És te hogy bírod? Tudod tartani a slow livinget, miközben több céged van és még polgármester is vagy? Hogyan ezt lehet ezt egyensúlyban csinálni? Nincs stressz?
Alapvetően nem vagyok stresszes. A környezet, amiben élek pedig mérhetetlenül sokat ad hozzá ahhoz, hogy bírjam a terhelést.
Mi a titkod?
Feladatokban és megoldásokban gondolkodom mindig. Nem élek meg stresszhelyzetként élek egy váratlan szituációt, hogy valami olyan történik, amire nem vagyok felkészülve, hanem úgy, hogy az élet szükségszerű velejárója az, hogy nem tudunk mindent előre megtervezni. De jobban belegondolva például az a titkom, hogy kétharmadnál följebb nem töltöm a naptáramat és nem dolgozom 17 óra után, aztán nincs e-mail a telefonomon és semmilyen értesítés sincs beállítva.
Elkezdem a munkát fél nyolckor és 17 óra után biztosan nem fogok dolgozni, nem veszem fel a telefont. Próbálom óvni az énidőmet. Amikor hazamegyek, akkor a kisfiammal vagyok, és nagyon-nagyon nincsen igényem arra, hogy embereket lássak – mondja Csilla és elneveti magát. Ehhez persze az is kell, hogy tudjam, van egy borzasztóan jól működő, felépített gépezet mindenhol körülöttem.
Hiszek az embereimben. Hiszek abban, hogy akik nálam dolgoznak, azok értik, hogy miért vannak itt, tudják, hogy mit kell csinálniuk és megoldják a problémákat.
És Bázakerettye?
Igen, még polgármester is vagyok. Ez egy teljesen tudatos döntés volt, mert úgy gondoltam, hogy 45 éves kora után az ember tegyen a társadalomért olyan dolgot, amit megtehet, mert van rá ideje, pénze, lehetősége, kapcsolatrendszere. És megválasztottak polgármesternek, amit társadalmi megbízatásban látok el.
Így most azt a kapcsolati tőkét, ami a 25 éves üzleti múltból jön, nagyon-nagyon durván tudom visszafele fordítani, iskolába, óvodába, egy település üzemeltetésébe. Hozzáteszem, itt is van egy nagyon jó csapat. Van egy brutálisan jó jegyző, egy nagyon jól működő hivatal és egy összetartó, egyfelé menő képviselő-testület.
Hova szeretnéd juttatni Bázakerettyét?
Ennek a településnek az aktív turizmus a jövője. Az lesz a kitörési pont. Most már több, mint tucatnyi turizmusban érintett különböző vállalkozás van már a településen. Tíz évvel ezelőtt három volt. Szeretnénk egy összetartó, jó kis közösség lenni, elkezdődtek építkezések, jönnek vissza a fiataljaink, két fiatal kisgyermekes család is visszajött. Remélem, hogy megvan az a fajta fordulópont, hogy az elvándorlást sikerül megállítani, és ha ezt tényleg sikerül, akkor van jövőnk.
Célcsoportunk a digitális nomádok, akiknek ugye semmi sem kell a munkájukhoz, csak erős internet, amit már most van a településen. Azt szoktam mondani, hogy aki a XII. kerületből elindul a hipermarketbe bevásárolni minden héten egyszer, az nagyobb távolságot tesz meg, mint én, amikor átmegyek a tíz kilométerre lévő Letenyére egy nagybevásárlásra, vagy a hentesekhez, a piacra. Ez csak egy téveszme az emberek fejében, hogy mi bármitől el vagyunk zárva.
El vagyunk zárva a stressztől, a dugótól, a kikészült emberektől, a zajtól, a szmogtól. Itt élünk több száz hektár zöld kellős közepén. És azt gondolom, hogy ez az a rész, amit nem lehet megfizetni, és ez az, ami hála Istennek a covidnak egy abszolút pozitív hatása, hogy rengeteg embernek volt ideje végiggondolni a daráló életét, és azt, hogy biztos-e, hogy így akarja az egész életét leélni.
Most eljutottunk egy olyan pontra, hogy látjuk a megkeresésekből és az ingatlanvételekből, meg az önkormányzathoz érkező telefonokból, hogy érdekesek lettünk.
Elégedett vagy az életeddel?
Azt gondolom, hogy igen. Mindig el tudom fogadni azt, amiben vagyok. Nekem borzasztó fontos dolog, hogy a rosszat, vagy a nehezebbet is úgy élem meg, hogy az is az utam része. Nem lehet az út része az, hogy az ember mindig piros, süppedős szőnyegen sétáljon mindenhova. Mert bizony valamikor göcsörtös, valamikor az ember taknyol és megüti magát. Én teljes békében vagyok azzal, hogy nekem összességében véve gyönyörű, sikeres, kerek életem van, amelyben azért voltak kemény buktatók. És elmondhatom magamról, hogy nyomot hagyok és értéket teremtek. És azok az emberek is ezt teszik, akik talpraállnak a burnoutból velem.
Fotók: Csatlós Csilla képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
