Mit csinál egy italdesigner? Egyedi ízeket alkot hangulatokhoz, eseményekhez, helyekhez, keveri a borsot a feketeribizlivel, a sárgabarackot a rókagombával, miközben újraértelmezi a szörp fogalmát.
– Ez az egyik kedvencem: borsos, bogyós gyümölcsös, igazi különlegesség! – kínálja Gyulai Évi az edelényi Bárány étteremnek tervezett szörpöt, amelyet úgy kellett megalkotnia, hogy ne csak a hely hangulatához, hanem a sok bárányételhez és a rozmaringhoz is passzoljon.
A „Fekete bárány” designer szörp végül egy különleges kökény-berkenye-szeder kombináció lett, melyet egy csipet szecsuáni bors és ánizs tesz különlegessé. Nem tolakodóan, egy laikus meg sem mondaná, mitől olyan extra a felkínált ital, éppen csak annyira, hogy minden más italtól megkülönböztesse a „ház szörpjét”.
Évi még arra is ügyelt, hogy ne csak az alapanyagok színe, hanem az ánizsról sokaknak beugró békebeli medvecukor képe is rímeljen a fekete bárányra…
Szörp- és italdesignerként kávézóknak, éttermeknek és magánembereknek is alkot szörpöket, de tervezett már fesztiválszörpöt egy egész városnak, itallapot disznóvágás tematikára, esküvőre, családi és céges rendezvényekre.
Egyik legizgalmasabb megbízása pedig egy művészeti galériától érkezett, egy-egy estére kellett az adott műalkotásokkal színben és hangulatban harmonizáló szörpöt kreálnia.
Italai megkomponálásában különös figyelmet fordít arra, hogy az adott személy személyisége vagy éppen az adott étterem, italbár atmoszférája, stílusa és kínálata mind-mind visszaköszönjön a szörp megjelenésében és ízvilágában.
A Budavári Palota Főőrség és Lovarda éttermébe például nem véletlenül tervezett éppen egy gyömbéres csipkebogyószörpöt; annak konyháján az volt a koncepció, hogy régi, elfeledett alapanyagokat hozzanak vissza, modern köntösbe öltöztetve. „A séf szörpje” mindkét feltételnek megfelel, s Évi szerint máshova nem is illene ennyire…
Gomba a pohárban
Bár az kezd egyre elfogadottabb lenni, hogy friss zöldfűszerek és egzotikus alapanyagok is kerülnek a szörpökbe, az még a fanatikus gasztrorajongókat is meglepi, hogy Évi a sárgabarackot rókagombával párosítja. Saját bevallása szerint ezért mindenki bolondnak nézte, de ő érezte, hogy az édesapjával közös gombászások emléke nem tévedhet…
– Emlékszem, ahogy apám az orrom alá dugta a frissen szedett gombát: „szagold meg, sárgabarack-illata van!” És tényleg. Évtizedek távlatából is emlékszem arra az illatra.
Úgy voltam vele, hogy ha azt az összetevőt használom valamihez, amit kiérzek belőle, akkor nagyon nem nyúlhatok mellé. A rókagombát szárítva, őrölve használom a barackszörpben, és ha nem tudod, mi van benne, nem tudod elkülöníteni a két ízt, annyira egyben vannak! – mondja lelkesen Évi.
Amúgy sem fukarkodik a fűszerekkel, érzéke van ahhoz, hogyan párosítson olyan ízeket, amelyek első hallásra talán furcsának tűnnek, de megízlelve telitalálatnak bizonyulnak. A zöld kardamom például a szilvába és kökénybe, a csillagánizs a birsalmaszörpbe kerül, a lime remek párja a csipkebogyónak, a szecsuáni bors a feketeribizlinek, a málnát a rózsabors, míg a meggyet a kakukkfű dobja fel.
Évi elsősorban saját ökológiai kertgazdaságukban és a környékben gyűjtött alapanyagokból dolgozik, hiszi, hogy nincs annál tökéletesebb alapanyag, mint amit a természet munkál ki magából.
„A szörp a gasztronómiában nem létező kategória”
Évi célja az, hogy különleges szörpjeivel a műfajt igényes, kifinomult, izgalmas és modern italként definiálja újra. Amikor megemlítem neki, hogy a szörp szó hallatán sokkal előbb jut eszünkbe a „rusztikus” jelző, mint a kifinomultság, mosolyogva csak annyit mond: neki ezt sokkal durvábban mondták a szemébe. Nem is akárki.
– Az egyik legnevesebb hazai gasztronómiai szakemberrel futottam össze egyszer teljesen véletlenül, aki egyenesen azt mondta, a szörp a gasztronómiában nem létező kategória… Hát, elég messziről indultunk, végül eljutottuk oda, hogy nagyon jó és érdekes, amit csinálok, de szerinte talán nem szörpnek kellene neveznem…
Nem esett jól, de tovább gondoltam a dolgot és rájöttem, hogy ha létjogosultságot szeretnék szerezni a szörpöknek a gasztronómiában, úgy kell megalkotnom őket, mint egy séf egy szép éttermi tányért, olyan ízeket, rétegeket, árnyalatokat kell létrehoznom.
Hogy az a szörp ne csak egy „lepréselt” gyümölcs legyen, hanem legyen üzenete, hangulata, karaktere – magyarázza Gyulai Évi.
Saját irodától a borsodi zsákfaluig
Lelkesedése és a sikerei láttán nem is gondolnánk, hogy hosszú út vezetett a designer szörpökig és a felújított borsodi ház „boszorkánykonyhájáig”, ahol készülnek. Ahhoz, hogy Évi az angoltanári katedrát főzőüstre cserélje, el kellett hagynia Budapestet és egyenesen a borsodi Szuhafőig futnia.
Nem volt ez menekülés, mondja, szerette a fővárosi életét is, de amikor járműgépész férje felvetette a költözést, szívesen ugrott bele az ismeretlenbe. Ami csak félig volt az, hiszen ott ökológus édesapja, a mélymulcsos földművelés hazai szószólója, és vele együtt sok-sok gyerekkori emlék várta.
A költözés merész húzás volt, tekintve, hogy Évi saját, sikeres nyelviskoláját hagyta hátra, Szuhafő pedig egy hatvan lelkes zsákfalu, ahol sem angoltanárra, sem gépészre nincs nagy kereslet…
– Életem talán legkeményebb időszaka volt: a szüleimhez költöztünk, feladtam az önállóságot, a saját irodát, közben megszületett a kisfiam is, szó szerint a világ végén…
Szerencsére megvan az a jó tulajdonságom, hogy tudok alkalmazkodni a nagyvároshoz és a nomádabb életmódhoz is. Amikor kiskosztümben tárgyalok, az éppen olyan önazonos, mint amikor kakukkfüvet gyűjtök a mezőn.
Ma már tudom, hogy a budapesti életem csak egy szelete volt annak, aki én vagyok – mondja Évi.
Hívás a szörpre
Persze abból, hogy falura költözött, még nem következett, hogy nem sokkal később különleges szörpök gyártásába kezd. Arról a különleges pillanatról, amely erre az útra vezette, kicsit félve mesél, „annyira hihetetlen és spirituális”, mondja.
– Egyik reggel felébredtem, és volt egy olyan sugallatom, hogy menjek ki az apám kertjébe és főzzek bazsalikomból szörpöt… Ez azért is furcsa, mert korábban soha nem csináltam hasonlót, bazsalikomból egyébként sem szoktak, szóval így utólag elég őrült dolog volt, de megcsináltam. És jó lett.
A bazsalikom ma is az egyik meghatározó alapanyaga a szörpjeimnek… – mondja mosolyogva.
A lehetőségek lökték tovább az úton, amelyeket soha nem keresett, azok találták meg őt. Az ominózus első bazsalikomszörp után két héttel például az édesapját kísérte el egy rendezvényre, ahol véletlenül kézműves vásár is volt.
Megkérdezték, nem venne-e részt rajta, mire elkezdett nézelődni otthon, miből lehetne még szörpöt készíteni. Többek között kakukkfű és fenyőrügy került az üstbe, és a szörpjeinek olyan sikere lett, hogy legközelebb már előadni is hívták.
– Nagyon hamar elkezdtem minden porcikámmal érezni, hogy ez az én utam. Nemsokára hívtak több helyre is, én pedig óriási flow-ban voltam, miközben csak úgy történtek velem a dolgok. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen egyértelműen kiderült, mivel kell foglalkoznom – vallja Évi.
Szóba került többek között egy meghívás egy minisztériumi rendezvényre is, és bár abból végül nem lett semmi, Évit nem hagyta nyugodni a gondolat: ha oda meghívnák, biztosan egy pontosan odaillő szörpöt készítene!
– Akkor beugrott, hogy talán lehetne olyan szörpöt főzni, ami kifejezetten egy rendezvényhez illik. Vagy egy céghez illik…? Valakinek a lelkületéhez illik…? Rájöttem, hogy engem az inspirál, ha valami egyedit készíthetek. Hogy ha valaki megkóstolja az italomat, valamihez közelebb kerül.
A saját lelkéhez, egy céghez, vagy éppen a séfhez – meséli Évi.
Azt is megtapasztalta, hogy néhány korty a megfelelő szörpből képes érzelmeket kelteni, emlékeket előhozni.
– Láttam már embereket sírni néhány korty után… Van, akinek a gyerekkorát, a nagyszüleit, vagy a régi karácsonyokat hozta vissza egy-egy szörp. Akkor éreztem meg, milyen hatással lehet az emberre egy pohár ital.
Már visszahúzza a régi élete
Évi dizájner szörpjei egyelőre a saját konyhájában készülnek, de van olyan szörp, amit sparhelten, sőt, olyan is, amit szabad tűzön, üstben főz.
A terv egy saját kis szörpmanufaktúra létrehozása, de nagy mennyiségben nem gondolkodik, mert félő, hogy az már a minőség és a kézműves jelleg rovására menne, azaz pont a lényeg veszne el.
– Az elmúlt három év bebizonyította, hogy két nagy lábossal és egy tiszta cefréshordóval mindent megoldok, de azért lesz technológiai fejlesztés – nevet Évi
|
Támogasd a magyarországi szörpfogyasztás megreformálását és kóstold meg álmaid szörpjét, amit Évi a stílusodra, a személyiségedre szabva készít! Gyulai Évi kampányát megtalálod a Brancs közösségi piactéren, amely összeköti az ötletgazdákat a leendő vásárlókkal, akik a támogatásért cserébe kedvezményesen juthatnak hozzá exkluzív termékekhez. Részletek: |
Fotók: Gyulai Évi
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
