Tenyérben elfér a nyaralást idéző görög taverna, a nagyi egykori háza sparheltestül, vagy egy aprólékos manólak is, köszönhetően Nagy Andreának, aki régi kúpcserepekből teremt miniatűr világokat.
A tegolák, azaz a régi kúpcserepek bűvöletében él Nagy Andrea évek óta. Na nem a tetőcserepek építészeti felhasználása hozza lázba, sokkal inkább az új életük, ugyanis miniatűr építményeket készít a feleslegessé vált tegolákból.
Minden a covid alatt kezdődött, amikor a lakásba beszorulva Andinak eszébe jutott egy tíz éve a Praktika magazinban látott ötlet. A festéssel, dekupázs-technikával és 3D elemekkel kidekorált kúpcserepek akkor annyira megtetszettek neki, hogy készített is néhányat, de aztán inkább a festés felé fordult.
A járvány alatt aztán újra belevágott a modellezésbe, és beleszeretett a kreatív és sokszínű, Olaszországból indult kézműves hobbiba. A kezdő lökést az adta, amikor a „#vegyélhazait” Facebook-csoportban megmutatta ország-világnak a korábbi tegoláit.
– Senki nem tudta, mik ezek, de rengetegen érdeklődtek, és nemsokára megérkeztek az első megrendelések is. Mondhatom, hogy berobbant a dolog!
– meséli Andi, aki hamarosan alig győzte teljesíteni a rendeléseket.
Egy tenyérben elfér a világ
A miniatűr világok elvarázsolják az embert, valóságos és képzeletbeli épületek, enteriőrök elevenednek meg Andi kezei alatt.
Tenyerében elfér egy teljes szobabútor, több ládányi zöldség, vagy éppen egy pékség teljes árukészlete, körömnyi tányérok sorakoznak gyufásdoboz méretű asztalokon.
Minden részlet élethű és az utolsó milliméterig kidolgozott, a kis házak tetőcserepeitől a kandalló, előtt álló fáskosárban sorakozó fahasábokig.
Csak hogy érzékeltessük a méreteket: a 30 centi magas cserepekben berendezett enteriőrökben egy vágódeszka két centiméter hosszú, de egy komplett tűzhely sem nagyobb nyolcnál…
A lehetőségeknek csak a képzelet szab határt; sokan szeretik a görög vagy olasz stílusú épületeket, de készített már szélmalmot és világítótornyot is.
Kedvencei a manólakok, ezekben – szenvedélyes erdőimádóként – kiélheti a természetszeretetét is, felhasználva az erdő kincseit: fakérget, mohát, üres csigaházat. A tegolák egyébként is az újrahasznosítás mintapéldái.
– Rengeteg maradék anyagot, a legkülönbözőbb apró tárgyakat használom fel egy-egy tegolához, olyanokat, amiket egyébként a szemétbe kerültek volna.
Régi kockás ingből miniatűr függönyök készülnek, egy fél pár fülbevalóból luxus csillárt készítettem az egyik minilakásba, de a papír tojástartók is igazi kincsek: tetőcserepeket formálok belőlük, a sima részeik pedig megfestve tökéletesen hasonlítanak a mészkőburkolatra.
Én vadászom arra, amit más kidob! – nevet.
Ő a régi, foltos bambusz tányéralátétben is értéket lát; hogyne látna, amikor remek spaletták, bútorok, sőt, hajópadló készülhet belőle a pici szobákba!
Nem csoda, hogy Andinak állandóan jár az agya, miből mit készíthet a következő házikóba, vagy éppen fordítva, miből lehetne megcsinálni egy-egy elemet. Sok apróságot kap az ismerősöktől is, sőt, van, aki postán adja fel a már nem használt, de kidobni sajnált tárgyakat.
Az alapként szolgáló régi tetőcserepeket is bontásból vagy az interneten szerzi be (s még ma is minden alkalommal megdöbben, mennyi anyag van a vastag, 5-6 kilós darabokban). És hát ott van a „csodaszer”, a levegőn száradó gyurma, amiből szinte minden elkészíthető, az ujjnyi tejesbödöntől a miniatűr zöldségekig.
Kicsit olyan ez, mint a makettezés, sok anyag – ragasztó, festék, balsafa – is közös a két hobbiban. Andi az építőiparba is elkalandozik, az lépésálló szigetelőlapok például remekül formázhatók és csiszolhatók, még ha csak egy manólak padlója is készül belőle.
A fényekért Gyuri felel
Nemcsak Andit szippantotta be a miniatűr tárgyak világa: a kényszerű bezártságban ezermester beállítottságú férje is csatlakozott hozzá. S bár Gyurinak, a lelkes férjnek van „rendes” állása is, máig ott segít, ahol tud.
Míg a járvány és a karantén sok házasságot szétzilált, őket éppen ellenkezőleg, összehozta az új, közös hobbi. „Mi ezt kézenfogva csináljuk, szerintem a közös érdeklődés a jó házasság egyik titka.
Az pedig a mai napig hihetetlen, hogy ennyien kíváncsiak rá”, mondja lelkesen Andi. A tegolák megvilágítását is Gyuri készíti, az elemes LED izzók tökéletes hangulatlámpássá teszik az apró építményeket. Közös munka volt elkészíteni a fel-le ereszthető gémeskutat vagy a forgó szélmalmot is, s Gyurinak köszönhetően az sem akadály, ha raklapbútort kér a kedves megrendelő: azt a modellezésben is használt balsafából formálja meg.
– Mindig az érdekel, hogy valami olyat készítsek, amit addig nem.
Éppen ezért, amikor valamit felkapnak az emberek és egymás után kérik tőlem, ma már húzok egy határt és nem csinálok belőle egy bizonyos darabnál többet – árulja el Andi.
Ilyen sláger volt nemrég a sparhelt, amit egy „nagymama-házba” készített először, s az igazi, békebeli főzőalkalmatosság miniatűr mását sorra rendelték a nosztalgiázó vásárlók, miután közzétette a képet az interneten.
Nem is csoda, hiszen igazi kis műremek – azt is csak később veszem észre, hogy a pöttyös „zománclábasok” fémkupakból (egyébként a Piroska szörp kupakjából) készültek, fedőjük pedig egy régi kabátgomb…
„Vannak nagy sírások”
Andi azt szereti leginkább a tegolákban, hogy teljesen személyre szabhatók, az apró elemekkel igazán egyedivé tehetők. Éppen ezért nincs két egyforma darab.
– Volt olyan vásárlóm, akinek a miniházában a családja miniatűr fotói lógtak a falon bekeretezve, néhány centis nagyságban persze.
Nagyon sokan azt kérik, hogy egy-egy konkrét épület, például a nagymamájuk régi háza miniatűr másolatát készítsem el.
Lehet, hogy már a nagyi sem él, a ház sincs meg, aztán amikor meglátják gyerekkoruk régi helyszínét, a sparhelttel, meg még a macskával is mellette…na, olyankor vannak nagy sírások…! Ez minden pénzt megér, ilyenkor azt sem bánom, hogy letört az összes körmöm munka közben vagy megégettem magam a ragasztópisztollyal…
Andi, engedve kreatív álmainak, négy éve otthagyta optikusi állását, ami bizonyos szempontból nem volt akkora váltás, hiszen a precíziós mozdulatok, a pontosság és a kézügyesség ott is alapkövetelmény volt.
Csak éppen a szemüveglencsék csiszolása és a munkakörhöz tartozó sok számolás nem volt kreatív terep… Most is ledolgozza a napi nyolc órát a miniatűr világok megteremtésével (ha szorít a határidő, többet is), de közben úgy repül az idő, hogy gyakran arra eszmél, öt órája nem ivott, nem állt fel az éppen készülő darab mellől…
Azt, hogy a kézügyessége mellett a szívét-lelkét is beleteszi az alkotásaiba, mások is érzik: a 316. tegolát készíti éppen…
– Örülök, hogy kiléptem a komfortzónámból, mert most tényleg egész nap azt csinálom, amit nagyon szeretek!
Főleg, hogy a festést sem hagytam abba, sőt, mivel az időbeosztásom megengedi, elvégeztem egy művészeti szakközépiskolát is, úgyhogy immár hivatalosan is festő vagyok! – újságolja.
Fotók: Tegolandia
Andi munkái megcsodálhatók a Nardeart Facebook-oldalon és a tegolandia.hu honlapon.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
