Barion Pixel Skip to content
ökoanyu

Nagy Réka, Ökoanyu: Semmi nem hiányzik az életünkből, csak mindent egy kicsit másképp csinálunk

Nagy Réka – vagy ahogy egy ország ismeri, Ökoanyu – hazánkban az elsők között hozta közel az emberekhez a fenntartható életmódot. Bár mindenre van zöld módszere, ma is tanul és fejlődik, s vallja, nem kell tökéletesnek lenni.

– Tíz éve írsz cikkeket a témában, öt könyved jelent meg a fenntarthatóságról, podcastot vezetsz, abszolút véleményvezér vagy, a szó legjobb értelmében. Még mindig építesz be új dolgokat az életmódodba, vagy elégedett vagy azzal, ahogy élsz?

– Nem lehet megállni, mindig van hova fejlődni, új dolgokat tanulni! Én ezt kifejezetten évezem, mert kreatív ember vagyok és nekem ez lételemem. Mindig látom a következő lépést magam előtt, sőt a lehetséges buktatóit, nehézségeit is. Most kezdem például a második évet a közösségi mezőgazdaságban tagként – ha nem vagy önfenntartó, ez a legkörnyezetbarátabb megoldás -, ami új tapasztalat számomra.

Olyan nekem minden zöldségdoboz, mint egy „öko-kindertojás”: minden héten izgatottan várom, mi lesz benne. Aztán „abból főzök, amim van”, ami roppant szórakoztató szerintem.

Mondjuk az elmúlt 4-5 évben már elég következetesen 80-90 százalékban kistermelőktől és szezonálisan vásároltam, erre rendeztem be a háztartásomat is. Ezen kívül nemrég költöztünk, úgyhogy most a minél fenntarthatóbb energiaellátás, a zöldenergia, az energiaközösség témája foglalkoztat.

– Tíz éve váltottál életmódot. Visszatekintesz időnként, mennyit változtál ez idő alatt?

– Igen, és tény, hogy nagyon megváltoztam az utóbbi 10-12 évben. Például alapvetően városi családból jövök, korábban soha nem volt közeli kapcsolatom a természettel. A podcastom egyik vendégétől hallottam, hogy akinél gyermekként ez nem alakul ki, annak később már nagyon nehéz kapcsolódnia…

Nekem sikerült: a gondolkodásom és az életmódom átalakulása nagyon erőteljes újrakapcsolódást hozott, és szerintem sokan vannak vele ugyanígy.

Kialakult egy más minőségű, finomabb és érzékenyebb kapcsolatom az élővilággal, bizonyítva, hogy ez elérhető felnőttkorban is, sosem késő.

ökoanyu

– Egy ismert magyar „zöldblogger” saját bevallása szerint azért fejezte be a blogolást, mert elege lett belőle, hogy a követői mindenre ráugrottak, amiben nem sikerült hozni a tökéletes szintet, és a sok kritika, számonkérés nyomasztóvá vált számára, sőt, elvette az életmódváltás örömét. Téged nem nyomaszt a tökéletesség elvárása?

– Engem egyszerűen nem érdekel.

Megvan ez a luxusom, vagy inkább szabadságom, hogy ne érdekeljen. Én tudom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek és ez nekem elég.

Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan élethelyzetek, sőt, rendszerhibák, amelyek kizökkentenek a napi gyakorlatból; ha például útközben megéhezik a gyerek és éppen nincs nálam házi keksz vagy más egészséges nasi, akkor én is bemegyek a boltba és veszek neki valamit.

A lényeg, hogy a szándék mindig megvan és törekszem arra, hogy mindig jobb legyek. A tökéletességben egyébként sem hiszek. Van egy idevágó gondolat, egy San Franciscó-i zero waste-séf mondata, amit mindig szem előtt tartok: „Nem maroknyi emberre van szükség, aki tökéletesen csinálja, hanem millióra, akik törekszenek rá.”

Ne felejtsük el, hogy emberből vagyunk, mindannyian hoztunk valamit otthonról és belenőttünk valamibe, amit nehéz „újrahuzalozni”. A legfontosabb talán a kritikai gondolkodás, hogy mögé nézzünk a dolgoknak.

 – Ma már könnyű hozzáférni minden zöld módszerhez és trükkhöz, de ez nem elég. Sokan arra hivatkozva nem váltanak zöldebbre, hogy úgy érzik, túl sok macerával jár, és részben igazuk is van. Összetevőket böngészni, házilag kutyulni a kozmetikumokat vagy a tisztítószereket, kenyeret sütni, messzebbre bumlizni a csomagolásmentes boltért tényleg sok lehet…   

– Igen, ezzel az érvvel én is gyakran találkozom, személyesen is, hiszen sok előadást tartok. Olyankor mindig azt mondom, hogy mindenki onnan induljon el, ott kezdje a változtatásokat, amit szeret. Aki főzni szeret, az a konyhában – én is így tettem -, akit a divat érdekel, az az öltözködésénél, akinek a lakberendezés a hobbija, az az otthona dekorálásánál, mert így tudja örömből, kreativitással csinálni a dolgokat, márpedig az életmódváltás nagy része kreativitás. Ezernyi módon lehet változtatni, s nekem az a dolgom, hogy ezekből minél többet megmutassak. 

Annyira jó, izgalmas, teljes életet lehet így élni! Ez egy kis csoda, amiben jó benne lenni. Semmi nem hiányzik az életünkből, csak mindent egy kicsit másképp csinálunk, és ez nagyon jó nekünk.

– Említetted, hogy neked a konyha volt az origó.

– Mázlista vagyok, mert nagymamák lába mellett nőttem fel, mindig természetes volt, hogy ott vagyok a konyhában. Odahúztam a kissámlit és jöhetett a nudlisöndörgetés, közben észrevétlenül szívtam magamba a főzés szeretetét. Nekem is fontos volt, hogy a lányaim is ebbe nőjenek bele. Együtt pucoljuk a borsót – közben megvan a finommotorika-fejlesztés is -, vagy azt játsszuk, hogy fel tudják-e ismerni a fűszernövényeket az illatukról.

ökoanyu

– Téged is elért a vegán őrület?

– Én flexitáriánusnak vallom magam, azaz „rugalmas vegetáriánus” vagyok, nagyrészt növényi alapú étrendet követek, kevés hússal. Sokat kutakodom a témában, és igyekszem olyan étrendet kialakítani, amely a szervezetemnek és a bolygónak egyaránt jó. Az utóbbi időben brutálisan megemeltem a zöldségfogyasztásomat és tapasztalom ennek a nagyon jó élettani hatásait.

– Jól hangzik, de hogyan fogadtattad el a családoddal a változásokat?

– A kisebbik gyerekem szerencsére mindig felfedező kedvű és kíváncsi volt, imádja a zöldségeket; amikor szinte könyörgött a brokkoli-krémlevesért, azt hittem, rosszul hallok… A nagy azonban pont az ellentéte, alig evett meg valamit, de sok munkával elértem, hogy mára „összeértek” a gyerekek. A kicsi húzta magával a nagyot, előhozta a kíváncsiságát, és ma már mindketten kérik a zöldségeket. Érdemes tehát beletenni az energiát a dologba. Mindemellett nem akarom mindenki torkán letolni az elméleteimet; én például – a szezonalitás jegyében – nem eszem télen paradicsomot, de a férjem nagyon szereti, én meg ezt tiszteletben tartottam. Igaz, két éve sikerült „átterelnem” a savanyú káposztára. Az volt a kulcs, hogy megtaláltam a megfelelő helyettesítőt.

– Szerencsés vagy, sok családban azonban még mindig kiirthatatlanok a régi beidegződések, a zsíros konyha, a „húst hússal” étrend…

– Ez így van, de szerencsére változóban van ez a szemlélet. Van ennek történelmi, kulturális gyökere is, hiszen a húsevés hosszú ideig egyet jelentett a gazdagsággal. Ezek a beidegződések hitrendszereken alapulnak, azaz hitrendszereket kell felülírni. Másképp fogalmazva, minden fejben dől el, de ott a legnehezebb változtatni. Ahogy mondani szoktam, „át kell kapcsolódnia egy relének” az agyunkban.

 – Aki ismer, az látja, hogy az utóbbi egy-két évben szinte kivirultál, sokkal színesebben és nőiesebben öltözködsz, kifejezetten „menő anyu” lettél. Tudod, hogy ezzel is gyengíted azt a sztereotip képet, hogy zölden élni egyet jelent a natúr arccal, visszafogott színekkel?

– Nálam ez egy tudatos folyamat volt, amivel részben azt akartam megmutatni, hogy „nézd, én is ugyanolyan anyuka vagyok melletted az ovis szülőin, mint te, még akkor is, ha a ruhám másodkézből van és komposztáló van a konyhám sarkában”. Azt én is csak egy éve kezdtem el látni, hogy az öltözködés egy kreatív folyamat, egy lehetőség az önmegvalósításra.

Itt sem kell megtagadnom magamat; nincs ugyan szigorú értelemben vett kapszulagardróbom, de nem vásárolok feleslegesen, és szinte az összes ruhám másodkézből van, a maradék kevés kivétel pedig magyar tervezőktől.

Egyébként, amiben nem tudom elérni a fenntarthatóságot és a természetességet, abban törekszem a minimalizálásra. Ilyen például a sminkelés: nagyon szeretem, nem akartam lemondani róla, imádom, ha nőnek néznek, de nem sikerült mindent környezetbarát módon megoldanom, ezért azt teszem meg, hogy nagyon kevés terméket használok, és amiből csak lehet, a fenntarthatóbbat választom.   

– Volt olyan zöld módszer, gyakorlat, amit kipróbáltál ugyan, de nem tudtál vele megbarátkozni? 

– Nem emlékszem ilyesmire, de elfogadom, hogy mindenkinek máshol húzódnak a határai. Amikor például Insta-sztoriban írtam a mosható betétről, volt, aki megírta, hogy na, ez már neki sok…

ökoanyu
Réka előadásainak 90 százalékára vonattal utazik

– És amit valami miatt nem tudtál meglépni, vagy óriási áldozatnak éreztél?

– Amikor mindenféle kalkulátorok segítségével időnként kiszámolom a családunk ökológiai lábnyomát, mindig az jön ki, hogy nálunk a közlekedés a kritikus pont. Szeretek bringázni, de két gyerekkel nem tudom autó nélkül megoldani az életünket.

Az előadásokra azért vonattal megyek, ha tehetem. A másik szívfájdalmam az utazás, az volt a hobbim sokáig – főleg, amióta bejöttek a fapados járatok -, ráadásul nagyon „utazós” családból jövök. Ma már többnyire belföldön pihenünk.

– Te az átlagembernél sokkal többet és mélyebben foglalkozol környezetvédelmi témákkal. Téged is elért a klímaszorongás?

– Persze, volt is egy nehezebb időszak is az életemben, amikor rettenetesen, folyamatosan nyomasztott a dolog. Ezt a 2018-as nemzetközi klímavédelmi IPCC-jelentés hozta elő bennem;

ez volt az első olyan tanulmány, amelyet felkapott a média, kimondva, hogy „mind meghalunk”. Na, akkor megzuhantam.

Nekem az segített, hogy ezt a frusztrációt cselekvésbe csatornáztam át. Erre tudatosan figyelek ma is, mert fontos, hogy fenntartsam a mentális egyensúlyomat.

– Értem, de hogyan hat rád, hogy a sivatag közepén, klimatizált csarnokokban rendeznek foci VB-t, hogy műhavon zajlik a téli olimpia, hogy luxus óceánjárók szennyezik irtózatos mértékben a bolygót, és repülőgépek közlekednek üresen, miközben mi, egyszerű emberek dupla áron vesszük a bambusz fogkefét és lemondunk a műanyag zacskókról, hátha meg tudjuk menteni a Földet…? Nem érzed azt, hogy teljesen jelentéktelenek és feleslegesek a mi apró lépéseink a változás felé?

–  Ez bénító érzés, de akkor sem lehet hátradőlni. A mai gyerekeket kulcsfontosságúnak tartom ebben a dologban, mert ők az a generáció, amely előre és visszafelé is képes hatni.

Fotók: Nagy Réka

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is. 

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely