Napközben tüdőgyógyász főorvos, de ha leveszi a köpenyt, elsőkönyves íróvá szellemül át Havas Juli, aki sodró regényében nemcsak egy fiatal doktornő fejlődéstörténetét mutatja be, hanem azt is, hogy élték meg kollégáival a kórház falain belül a pandémiát.
Hatvanévesen lett elsőkönyves szerző dr. Szalai Zsuzsanna pulmonológus főorvos, akinek Havas Juli szerzői néven írt első regényét néhány hónapon belül újra kellett nyomni, akkora siker lett.
A fiatal, szakmájában elismert, de a magánéletben annál kevésbé sikeres orvosnőről szóló történet régóta motoszkált a szerző fejében, de hogy pont úgy és pont akkor érlelődött regénnyé, abban a véletlennek is nagy szerepe van.
– A COVID nem sok jót hozott, de nekünk, vidékieknek annyiban segített, hogy egy kicsit kinyílt számunkra ez a Budapest-központú világ:
megnyílt számos lehetőség a tanulásra, kreatív írás tanfolyamok váltak elérhetővé online, így tudtam én is kibontakoztatni azt, ami bennem van. Mert az írást is lehet, kell tanulni, mint minden mást.
Ráadásul sokat ingáztam Mosonmagyaróvár és Győr között, s azalatt a negyven perc alatt volt időm gondolkodni a történeten, a karaktereken. Otthon már csak le kellett írnom, ami vezetés közben megszületett a fejemben. A főszereplővel például egész jó barátok lettünk közben! – meséli Zsuzsa.
A struccpolitika csak a kórházban válik be
Első regénye egyszerre lélektani, szerelmi, társadalmi és családregény. Bemutatja egy fiatal lány nővérré, majd orvossá válását, egy szeretői státuszban tartott nő keserédes tapasztalatait, és bepillantást nyújt a koronavírus-járvány elleni küzdelem kulisszái mögé is.
Nagy korkülönbséggel terhelt munkahelyi szerelem, titkos viszony, férfi-nő barátság, nehéz családi örökség – örökérvényű témák, amelyekben, így vagy úgy, de szinte mindenki érintett.
Miért és meddig lehet benne maradni egy megalkuvásokkal teli, méltatlan helyzetben? Átléphető-e az örökölt sors?
Örök kérdések, amelyekre nincs egyetemes válasz, de mindenki válasza érdekes és tanulságos a maga módján. Annáé, a főhősé is, aki egy diszfunkcionális család és az infantilis szülők terhét hordozva küzd karrierben és magánéletben. Előbbiben több, utóbbiban kevesebb sikerrel.
A cím, a „Nincs Hold, ha nem nézed”, pedig nem más, mint Anna túlélési stratégiája: ami számára túl fájdalmas, azt egyszerűen megtiltja magának, hogy rágondoljon. Amire pedig nem gondol, az olyan, mintha nem lenne.
– Bizonyos területeken ez a módszer jól működik, Annának például segít eltolni magától a páciensei iránt érzett túlzott empátiát, hiszen annyi borzalmat látunk mi, orvosok nap mint nap, hogy azt nem lehet hazavinni.
Anna stratégiája egy létező, működő stratégia. A kórházban. A magánéletben azonban, ahol éppen az az elvárás, hogy megéljük és a társunkkal megosszuk az érzéseinket, nem működik – mondja dr. Szalai Zsuzsanna.
„Egyszer mindenkinek fel kell nőnie”
Azt, hogy szakszóval élve fejlődéstörténetet írt, ő is utólag tudta meg. Bevallja, olvasóként ő is azt keresi, hogy van remény a fejlődésre, arra, hogy jó irányba fordulhatnak a dolgok. A regényben is ezt a fontos problémát boncolgatja: vajon mennyiben vezethetők vissza a rossz döntéseink, elrontott kapcsolataink a saját családunkra és gyerekkorunkra?
– Tudom, hogy az „örökölt sors” elmélet most nagyon felkapott lett, de be kell vallanom, hogy nem tudok teljes mértékben azonosulni vele. Én belül hiszem, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat, a múlt pedig nem lehet felmentés senkinek a kudarcaira.
Egyszer mindenkinek fel kell nőnie és felelősséget kell vállalnia a saját életéért – mondja Zsuzsa.
Erre jutott akkor is, amikor arra a kézenfekvő kérdésre kereste a választ, mi késztet egy fiatal, okos nőt arra, hogy „bűnös harmadikként” beleragadjon egy megalázó, hazugságokkal és hamis ígéretekkel átszőtt szerelmi háromszögbe. S hogy megtalálta-e a választ? Talán igen.
– Arra jutottam, hogy sok nő, ahogy a szülei rossz házassága és két rossz kapcsolat terhét cipelő főhősöm is, úgy gondolja, egyszerűen nem érdemel ennél jobbat. Hogy neki nem jár több, csak egy ilyen borzasztóan kompromisszumos kapcsolat.
Ahogy már mondtam, én hiszek abban, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, bár azzal egyetértek, hogy muszáj tisztában lenni a múltunkkal és az otthonról hozott mintáinkkal, hogy aztán felül tudjuk írni őket.
Az élet még jobb témát dobott
A „Nincs Hold, ha nem nézed” nemcsak az orvosként magabiztos, szerelmes nőként azonban bizonytalansággal teli Anna sodró története miatt letehetetlen.
Magával ragad az a kórházi miliő is, amely az utóbbi évtizedek legkritikusabb hónapjaiba és az egészségügyben dolgozók heroikus küzdelmébe enged bepillantást – első kézből.
Hiszen ki mutathatná meg hitelesebben, mi történt akkor a kórház falai között, mint a győri kórház tüdőosztályának főorvosa?
– Furcsa az élet, nem? – mondja keserű mosollyal Zsuzsa. – Szerettem volna egy kórházas-doktornős történetet írni, erre az élet elém dobott egy még izgalmasabb témát, a pandémiát.
Tudom, hogy egy kívülállónak hétköznapi helyzetekben is érdekes belelátni a kórházi világba, de ez még nekem is izgalmas volt…
A könyv kórházi eseményei valóban megtörténtek, ezért is okozott komoly dilemmát a szerzőnek, mennyit írhat le abból, ami odabent történt. Már csak azért is, mert végig szigorú hírzárlat volt, a kórházi dolgozók egyike sem nyilatkozhatott semmit arról, ami a kórház falai között zajlott.
– Erre én egyszer csak azt vettem észre, hogy írtam egy egész könyvet róla… – nevet a szerző.
– Úgy döntöttem, csak azt írom bele a történetbe, ami a híradásokból egyébként is megtudható volt. És gyakorlatilag minden megtudható volt.
„Katonák voltunk, de nem mi haltunk meg”
A pandémia kritikus hónapjairól csak szűkszavúan beszél, nem is a története hátterét adó első hullám volt az igazán durva időszak, mondja, hanem a második-harmadik.
– Úgy érzem, azokról a hetekről talán nem is lett volna illendő szerelmes regényt írni – véli. Nem tagadja, félt ő is, de közben érezte, hogy valami nagy, komoly dolog részese. Többen felvetették, biztosan terápiás hatása is volt az írásnak, segített feldolgozni a történteket, de Zsuzsanna akkor nem gondolkodott ezen. Egyszerűen vitte a lendület, bár elismeri, talán tényleg jót tett, hogy a főhős szemével, egy kicsit hátrébb lépve tudott ránézni az eseményekre.
– Katonák voltunk, de nem mi haltunk meg. Az egész helyzetet a fiatal orvosok és az ápolók, nővérek vitték a hátukon; sajnálom is, hogy nem jutott nekik nagyobb szerep a könyvben.
Van olyan karakter, akit az ihletett, hogy meghallottam egy orvos kollégám telefonbeszélgetését a gyerekeivel. Akkor döbbentem rá, hogy nekem ugyan nehéz a dolgom, de azok, akiknek a párjuk is a „frontvonalban” küzd, otthon meg a karantéba kényszerült gyerekek várják, emberfeletti munkát végeznek.
Izgalmas volt, ahogy a szereplők szó szerint csak úgy „besétáltak” a fejembe. Egyszer csak rádöbbentem, ők döntik el, mit akarnak, a történet meg közben szinte írja magát.
Így kerek az élet
Nem is akárhogy: a regényt a megjelenése után néhány hónappal újra kellett nyomni, bizonyítva, hogy Zsuzsannának nemcsak a fonendoszkóppal van dolga. Rövidebb történetei már jelentek meg különböző irodalmi folyóiratokban, de tehetségére a Péterfy Gergely-Péterfy-Novák Éva szerzőpáros figyelt fel saját kreatívírás-tanfolyamukon, ők küldték el a regény kéziratát is a kiadójuknak.
Így lett a mindent kézben tartó orvos sikerkönyvszerző, amit saját bevallása szerint még neki is ízlelgetnie kell.
– Ez nagyon új nekem, hiszen alapvetően természettudományos gondolkodású vagyok. Az, hogy az objektív, tudományos énem mellett most kiélhetem a kreatív oldalamat is, hogy elmerülhetek az elvont gondolkodásban, nagyon érdekes tapasztalás nekem, mondhatnám, maga a csoda.
Vannak ugyan szabályok itt is, de tágabb a tér és ezt nagyon élvezem. Azt hiszem, így kerek egész az életem.
Fotó:
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
