20 év után váltott grafikusi hivatásra Pesti Krisztina, aki egy bankfiókvezetői pozíciót utasított vissza, hogy rátaláljon igazi szenvedélyére. Az immár grafikai tervezéssel, brand stylinggal és képzőművészettel foglalkozó édesanya abban hisz, hogy amit el tudunk képzelni, azt meg is tudjuk valósítani.
Röpdolgozatok és vaktérképek hátuljára rajzolt ruhatervek, divatillusztrációk töltötték meg Pesti Krisztina íróasztalfiókját 16-17 éves korában. Az alkotás és a képzőművészetek iránti érdeklődése pedig még korábban, tízen-egynéhány éves korában kezdődött, amikor édesanyja polcáról leemelte Dallos Sándor A nap szerelmese című könyvét, Munkácsy Mihály regényes életrajzi kötetének első részét.
Pesti Krisztina közgazdasági szakközépiskolában, majd a főiskolán pénzügyi szakon tanult tovább, és valamiért fel sem merült kérdésként, hogy művészi vénával miért reál vonalon halad előre. Bevallása szerint egyik iskola hozta a másikat, akkoriban természetesnek tűnt a választott úton haladni tovább.
Nem akart ugyanabba a pocsolyába lépni
– A középiskola után azonnal dolgozni kezdtem, egyik bankfiók követte a másikat. Dolgoztam Veszprémben, Budapesten, Mosonmagyaróváron és Győrben. A munkahelyeimen mindig maximalista voltam, viszonylag gyorsan lépdeltem felfelé azon a bizonyos létrán. Valahogy a banki szférában is mindig megtaláltam a szépséget, de a harmadik gyermekem születése volt az ébresztő – meséli Krisztina, aki akkoriban már Jánossomorján élt a második férjével.
– Egy bankfiókvezetői pozíciót ajánlottak fel az egyik szombathelyi bankban. Először nagyon megörültem a lehetőségnek és elfogadtam az ajánlatot. Elkezdtem szervezkedni, a fejembe vettem, hogy megmozgatom a családot és költözünk.
Aztán egyszer csak megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy nem ugyanabba a pocsolyába lépek-e? Az első egy évben jól érezném magamat, mert van egy új kihívás, oda kell tenni magamat, aztán amikor a célok teljesülnek, jön az elfáradás, a kiégés, a mókuskerék.
Krisztina úgy érezte, feszültséget keltene benne, hogy az első, motivációval és lelkesedéssel teli év után már nem tudná ugyanazt nyújtani, mint amit legelőször. Korábbi tapasztalatai során már megélte, hogy milyen az, amikor rossz érzéssel megy be egy munkahelyre és nem azon a hőfokon, intenzitáson pörög, mint korábban. Így hát visszalépett, mégsem fogadta el az ajánlatot.
Ez nem az a fáradtság, mint a megszokott
– Tudtam, hogy nem fogok visszamenni a pénzügyi szektorba és egy családi kupaktanácsot követően arra jutottunk, hogy most jött el a váltás ideje. Ekkorra már nagyon mocorgott bennem az alkotási vágy.
Valószínűleg az sem véletlen, hogy épp a jelentkezés utolsó előtti pillanatában jött velem szembe a grafikusképzés, így két évre visszaültem az iskolapadba.
Sok-sok tanulás és gyakorlás követte a döntést, majd a vállalkozásindítás pillanata is elérkezett. Szerencsés vagyok, mert a családom teljes támogatását élvezem új hivatásomban.
– A vállalkozásépítés folyamatos tanulás és fejlődés. Ez különösen igaz, ha valaki művészként tervezi meg ügyfelei megjelenését, imázsát, hiszen folyamatosan inspirálódunk nagy művészek munkáiból is. Mivel minden munkám egyéni, kézi rajzokkal indulok. Sokszor hosszú órákat rajzolok, majd digitálisan újrarajzolom a kézi vázlatokat.
Mivel ez egy szerelem-hivatás, nem érzek fáradtságot akár 10 órás munka után sem.
Megértettem, hogy megérkeztem az igazi hivatásomhoz.
Nőként harmóniát és csodavilágot teremtünk magunk körül
Krisztina abban hisz, hogy amit el tudunk képzelni, azt meg is tudjuk valósítani. Jó példa erre, hogy december végén azt tűzte ki célul, hogy a festészet még nagyobb teret kapjon az életében, a vállalkozásában. Márciusban így is lett: önálló kiállítása nyílt Mosonmagyaróváron, A Nő útja címmel.
– Óriási élmény volt, mind a kiállítás, mind pedig az oda vezető néhány hónap.
A kiállításra készült képekben a női minőségünk sokszínűségét és szépségét szerettem volna megmutatni. Az általam megélt lélek-pillanatokon keresztül megérinteni másokat.
A visszajelzések alapján sikerült, amit szerettem volna: másoknak is átadni a harmóniát és csodavilágot, amit nőként képesek vagyunk magunk körül megteremteni – fogalmaz az alkotó, aki úgy véli, nehéz feladatunk van nőként, hiszen sok szerepben kell megfelelnünk.
– Amikor ezek a szerepek változnak és tolódnak a prioritások, ám közben önmagunkkal is rendben vagyunk, akkor igenis belefér, ha például nem háromfogásos a vasárnapi ebéd, mert úszik a lakás a festményektől és még a konyhaasztalon is vásznak vannak – osztja meg mosolyogva Pesti Krisztina.
Fotók: Laczkovszki Krisztina
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
