„Végre megnyugodhattunk, hogy nem mi neveltük rosszul” – mondja a kisfiáról Szabó Ági családfotós, akinek megkönnyebbülés volt, amikor megkapta a diagnózist: ADHD. Azóta rádöbbent, hogy ő is érintett, és kampányt indított a „zizegős” emberek elfogadásáért.
Szabó Ági a kisfia egyéves kora óta sejtette, hogy Barnabás más, mint a többiek, de sokáig nem derült ki, hogy pontosan miért.
– „Sajátos energiái” voltak, az óvodában is jelezték, hogy nem úgy alszik, nem úgy vesz részt a játékokban, mint a többiek. Hiába akartunk azonban utánajárni a problémának, sok helyen egyszerűen lepattintottak azzal, hogy nincs a gyereknek semmi baja, csak nem jól neveljük… Évek teltek el, mire megkaptuk a hivatalos diagnózist: ADHD, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar – meséli Ági, aki kifejezetten megkönnyebbült a hír hallatán.
– A diagnózis hatalmas előrelépés volt: végre egy csomó minden a helyére került és megnyugodhattunk, hogy nem mi neveltük rosszul, hanem erről senki nem tehet. Végre kulcsot kaptunk ahhoz is, hogy megértsük, hogy működik Barni kis világa és hogyan tudjuk őt jól szeretni.
Az őszinteséget választották
Nekik szerencséjük volt, mert körzetesként néhány hónapra kaptak időpontot az első vizsgálatra, de vannak, akik két évet várnak arra, hogy ránézzen egy szakértő a gyerekre…
– El lehet képzelni, hogy ebben a korban mennyit számít ez a két év.
Nekünk 4-5 évünk ment a kukába azért, mert nem tudtuk Barnit célirányosan fejleszteni.
Rengeteg érintett gyerek van, és az ijesztő számok csak a diagnosztizált eseteket mutatják! Sajnos sokszor előfordul, hogy a szülők szégyellik a helyzetet, félnek attól, hogy milyen következményekkel járhat, ha kap egy diagnózist a gyerekük, vagy egyszerűen csak nincs információjuk, merre és hogyan induljanak el. Ez pedig senkinek nem jó, sem a gyereknek, sem a közösségeknek, ahová járnak, sem a szülőknek – mondja Ági.
Előttük is két út állt, amikor az első osztály után a Vadaskertben megkapták a diagnózist: vagy hivatalos papírt kapnak az ADHD-ról és Barni sajátos nevelési igényéről, vagy megoldják teljesen magánúton a fejlesztését. Végül az előbbi mellett döntöttek – a kisfiú így több fejlesztésre jogosult -, és azóta is minden helyzetben az őszinteséget választják Barni édesapjával.
– Mi mindenhol az első percben közöljük, mi a helyzet, de megértem, hogy sok szülő nem akarja, hogy a gyereke „papíros” legyen és eltitkolja a dolgot, féltve a gyerekét a kellemetlen helyzetektől, a megbélyegzéstől. Nem alaptalanul: sok ADHD-val élő gyermeket elkönyvelnek rossznak, neveletlennek, a szüleiket pedig alkalmatlan szülőnek, pedig erről a helyzetről senki nem tehet.
Ezek a gyerekek nem rosszak, csak mások, ennek ellenére rengeteg kirekesztés, megaláztatás éri őket. Szülőtársak mesélték, hogy egy jól ismert alternatív pedagógiai módszert követő iskolában azzal tanácsolták el őket már a felvételi elbeszélgetéstől is, hogy az adott iskola „nem fogadja a másságot”.
Megdöbbentem, mennyire hiányzik az elfogadás, pedig mindenki más valamiben, mint a többiek – meséli Ági.
Másnak lenni izgalmas
Az ilyen történetek és tapasztalatok indították arra, hogy kampányt indítson az ADHD-vel és egyéb „másságokkal” élők társadalmi elfogadásáért. Szeretné, ha az emberek nem csak a problémát látnák ezekben a gyerekekben, hanem a csodálatos, színes és kreatív világukat is, amellyel sokat hozzátehetnek a világhoz – mindannyiunkéhoz.
Az üzenetet Ági feliratos pólókon, pulóvereken juttatja el mindenkihez, ezek arra buzdítanak, hogy beszéljünk a témáról, hogy elinduljon a párbeszéd az emberek között. Nemcsak az ADHD, hanem az önelfogadás és az empátia mellett is kampányol.
„Az autizmus nem tragédia. Az ítélkezés az.”, „Büszke ADHD apa”, „Kedvesnek lenni menő” – hirdetik.
Van olyan anyuka, akit emiatt szólítottak meg a játszótéren és kezdtek el beszélgetni vele arról, hogy mi az az ADHD, Ági szerint pedig minden lépés, minden mondat számít – akár egy pólón is. Ahogy a Zizegjünk.hu oldalán olvasható: viseld és hirdesd, hogy másnak lenni izgalmas!
– A „Zizegjünk” kampánnyal egy kicsit máshogy szeretném megközelíteni az ADHD-t; ha nem is szuperhős valaki pusztán azért, mert ezzel küzd, de szeretnék abban is változást hozni, hogy ne tragédiaként vagy betegségként, vagy akár fogyatékosságként tekintsenek az érintett szülők és a társadalom is erre a másságra – magyarázza.
A tavaly novemberben indult „Zizegjünk” kampány körül a kezdetektől óriási zizegés van, rengetegen megmozdultak, Ági sorra kapja a leveleket, kapcsolódások alakultak.
Dupla rádöbbenés
A sors fintora, hogy amikor Ági a kisfia miatt elkezdett mélyebben foglalkozni az ADHD-val, rádöbbent, hogy maga is érintett.
Az ADHD végre megmagyarázott sok mindent az életében: a szétszórtságát, a feledékenységét, azt, hogy képtelen beosztani az idejét, hogy szörp helyett olajat önt a pohárba, vagy hogy a pénztárcáját a hűtőben találja meg, és az életében időnként fel-felbukkanó szorongást.
Ő ezeknél a felismeréseknél megállt és a saját ügyében nem ment el a hivatalos diagnózisig, mert nem tartja annyira súlyosnak a helyzetet, és az évek alatt megtanult együtt élni a személyiségének ezzel az oldalával.
– Érdekes, hogy gyereknek teljesen átlagos voltam, az ADHD-s tünetek felnőttként jelentek meg nálam. Nem tudom, „mitől estem szét”, mitől alakult úgy, hogy a fejemet is elhagynám… Igaz, sosem voltam pedáns kisgyerek és állandóan hajtottak a kreatív ötleteim, és úgy utólag visszagondolva kicsit nehezen barátkoztam – mondja Ági.
– Éppen ezért, amikor kilenc éve elkezdtem fotózni, én lepődtem meg a legjobban, hogy odamegyek vadidegen emberek otthonába és teljesen természetesen tudok velük együtt lenni, mintha ezer éve ismernénk egymást…
Megtalálják a zizegős családok
Ági a munkájában, fotósként sem problémának, hanem jóleső kihívásnak tekinti a „zizegős” gyerekeket, akiknek a szülei gyakran már hozzászoktak, hogy magyarázkodniuk és szabadkozniuk kell. Áginál nem: nála nem kell viselkedni, ő szívesen kúszik-mászik a gyerekek után és velük, és nem jön zavarba, ha mindenki másfelé szalad, vagy éppen egy befelé forduló kisgyerek eleinte menekül a kamera elől.
Lazaságát látva a szülők és a gyerekek is felengednek, ő pedig örömmel hangolódik rá a frekvenciájukra és mindenkihez megtalálja a kulcsot. Beállított, feszengős és „steril” fotók helyett dokumentarista stílusú, érzelmekkel, életörömmel és vidámsággal teli képek születnek így, a valóságot mutatva meg.
Azt, amelyre oly jól esik emlékezni később, a képeket nézegetve. Ennek fényében nem is csoda, hogy valahogy mindig megtalálták a „zizegős” családok…
Ágit pedig a mai napig lenyűgözi az emberi elme csodája – nem véletlenül akart fiatalabb korában pszichológus lenni -, még akkor is, ha ADHD-s vállalkozóként néha nehéz menedzselni az életét.
– Mindig elfelejtek valamit és gyakran szétesem, webshopot működtetni pedig nekem egyenesen pokoli, még akkor is, ha nincs nagyobb boldogság, mint csomagolni és útjára indítani a saját kis termékeimet… Szerencsére ezt időben felismertem és kértem segítséget az adminisztrációs feladatokban, mert azt vallom, hogy nem kell mindenben egyedül megszakadni – mondja
Érzem, hogy nem vagyok egyedül
Szabó Ági, amióta nyíltan felvállalta a helyzetüket, sokan írtak, megköszönve az őszinteségét. Vannak, akiknek ez segített elfogadni magukat, vagy a nyilvánosság előtt felvállalni az ADHD-t.
– Én pontosan tudom, milyen úgy élni, hogy nincs rend az ember fejében. Sokan úgy nőnek fel, hogy egész életükben úgy érezték, valami nem stimmel velük. Nem feltétlenül az ADHD, hanem bármilyen más nem neurotipikus helyzet miatt.
Onnantól, hogy van neve a dolognak, el lehet kezdeni tájékozódni, megoldást, módszereket keresni, életviteli tanácsokat és tippeket begyűjteni, ami könnyebbé teszi a mindennapokat. És persze onnantól érzi az ember, hogy nincs egyedül a problémájával, hanem valahol egy közösség tagja.
Hosszú távon ez is a Zizegjünk célja: közösséget formálni köré, hogy senki ne érezze rosszul és egyedül magát. Manapság mindenki bezárkózik a kis világába, gyakran semmilyen szoros kapcsolati háló nincs az emberek körül, pedig mennyivel könnyebb lenne, ha inkább együtt, egymásra számítva mennénk az úton!
Erre, az önszeretet, a kedvesség és az odafigyelés, a mentális és lelki egészség fontosságára hívja fel a figyelmet a „Zizegjünk” kampány. A közösségi oldalon itt találkozhatsz Ágiékkal.
Fotó: Szabó Ági
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
