Ha csak a számokat vesszük, Németh Dorottya igazi influencer, hiszen a Facebookon 62 ezren, az Instagramon majdnem 30 ezren követik. A kétszeres világbajnok fitneszversenyző azonban nem ebből él, nem váltja pénzre a sikert. Sokkal jobban érdekli, hogy önazonos maradjon, egy olyan nő, aki felvállalja a hiányosságait, a hízás–fogyás örökös körforgását, kétségeit és korábbi naivitását is. Többször kezdte már elölről. Átverték, és lerombolták az álmát, de mára megtalálta a lelki békéjét.
Ha csak a kétszeres világbajnok, Németh Dorottya követőbázisának méretét nézzük, szinte hihetetlen, hogy valóban nem akarja forintosítani az ismertségét. Különösen napjainkban, amikor lépten-nyomon az az ember érzése, csak az ér valamit, kap pénzt, paripát, fegyvert, akinek van egy jól látható követőbázissal rendelkező social média felülete. A sikerben pedig még csak az sem számít, mennyit tanult, vagy mit tett le az asztalra, mielőtt influencer lett.
De ebből, hogy lehet megélni? Tesszük fel gyakran a kérdést, mire Németh Dorottya egyáltalán nem kertel: sehogy, mivel neki ez nem a pénzkereseti lehetőségről szól. Mint mondja, ez az egyetlen olyan pont, amiről a férjével vitázni szoktak: hiszen a férfi pontosan tudja, micsoda érték az, amelynek Dorottya a birtokában van.
Mennyi egy influencer ára?
– Gyakran keresnek meg cégek, hogy árazzam be magam, mondjak egy összeget, mennyiért tennék ki egy-egy posztot. Nekem azonban a közösségi média soha sem szólt a pénzről.
A meggazdagodás lehetősége helyett mindig is az hajtott, hogy segíthessek az embereknek, azoknak is, akik esetleg nem engedhetik meg maguknak, hogy személyi edzőhöz menjenek, vagy egészségesen táplálkozzanak.
Még most, számos csalódás és kudarc után is ezt tartom fontosnak. Mindig felvállaltam, aki vagyok, a nehézségeim, a hízásaim, a fogyásért folytatott kétségbeesett küzdelmeim, a szülés utáni betegségem – mondja Dorottya.
– Nem gondolom, hogy más képet kellene mutatnom a valóságnál. Ettől leszünk emberek, hogy vállaljuk, nem minden történik gördülékenyen az életünkben, de az segíthet, ha – ahogy én is – mindig merünk és akarunk változni. Visszatérve a social média felületeimre: ha kiteszek egy terméket az oldalamra, azt azért teszem, mert szeretem és használom azt. A cégektől soha nem kapok pénzt a megjelenésért cserébe, maximum terméket, vagy a követőimnek kedvezményes vásárlási lehetőséget. Nekem az egyáltalán nem fér bele a világképembe, hogy beárazzam magam és kitegyek olyan posztokat, amelyekben nem hiszek – vallja be.
Fent és lent – mindent megtapasztalt
Dóri az egyik leghitelesebb véleményvezér az egészséges életmód témakörben: egykori sportolóként pontosan tudja, mit tesz a szervezettel az önsanyargató életmód, volt már nagyon elhízott és volt már extrém szálkás is. Közben pedig volt sikeres vállalkozó saját, különleges atmoszférájú fitneszteremmel, civilekből és országosan ismert emberekből álló vendégkörrel, versenyzői csapattal, saját étteremmel, egészséges ételeket szállító vállalkozással, majd volt kitaszított, átvert egykori alapító-tulajdonos is. Mára pontosan látja, miben és hol követte el a hibát, amikor kudarcok sorát élte át, és bár sokan ezt tagadnák, ő erről is nyíltan beszél.
– Amikor összeomlott az életem és elveszítettem mindent, amiért addig dolgoztam, sok mindent átértékeltem. Be kellett ismernem, hogy rossz emberekkel, naivan, szenvedéllyel és csak a szívemre hallgatva dolgoztam, miközben nem gondoltam abba bele, hogy nem mindenkinek tisztességesek a szándékai – kezdi.
– A versenyzői karrierem után, az exemmel együtt nyitottam egy fitnesztermet. Ő holland állampolgár, kétlaki életet élt, de csak másfél év múlva derült ki számomra, hogy a hazájában párhuzamosan kialakított egy másik életet is. Bár ismertem a családját, a barátait, kiderült, hogy van még egy nő az életében, aki egy nap bejelentette, állapotos. Döntenem kellett, és én nélküle is, mindenképp szerettem volna tovább vinni a termet a vendégeimmel, a munkatársaimmal és a versenyzőimmel. Korrekten megállapodtunk, hogy fél évet kapok arra, hogy üzlettársat keressek, aki kivásárolja őt a vállalkozásból.
Fél év máskülönben hosszúnak tűnik, arra azonban talán nem elegendő, miközben napi tizenöt órát dolgozol, hogy mindent körültekintően mérlegelj és mindennek utánanézz. Jött egy vállalkozó, aki látott fantáziát a cégben, amelyhez nemcsak a terem, hanem egy étterem is tartozott. Megállapodtunk, a volt társam kivásárolta, az új üzlettárs pedig új céget alapított.
Nem voltam elég szemfüles, viszont túlságosan naiv, így nem foglalkoztam a papírmunkával, azzal, hogy mi a titulusom, milyen jogaim vannak az új felállásban. Csak az volt fontos, hogy az, amiért annyit dolgoztam, működjön tovább ugyanúgy ezután is. Nyolc hónap múlva azonban annyira elmérgesedett a helyzet, és olyannyira veszélybe került az a minőség, amely addig jellemezte a helyet, hogy végül én magam mondtam fel a saját termemben, ahol én csak alapító voltam, de már semmilyen beleszólási jogom nem volt az eseményekbe – avat be.
Kineziológus segített a feldolgozásban
Az egykori versenyző nemcsak az edzőtermet veszítette el, de az éttermét is átjátszották másnak, a vendégei, az edzői viszont egy emberként távoztak vele együtt a jól felépített és bejáratott birodalomból. A termet pedig később megvásárolta az egyik legnagyobb hazai fitnesztermeket üzemeltető cég.
Dórinak ugyan felajánlották, hogy edzőnek visszavennék, ő azonban úgy gondolta, abban a teremben, ahol még a helyiségeket is ő fugázta, nem szeretne egy lenni a sok edző közül, miközben a szakmai munkába sem szólhat bele.
Az már csak a sors különös, furcsa fintora, hogy hónapokig kellett pereskednie, hogy az újabb tulajdonosok ne keltsék azt a látszatot például az ő fotóival, mintha a teremnek továbbra is lenne hozzá bármi köze.
– Sokáig nem tudtam feldolgozni, ami történt, és volt bennem egy »csakazértis« érzés, hogy újrakezdem és ismét felépítek egy birodalmat. Úgy gondoltam, a gépparkot, az éttermem, a receptjeimet elvehetik, de a szellemi terméket, a know-how-t nem. A történtek után azonban, ahogy kezdett bennem a düh csillapodni, nyolc hónappal később felkerestem a kineziológusom és elkezdtük ennek a traumának a feldolgozásának. Fontos volt, hogy feloldjunk elakadásokat, rájöjjek, ki vagyok én és mit akarok valójában.
Az alapoktól indultunk. Évekig sirattam, ami történt, ahogy a kineziológusom mondta, olyan volt ez, mintha az első gyermekem veszítettem volna el. Éveken át a terem környékére sem voltam képes elsétálni.
Tavaly karácsony táján azonban a kisfiamnak megmutattam a helyet, és már mosolyogni tudtam, ahogy meséltem neki róla – osztja meg velünk.
– Nem tudom, akkor fogom-e teljesen lezárni, ami történt, amikor a második kisbabám szültése után ismét munkába állok, de az biztos, hogy higgadtan kell dönteni a folytatásról, a düh és a csalódottság nem célravezető. Nem akarok egy edző lenni a sok közül egy hagyományos teremben, ahol talán még én is zavarban lennék. Sokan, például idősek, vagy túlsúlyosak éppen azért szerettek hozzánk járni, mert azt érezték, úgy kapnak esélyt egy új életre és egy új test elérésére, hogy közben senki előtt nem kell szégyellni magukat.
Már gyermekkorában kilógott a sorból
Az egykori fitneszversenyző tudja, miről beszél, hiszen már 10 éves korában kilógott a társai közül, akik alkata miatt gyakran gonoszkodtak vele. Érettebb és fejlettebb volt a kortársainál, 9 éves korától versenydiétázott, volt, hogy az edzője desztillált vizet adott neki rendes víz helyett. Míg társai ették a csokis fánkot, ő elővette a csirke-rizs, vagy az uborka-tonhal kombót az iskolában. Undorodva gyűrt le minden falatot és eltűrte társai olykor megbélyegző és bántó megjegyzéseit. Imádott azonban versenyezni, így a diétát szükséges rosszként elviselte. Versenyidőszak végén viszont egyik hétről a másikra is képes volt 10 kilót hízni, ahogy mondja, „zabáltunk, koplaltunk” – majd folytatódott minden elölről. 18 évesen lett először világbajnok, majd 23 évesen másodjára úgy, hogy csaknem 30 kilót adott le alig egy év alatt.
Egy európai bajnoki cím után vonult vissza, közben diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen (akkor még főiskolán). Ma már azt mondja, bármit megeszik, amit megkíván, arra azonban ügyel, hogy mindent egészségesen, alakbarát módon készítsen el. Az évek során kikísérletezte, mi jó a szervezetnek, újabb alapanyagokat kutat fel, követői pedig olykor a gép elől figyelik nyálcsorgatva, milyen finomságot alkotott ismét lelkiismeret-furdalás nélkül.
Már nem sanyargatja magát, és időközben a lelki békére is rátalált. Férjét, Dánielt – aki hozzá járt edzeni – abban az időszakban ismerte meg, amikor éppen összeomlani látszott az élete, a férfi pedig előbb barátként, majd szerelmes férfiként támogatta a nehéz időszakban. Kisfiuk, Zeri majdnem kétéves és hamarosan megszületik a kisöccse is.
Érettebben, átgondoltan máshogy tervezi a jövőt
– Ahogy lassan én is felnövök, belátom, korábban naivan, jóhiszeműen álltam a környezetemhez. Ugyanakkor arra is rájöttem, csak akkor szeretnék anya lenni, ha nem viszek tovább olyan mintákat, vagy nem adok át olyan sérüléseket a gyerekemnek, amelyeket nem kellene.
Én mások előtt is felvállaltam, hogy szakemberhez járok, mert szerintem nincs annál nagyobb bátorság, mint szembenézni a saját démonokkal és dolgozni gyermekkori sérüléseken.
Még ma is az életem része a terapeutám. Jelenleg a férjemnek és a kisfiamnak élek, nem zavar, hogy nincs körülöttem nyüzsgés, nincs hiányérzetem, azt hiszem, kicsit belesüppedtem a jóba. De ha eljön az ideje, hogy visszatérjek a munkába, nem kötök majd kompromisszumot. Üzlettárs nélkül, a saját nevemmel és tudásommal szeretnék megint valami minőségit alkotni, a belső erőm pedig tudom, hogy megvan ehhez. És ma már, 33 évesen sokkal körültekintőbb és óvatosabb is vagyok – fejezi be.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
