A virágok bűvöletében él Menyhárt Otília, aki négygyerekes anyaként, rákkutatóként és egyetemi oktatóként a kertben töltődik. Másokat is arra buzdít, szórjon el legalább egy marék virágmagot. Vallja, a növények nemcsak gyógyítanak, de hidat is építenek a generációk között.
Zoológusként végzett, majd átnyergelt a rákkutatásra, jelenleg a Semmelweis Egyetem adjunktusaként bioinformatikát oktat, szabadidejében és mellékállásban pedig kertészkedik Menyhárt Otília. Mindezt felsorolni is sok, Otília szerint a virágok ellensúlyozzák a súlyos témákat, amelyekkel a napjai nagy részét tölti. Volt hol ellesnie ezt a módszert, hiszen kertész családból származik, gyerekkorában az ő feladata volt az előkert művelése, s büszkén meséli, hogy mindenki a csodájára járt, olyan virágdzsungelt varázsolt belőle.
Ahol még a varjak is máshogy kárognak
Mégsem kertész, hanem zoológus lett belőle, miközben családot alapított és világot járt. A doktoriját az USA-ban szerezte – a zebrapintyek énektanulását kutatta -, de egy idő után elkezdett hiányozni az itthoni madárének…
– Gyönyörű vidéken éltünk, de nekem nagyon erősek a gyökereim, egy idő után hazavágytam.
A kinti madárdalt sem tudtam megszokni, annyira más ott, még a varjak is máshogy kárognak. Amikor reggelente meghallottam azt az ugatásszerű hangot, tudtam, hogy haza kell jönnöm.
Jó kaland volt, de élni itthon akartunk – meséli, hogyan kötöttek ki végül a Fejér megyei Martonvásáron.
Ott, ahol Otília végre megcsinálhatta a a saját kis édenkertjét. Ma buja angolkert várja 1100 négyzetméteren, hogy belevesse magát a napi teendőkbe. A telken öt nagy diófa és egy szürkenyár áll, amelyek ugyan nagy kötöttséget jelentettek a kert tervezésénél, de legalább ennyi örömet is adnak.
A maradék helyet véletlenszerűen beültette rózsával, bazsarózsával, szarkalábbal, mindent hagyva egy kicsit burjánzani, hogy reggelente a szívének kedves laza, buja kertbe léphessen ki.
Sőt, ennél is tovább ment: virágtermesztésbe fogott, így a saját bevallása szerint teljesen kikapcsoló, meditatív szenvedélye mellékállássá nőtte ki magát. Komolyan gondolja, még az őstermelői igazolványt is kiváltotta, hogy hivatalosan árulhassa gyönyörű csokrait, amelyeknek már törzsvásárlói is vannak a közeli termelői piacon. Virágai frissek, illatosak, nem is hasonlítanak a bolti tucatvirágokra. Már azt is tudja, kik a célközönsége.
– Bár a friss virág nem olcsó, kialakult egy igényes réteg a harmincas, negyvenes korosztályból, akik – ellentétben az idősebbekkel, kik csak a temetőbe vagy ünnepekre visznek virágot – a saját örömükre, az ebédlőasztalukra vásárolnak virágcsokrot, akár minden héten. Ezeknek az értelmiségi családoknak megvan az igényük nemcsak a szépre, hanem a minőségre is – mondja Otília, akit Virágvarázsló néven találhatunk meg a legnagyobb közösség oldalon.
Éjszakai palántázás
Kezdetben a saját kertje végében termesztette az eladásra szánt virágokat, de amióta nemrég kölcsönkapott egy kertet, magasabb szintre léphetett: újabb ezer négyzetméterre tervezhet; színpompás dáliák, változatos évelők, csodás egynyáriak virágoznak lelki szemei előtt. S nemcsak ott, hamarosan például 900 tulipán bontja szirmait a ház körül.
– Annyi a pozitív visszajelzés, hogy nem lehet abbahagyni! Szeretek a virágokkal, palántákkal bíbelődni, imádom megélni az élményt, ahogy egy icipici magból egy gyönyörű, bokros virág lesz.
Az, hogy Otília négygyermekes családanya, még hihetetlenebbé teszi, mikor jut ideje a kutatói munkája, az oktatás és a család mellett egy ilyen „hobbira”. Nos, a választ a gyakorló dolgozó anyukák rögtön rávágják: éjszaka.
– Igen, valóban éjjel szöszmötölök a növényekkel, készítem elő a magokat a földkockákba, palántázok. Sokan kérdezik, hogy sikerül megteremtenem az egyensúlyt az életem területei között, amire mindig azt válaszolom, hogy sehogy.
Egyensúly nincs, csak pillanatnyi prioritások vannak. Mindig megvan, akkor éppen mi a legfontosabb. Csak így lehet ép ésszel túlélni!
A gyep unalmas és nem ad örömöt
A kertészkedés jótékony hatásairól szinte mindenki hallott: elűzi a stresszt, kikapcsol, fizikailag is karban tart, de Otília szerint ennél is fontosabb, hogy segít visszatalálni a gyökereinkhez.
– Régen, a nagyszüleinknél mindenhol volt kert, a gyerekkorunkat futórózsák, lángvirágok, egres- és málnabokrok szegélyezték. Nálunk, a Csallóközben nagyon jó a talaj, mindenki kertészkedett. Ehhez képest végtelen szomorúsággal tölt el, mennyit változott a helyzet az utóbbi húsz évben…
Pici telkek, körülöttük magas kerítés, a gyep szélén egy-két növény mutatóba – a legtöbb helyen ezt látni. Pedig ez nemcsak unalmas, de semmi örömöt nem ad!
Az emberek pedig lassan teljesen elveszítik a kapcsolatot a természettel – mondja a virágkertész.
Az ő barátai sem értették, miért hagyta meg a telek méretes diófáit és nyárfáját. – Hát azért, mert egy felnőtt, 30-40 éves egészséges fát, egy emberöltő alatt kifejlődött élőlényt az ember nem vág ki – mondja magától értetődően.
Ezért is támad sírni kedve, amikor látja, hogy sokan az építkezést azzal kezdik, hogy kivágják az összes fát, kiirtanak minden növényt a telken… Nem tagadja, országos mozgalmat szeretne indítani azzal, hogy a parlagon heverő területek művelésére buzdítja a követőit, amivel mindenki nyer: szép környezetet, nyugodtabb idegrendszert, feltöltő élményeket.
A legtöbb ember rohan, beszippantja a munka, a szabadidejében meg a tévé vagy a számítógép előtt „pihen”, pedig ha ezt az időt a kertben vagy egy virágos balkonon töltené, tartósan javulna a kedélyállapota, a hangulata.
Akinek ez sikerül, annak a gyerekei is profitálnak belőle, hiszen a kert, a természet szeretetét átadja a következő generációnak. Otília kertjében minden gyereknek van saját kis parcellája, ahol ők ültetnek, szüretelnek.
– Áhítattal nézik, ahogy a hagymákból kifejlődnek a nárciszok, a tulipánok, ahogy kivirágzik a csodatölcsér – ez az ő saját sikerélményük. Ezt még az sem csökkenti, hogy a gyomlálás bizony többnyire anyára marad – nevet.
Csemetéi egyszerűen szeretnek a szabadban lenni, s nemcsak a másfél éves legkisebb, aki szívesen bogarászik az édesanyja közelében, amíg az a kertben dolgozik, de a hét, a tizenegy és a tizenöt éves is. Az mindegy, mondja Otília, hogy a trambulin, a bújócskázás, vagy a kutya köti le őket, ők már fontos útravalót kaptak a kert szeretetével, számukra idegen, hogy valaki a szabadidejét a gép előtt töltse.
Híd a generációk között
Arra is kevesen gondolnak, mondja, hogy a növények tökéletes „médiumot” nyújtanak generációk összekötésére.
– A dédnagymamámnak óriási dáliagyűjteménye volt; a mai napig minden dáliáról ő jut az eszembe. A nagymamám hívószava a szegfű: egy hatalmas kertészetben dolgozott, és mindent tudott a szegfű szaporításáról, neveléséről, sokszor hozott a szivárvány színeiben pompázó szegfűcsokrot. Azóta is imádom ezt a sokak által lenézett növényt! A másik nagyim kertjében a pazar szőlőlugas árnyékában mindig volt sarkantyúvirág és sárga viola. S mi az, ami midig van a kertemben…?
A virággal, a kerttel való foglalkozás összeköt minket a múlttal és a jövővel. A virágok a híd.
Ritka az ilyen közösség
Otília vallja, hogy a virágokat könnyebb megtermelni, mint eladni, még akkor is, ha a csokrai hamar elfogynak a termelői piacon. Most arra törekszik, hogy kiépítse azt a törzsvásárlói, kapcsolati hálót virágkötőkkel, dekoratőrökkel, amely biztos pontot jelent számára az értékesítésben. Számos külföldi példa van előtte, Nyugat-Európában sokan fognak bele a reneszánszát élő virágtermesztésbe, s ott nagyobb a fizetőképes kereslet, az igényes vásárlói kör is.
–Az eladás, a marketing most a nagy kihívás, erre kell rápörögnöm – mondja lelkesen. Nemcsak az eladásoknak, a webshop sikerének örül, hanem annak is, hogy néhány hónap alatt 1500 fős, támogató közösséget sikerült felépítenie a Facebookon, Varázslatos kert és virágok néven.
–Ritka az ilyen csoport, ahol nincsenek negatív véleménynyilvánítások, becsmérlő hozzászólások, ahol, bár tapasztalt szakemberek is vannak a tagjaink között, a kezdők is bátran fel merik tenni a kérdéseiket, mert tudják, hogy segítséget kapnak.
|
Nem ördöngösség „Mindenkit biztatok arra, hogy akármilyen kezdő, alakítson ki egy kicsi virágoskertet! Vannak bombabiztos virágok, amelyekkel borítékolható a siker: a körömvirág, búzavirág, borzaskata, rézvirág napraforgó, őszirózsa biztosan kivirágzik, csak bele kell gereblyézni a felásott és finom porhanyósra dolgozott földbe. De még jobbat mondok: fogjon egy marék facéliamagot, nagyvonalúan szórja szét, aztán csak figyelje, ahogy kinyílnak a gyönyörű, hosszan virító kék virágok! Az pedig külön öröm, hogy sok virág tökéletes vázába is, a rézvirág például nemcsak jól mutat, de minél több szálat vágunk róla, annál több új virágot hoz!” |
Fotók: Fiskus Olga
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
