„Nemcsak a testtartásom, hanem az aurám is teljesen megváltozik, amikor estélyit viselek” – mondja Pataki Nagy Éva, a sokak által „gálalányként” ismert kommunikációs szakember, a Menedzserszövetség értékesítési és partnerkapcsolati vezetője. SikkMeUp! elnevezésű szalonját – ahol lélegzetelállító, igazi wow moment ruhákat kölcsönözhetünk – azért hozta létre, hogy körforgásban tartsa a legszebb darabokat. Ideje, hogy környezeti és pénzügyi szempontból is tudatosabban készüljünk a várva várt rendezvényekre.
Csak tudnám, hogy csinálja – ez a filmcím ugrik be azonnal kulcsszóként, amikor Pataki Nagy Éva óramű pontossággal működtetett életviteléről mesél. Nem viccel ugyanis, ha időmenedzsmentről van szó: külsős tanácsadó egy nagy médiavállalatnál, vezetői pozíciót tölt be a Menedzserszövetségnél, és mindemellett saját vállalkozást alapított.
Amikor az alkalmi az otthonos, nem a farmer
Ahogy a ruhák, úgy a könyvek terén is a körforgásban hisz: könyvesbolt helyett könyvtárba jár. A SikkMeUp! ötletét mégsem egy könyvespolcok között történt „heuréka” pillanat adta, hanem saját megélése, miszerint esszenciális a gálákon tett első benyomás ereje (például az üzleti kapcsolatépítés szempontjából), mégis
ezernyi kihívás van abban, hogy minden alkalommal valami újjal rukkoljunk elő, miközben magányosan lógnak a gardróbban a szebbnél szebb darabok…
– Több mint 10 éve kezdtem alaposabban elsajátítani az üzleti, sikkes megjelenést, azóta tárgyalok rendszeresen vállalati ügyfelekkel. Mindig úgy öltöztem, mintha egy divatmagazin címlapjáról léptem volna ki, és azóta is tartom, hogy számomra a farmer a legkényelmetlenebb dolog, amit el tudok képzelni.
A sportolást leszámítva, rajtam évente kétszer látni nadrágot – meséli mosolyogva Évi, aki mindig sortűzként kapta a bókokat stílusával, attraktív megjelenésével, és a kapcsolatindítási készségeivel kapcsolatban.
Ha férfi lenne, más kommentek érkeznének
A gálák, díjátadók, egyéb rangos események dresszkódjai, és a megismételhetetlen, egyben hatékony első benyomás megteremtése tehát több mint 10 éve része szakmai és magánéletének. A rendezvényekre járás Évinek ugyanis nemcsak munkát jelent, hanem szenvedélyt, fontos hobbit is egyben.
– A gálákat mindig a saját szabadidőmből csíptem és csípem ki. Egyedülálló szülőként a több lábon állást úgy tudom menedzselni, hogy a fókusz deklaráltan a kisfiamon és a munkámon van, a magánéletemre – például a randizásra, ismerkedésre – jelenleg nem fektetek nagy hangsúlyt. – mondja.
– Többször szembetalálkoztam olyanokkal, akik ezt megkérdőjelezték, pedig úgy sejtem, ha férfi lennék, azt mondanák: „ez az, csak így tovább, alapozd meg a jövődet!” – hangsúlyozza Évi, aki kisfia születéséig, illetve a gyes után egy darabig kizárólag alkalmazotti státuszban dolgozott, a válása körül viszont megalapította első vállalkozását.
Ledobták a hajukat a női cégvezetők
– A Covid átírta a számításaimat, ám ahogy a vírushelyzet enyhülésével újra lehetett rendezvényekre járni, hamar megfogalmazódott a SikkMeUp! ötlete.
Az egyik barátnőm megjegyezte, hogy „te jó ég, megint venni kell egy ruhát”, amihez ha hozzáadjuk a haj és a smink árát, bátran 100 ezer forintos összeg körül járunk. Megálmodtuk, hogy milyen jó lenne, ha bérléssel foglalkoznánk, csináltunk egy üzleti tervet, de sehogy sem jött ki a matek
– idézi fel Évi, akinek ekkorra már 14 estélyi ruha várta némán a sorsát a gardróbjában.
– Alapos piackutatást végeztem a nők körében, mivel azt gondoltam, hogy ha nekem és a környezetemben élőknek is problémát jelent az estélyik beszerzése, akkor ez egy nagyobb igényt jelezhet a piacon. Tízből kilenc top vállalati vezető ledobta a haját, hogy ez milyen hiánypótló ötlet. Mivel ők láttak már karón varjút, sok mindent az ő benyomásaikra alapoztam, a gyerekbetegségeket pedig természetesen útközben kell megtapasztalni, kijavítani.
– Az alapkoncepció az, hogy a ruhák jelentős része nem a sajátom, hanem a tulajdonostól bérlem, a bérelt ruhát pedig kiszervezem.
Nem gondolnám fenntarthatónak – sem környezeti, sem pénzügyi szempontból –, ha teljesen új ruhákba fektetnék, hiszen azokat ugyanúgy le kell gyártani egy bizonyos ökológiai lábnyommal, és így is sokunknak lapul egy-egy (vagy tíz-húsz) gálaruha a szekrényében, amit legfeljebb egyszer viseltünk.
– Mivel a tulajdonossal közösen szabjuk meg a bérleti árat, elég nagy a szórás a magasabb árkategóriás, designer darabok, és az elérhetőbb estélyik között – mutat rá Évi, aki nemcsak anyagi, hanem méretezési szempontból is a sokszínűségre és inkluzivitásra törekszik: 34-46-ig mindenféle méretet megtalálunk a szalonban.
A tengernyi pelenka változtatásra sarkallta
A fenntarthatósággal, az ökológiai lábnyomunkkal, illetve a túlfogyasztás problémájával kisfia születése környékén kezdett egyre többet foglalkozni. A pelenkahasználattal tudatosult benne, hogy milyen sok szemetet termel.
– Egyre tudatosabbá váltam, lépcsőfokonként haladtam a fenntarthatóbb életmód felé. Ma sem vagyok még „spártai” ezen a téren, de mindig csak annyi élelmiszert vásárolok, amennyit meg is eszünk, egy éve nem vásároltam magamnak ruhát, és amit csak lehet, megjavíttatok.
Lenyomatok a gyerekkorból
– Abban, hogy háromszor meggondolok mindent, a mai napig lenyomatot képez az, hogy a szüleim nagyon fiatalon vállaltak – édesanyám 16, édesapám 21 éves volt –, és egész sokáig nélkülözések közepette éltünk.
Ez a kockázatvállalási hajlandóságomat, és a ruhákhoz való hozzáállásomat is nagyban befolyásolja. Szűkölködtünk, de a szüleim mindent kihoztak az életből, amit lehetett, klassz gyerekkorom volt.
– Egy szerencsés lakáscserének köszönhetően a 8. kerületből Budára költöztünk, és egy nagyon jó általános iskolába járhattam. Emlékszem, csodáltam a jól öltözött lányokat, az első években az irigység volt a fő megélésem, mivel mindig csak annyi ruhám volt, amennyi szükséges. Talán mondani sem kell, hogy később mire költöttem a zsebpénzemet… Ruhára! – mondja nevetve.
Mázolás, csiszolás, és Pinterest-mánia
Évi – a tudatosság mellett – a sorsszerűséget is meleg szívvel emlegeti. – Teljesen véletlenül szóba elegyedtünk az egyik ismerősömmel, akinek van egy lakása (méghozzá egy karnyújtásnyira tőlem), amivel nem volt ideje foglalkozni, adottságait tekintve viszont tökéletesen megfelel egy kisebb szalonnak.
– Belevágtam, és három hónap alatt megcsináltam a felújítást, mázoltam, csiszoltam, amire kellett, szakembert szereztem. Hosszú órákat töltöttem a Pinteresten, hogy olyan belsőépítészeti trükköket vessek be, amik megfelelő hatást keltenek – nosztalgiázik a tavaszi hajtásról a „gálalány”, akihez az álomruhánkon túl tanácsért is fordulhatunk.
A bombaforma egyből magáért beszél
– Korábban is nagyon sokan kérdezték tőlem, hogy mit hol szerzek be, milyen etikettre és dresszkódra érdemes odafigyelni a különböző rendezvényeken, milyen kapcsolatindítási, illetve small talk technikákat lehet bevetni, hogyan fokozzuk a magabiztosságunkat? Éppen ezért,
a SikkMeUp! szalonban mindent megtalálhatnak a bérlők, ami a tökéletes első benyomáshoz, és a lenyűgöző megjelenéshez szükséges.
– Egy elhibázott kommunikációs kísérlet ugyanis az egész rendezvényen való megélésünket elronthatja. A kényelmes és csinos cipőtől, az alakunkhoz leginkább passzoló estélyin át, egészen a kontaktálás témájáig sok mindennel fel tudunk készülni előre, hogy felépítsük magunkban a magabiztosság felé vezető lépcsőt.
Ha úgy érzed, hogy magadhoz képest bombaformában vagy, az egyből lejön. Bármi is a célod a rendezvénnyel, utána nyert ügyed van! – hangsúlyozza Pataki Nagy Évi.
Képek: Potyondi-Galasi Orsi, PGO Premium
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
