Farkas Anna tervezőgrafikus – első magyar alkotóként – két éve nyerte el a grafikusok Oscar-díjaként emlegetett Red Dot Award fődíját, a Grand Prix-t. Izgalmas projektek követték a komoly elismerést: ilyen volt például a Szépművészeti Múzeum Cezanne-tól Malevicsig című kiállítása, melyről kulisszatitkokat is mesélt az Anagraphic stúdió alapítója.
Farkas Anna 1996-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán. Az alkotás iránti vágy már gyermekkorában fellobbant benne, hiszen sokszor nézte csillogó szemekkel nagymamáját munka közben.
Te is biztosan emlékszel azokra az elbűvölő illusztrációkra, amelyeket F. Györffy Anna, a 20. század legnépszerűbb gyermekkönyv-illusztrátorának neve fémjelez: Mosó Masa mosodája, Pöttyös Panni… Rágondolni is elég a történeteket körülölelő rajzokra, és máris felvillannak gyermekkorunk gondtalan, kakaóillattal belengett estéi.
Régi rajzait mamája őrzi
– Korán körvonalazódott, hogy mi szeretnék lenni,
mert láttam, hogy hogyan rajzol a nagymamám és ez nekem nagyon tetszett. Azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy nagy kedvvel csinálja, és hogy saját magának osztja be az idejét.
Megfogalmazódott bennem, hogy én is hasonlót szeretnék, amikor nagy leszek – idézi fel Farkas Anna, akinek régi rajzait – testvérei szárnypróbálgatásaival együtt – mamája őrzi.
– Vicces, hogy a nővérem sokkal jobban rajzolt gyerekkorában, mint én. Ő végül irodalomtörténész, az öcsém pedig – kis kanyarral – szintén grafikus lett – teszi hozzá a logókra, emblémákra, kiadványokra és kulturális kiállításokra specializálódott tervező.
Vasszigor helyett szabadság
A gimnáziumi évek alatt végig különórákra járt rajzolni, tudatosan készült a Képzőművészetire. Átsuhant rajta a gondolat, hogy talán inkább tipográfiával szeretne foglalkozni, hiszen a betűk is nagyon vonzották, de a tervezőgrafikai irány még jobban megfogta és végül ki is tartott a döntése mellett.
– Meghatározó volt számomra az egyetem és a mestereim. Bízom benne, hogy még mindig az a szellemiség tapasztalható a szakon, ami akkoriban nagy löketet adott nekem. Dióhéjban azt mondanám, hogy
rendkívül nagy szabadságunk volt, hagyták, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk.
Nem volt vasszigor vagy poroszos tanítási módszer. Sokat köszönhetnek ennek a szabadságnak – meséli Anna, aki a diplomázást követően három évig reklámügynökségnél dolgozott, majd nagyobb kihívásra vágyott és ’99-ben megalapította saját vállalkozását.
– A szabadúszó lét sokkal jobban passzol az alkatomhoz, természetemhez.
Ma már elképzelni sem tudom, hogy beülök egy munkahelyre.
Itt a megrendelő elvárásainak kell megfelelni, más főnöki beleszólás nincsen. Természetesen a mai napig tanulom, hogy a vállalkozással járó hullámzó munkamennyiséget, a nem egészen kiegyensúlyozott ritmust hogyan viseljem jól – meséli a tervezőgrafikus, aki a logók, emblémák, kiadványok és kulturális kiállítások mellett brandépítéssel, márkaarculat létrehozásával és újragondolásával is foglalkozik.
Értesülni egymás munkáiról
Anna 2006-ban többedmagával megalapította a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságát, ahol szakmai pályázatok keretében megmérettethetik magukat, sőt kiállítási lehetőséghez is juthatnak a szakmabeliek.
– Ma már sok minden áttevődött az online térbe, de a 2000-es években nagy újításnak számított, hogy a szakmai egyesületnek köszönhetően hamarabb értesülünk egymás aktuális munkáiról. Előtte mindig jó nagy időeltéréssel tudtuk meg, hogy például egy plakát, kiadvány vagy embléma kinek a keze munkáját dicséri.
A Red Dot díjak szimbolikus íve
A neves megbízókkal való közös munka mellett saját projektekre is mindig sort kerít Farkas Anna. Sőt, nemhogy sort kerít, de hosszú évek szerzetesi szorgalmával hoz létre lélegzetelállító alkotásokat, melyeket nem egyszer díjaztak komoly elismerésekkel. A tervezőgrafikus azért tartja fontosnak, hogy különböző szakmai pályázatokon részt vegyen, mert szerinte ilyen módon tud az ember visszaigazolást szerezni arról, hogy jó úton halad-e.
– 2009 óta foglalkozom adatvizualizációval, ami igen időigényes és aprólékos munka.
Fejlesztettem egy speciális körnaptárt, amit Anaptár névre kereszteltem, és ami a Naphoz és a Holdhoz köthető legfontosabb csillagászati adatokat tartalmazza.
Maga a plakátnaptár már 2015-ben Red Dot díjat nyert, amit öt évvel később megfejelt a Red Dot Grand Prix, amit az Anaptárhoz kapcsolódó doktori kutatásaimból készült könyvvel sikerült hazahoznom.
Van ennek egy csodálatos szimbolikus íve is, hogy a kitartó és alapos munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét – hangsúlyozza Anna, aki 2016-ban határozta el, hogy doktorálni szeretne, így visszament alma materébe, hogy foglalkozhasson az adatvizualizációs kutatásaival.
Így válik lebilincselővé az akadémiai tartalom
– Úgy elmélyültem a csillagászati adatok által kirajzolt különleges mintázatokban, hogy erre fűztem fel a kutatási témámat. A disszertációmban a képzőművészetben és a tervezőgrafikában megjelenő csillagászati és mintázatfelismerési problematikákat jártam körül. Ebből készítettem egy könyvet, amit megírtam, megterveztem és betördeltem. Nagy falat volt az írás, hiszen én nem vagyok a szavak embere, de talán sikerült leküzdenem ezt az akadályt.
Farkas Anna könyve a művészet és a tudomány határmezsgyéin táncol és olyannyira megfogta a Red Dot zsűrijét, hogy neki ítélték oda a világ legrangosabb design elismerését, a Red Dot Grand Prix-t. A zsűri összefoglalójában többek között az szerepel, hogy
ez a munka kiváló példa arra, hogy egy jó design még egy akadémiai, művészettörténeti tartalmat is lebilincselővé, olvasásra ösztönzővé képes tenni.
Érdekesség, hogy a könyv kézzel hímzett borítója csillagásznők előtt tiszteleg. Mivel az alkotó csillagásznők életét is kutatta disszertációjában, különleges párhuzamot fedezett fel: abszolút összeköthető a hímzés és a csillagászati megfigyelés munkamechanizmusa, precizitása.
Nagyon sok csillagásznő foglalkozott hímzéssel is, így a könyvborító erre a párhuzamra kacsint ki. Sőt, a mintázat egyúttal adatvizualizáció is: a budapesti nappalok és éjszakák hosszát jeleníti meg.
Egy mankó, ami végigkísér
A 2020-as Red Dot Grand Prix mérföldkő után is sok izgalmas projekt következett Farkas Anna karrierjében, ilyen például a Cezanne-tól Malevicsig című kiállítás, amit 2021. október végétől 2022. február közepéig látogathattunk a Szépművészeti Múzeumban.
– Egy kiállítás akkor jó, ha nem igazán veszed észre a grafikai vagy tipográfiai munkát, hiszen a középpontban a művek állnak és minden másnak az a funkciója, hogy a látogatók katartikus élményét segítse. Mint egy mankó, ami végigkísér, de se nem hivalkodik, se nem nyom el. Természetesen funkcionálisan is működnie kell a grafikának, tipográfiának:
hogy mindenki el tudja olvasni például a kisebb méretű szövegeket, adott esetben egy ceruzarajz mellett is, ahol még az is szigorúan meg van határozva, hogy mennyi fénnyel szabad megvilágítani.
A Z betű Cezanne kézjegyével kacérkodik
– A kiállítások nem arról szólnak, hogy grafikai bravúrokat csináljunk. Amikor azonban Cezanne munkáit tanulmányoztam, úgy éreztem, valami különlegességet, valami egyedit mégis bele kellene csempészni. Éppen ezért egy nagyon új típust választottam a kiállítás betűjének. Sőt, a betűtípus kanadai tervezőjével közösen átterveztük az egyik karaktert, a Z betűt. Annak megfelelően alkottuk újra, hogy Cezanne speciális ecsethasználatára, kézjegyére, stílusára reflektáljon – osztja meg velünk Farkas Anna, akit végül arról kérdeztük, mivel foglalatoskodik, amikor éppen nem dolgozik.
– Ritkán van olyan, hogy nem grafikával foglalkozom. Szabadidőmben is vizuális információkat, hatásokat és inspirációkat gyűjtök. Emellett szeretek sétálni, biciklizni, úszni, kirándulni, a természetben lenni és madarászni.
Fotók: Farkas Anna
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
