Minden ötödik iskolás túlsúlyos, de az érintett szülők többsége homokba dugja a fejét, és még akkor sem látja be a saját felelősségét, ha nagy a baj. Pedig a legjobb szándékkal is egy életre szóló hátrányt és szenvedést okozhatnak gyermeküknek.
Ijesztő statisztikákat lehet olvasni az elhízott gyerekek arányáról. Valóban ennyire rossz a helyzet? – kérdezem dr. Farkas Kittitől, az Alakorvoslás program egyik alapító orvosától, aki kiemelten foglalkozik a gyerekkori elhízással.
– Igen, sajnos minden ötödik iskolás gyerek túlsúlyos vagy elhízott. És ami még szomorúbb: a túlsúlyos gyerekek ötször nagyobb eséllyel lesznek felnőttként is azok, mint a többiek.
Tény, hogy elhízott nemzet vagyunk, és ebben a gyerekek sem kivételek – mondja a szakember. Elárulja azt is, hogy a gyerekeknek mindössze 2-5 százaléka hízik meg valamilyen betegség, szervi ok következményeként, a többieké úgynevezett elsődleges elhízás, ami a genetikai hajlamból és az életmódból együttesen adódik.
Jutalom és vigasz az étel
Apropó, genetika: a túlsúlyos gyerekek szülei gyakran takaróznak vele, mondván, „nehéz csontozatot örökölt” a csemete, a doktornő szerint azonban ez nem egy egzakt, kimutatható, mérhető fogalom.
Ha már mérés, akkor valóban értékelhető eredményt a testösszetétel-vizsgálat ad, és bár a genetikának van hatása a testsúlyunkra, nem lehet minden arra fogni és elbújni mögé.
– A genetika tölti meg a puskát, de az életmóddal mi húzzuk meg a ravaszt – mondja.
Pontosabban a gyerekek esetében a szülők, akik gyakran – a legjobb szándéktól vezérelve – maguk terelik az elhízás útjára a gyereket. Egyes elméletek szerint ez már csecsemőkorban elkezdődik, túletetés formájában.
– Mivel a csecsemő szoptatás után nyugodt és laza, sok szülő akkor is automatikusan enni ad neki, ha egyébként a szervezetének erre nem lenne szüksége, figyelmen hagyva a baba energia-egyensúlyát.
A csecsemő gyorsan összekapcsolja az evést az ellazulás érzésével, és egy idő után akkor is kéri az ennivalót, ha valójában nem éhes, ezzel elveszti a táplálékbevitel feletti kontrollját – magyarázza dr. Farkas Kitti.
A tendencia pedig folytatódik: az étel egyre inkább eszközzé válik, jutalom és vigasz lesz egyben, ami könnyen megalapozza a későbbi elhízást és más evészavarokat.
– Ha minden problémás élethelyzetre az étel a „megoldás”, akkor a gyerek nem tanulja meg kezelni az érzéseit. Kisgyerekes anyukaként gyakran látom, hogy ha a játszótéren egy gyerek frusztrált, feszült, az anyuka nem ennek a normális levezetésére törekszik, hanem a kezébe nyomja a chipset, a csokit, a kakaós csigát…
A negatív érzéseinket ételbe fojtjuk, de a pozitívakkal sem jobb a helyzet, mert sokan az ételt jutalmazásra használják. „Ha jól viselkedsz az orvosnál, kapsz egy csokit” – ismerős szituáció? Ha pedig az étel jutalom, akkor az a függőséghez hasonló viszonyt alakíthat ki, amit visz tovább a gyerek a felnőtt életébe, és szép lassan elveszíti a kapcsolatát a testével, annak reakcióival – mutat rá az összefüggésekre a doktornő.
Megvárják, míg nagy lesz a baj
Sajnos ezt nagyon kevés szülő látja be, ahogy a saját felelősségét is a gyermeke túlsúlyában. Dr. Farkas Kitti szerint gyakran már a kötelező szűrővizsgálatokon, a védőnő vagy a gyerekorvos szájából is elhangzik, hogy túlsúlyos a gyerek, de a szülők nem foglalkoznak vele.
– Magyarországon az a jellemző, hogy megvárják, amíg baj lesz és kialakul valamilyen társult betegség – mert az elhízás számos krónikus betegség okozója és előszobája -, de a legtöbbször még akkor sem látják be a saját felelősségüket, hanem a genetikát, a betegséget hibáztatják.
Sokszor látom azt is, hogy amikor testi panaszai lesznek a gyereknek és a kivizsgálások során esetleg kiderül, hogy nem mutatható szervi, hormonális ok a háttérben, a szülő megnyugszik. És újra homokba dugja a fejét. Pedig az elhízás már a WHO besorolása szerint is betegség, nagyon komoly egészségkárosító következményekkel.
Ráadásul, ha gyerekkorában elhízik valaki, akkor az anyagcseréje olyan mértékben borul fel, hogy hiába sikerül később az optimális testsúlytartományba kerülnie,
nem múlik el nyomtalanul, és mindig egy „lefogyott kövér” marad…
De nem a túlsúly az egyetlen hozadéka az egészségtelen táplálkozásnak, hiszen vannak olyan szerencsések, akik bármit és bármennyit ehetnek, mégis vékonyak maradnak.
Ám egy sovány gyereknél is kialakulhat később kettes típusú cukorbetegség, inzulin-rezisztencia, PCOS. Nem véletlen az sem, hogy szinte minden mentális betegség esetében az egyik első lépés a kiegyensúlyozott vércukorszintet biztosító étrend bevezetése…
Az egész családnak változtatnia kell
Még ha meg is történik azonban a felismerés, hogy változtatásra van szükség a gyerek életmódjában, ha az egész család nem áll mellé, nem sok esély van a sikerre. Már csak azért sem, mondja dr. Farkas Kitti, mert a gyermekkori elhízás sokszor „családi elhízás”.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint az az adat, hogy tízéves kor alatt a szülők túlsúlya az egyik legnagyobb kockázati tényezők: ha a szülők túlsúlyosak, jó eséllyel a gyerekük is az lesz.
A szakember meggyőződése, hogy szemléletváltásra van szükség a gyereknevelésben.
– Igenis a szülő felelőssége, hogy tudatosan foglalkozzon a gyermeke étkezésével, ugyanúgy, ahogy azt is megtanítja neki, hogyan kell viselkedni, vagy hogy nem nyúlhat a konnektorba.
Szülői kötelesség lenne tudni például, nagyjából mennyi a tápanyag-igénye az adott korban lévő gyermekének. Ehhez számos táblázat, adat elérhető, amit egyébként a szülők rendszeresen két-háromszorosan túlbecsülnek.
Egy hatéves gyereknek például napi 140 gramm szénhidrátra van szüksége, ami nagyjából négy üres kiflinek felel meg. Egy felnőttnél napi 180 gramm ez az arány – vajon miért gondolják a szülők, hogy akkor a gyerekükkel napi 250 grammnyit kell megetetniük?? – teszi fel az elgondolkodtató kérdést a doktornő.
Életre szóló tudást adhatunk
– Ha megtanítjuk a gyereknek, amit a helyes étkezésről tudni kell, akkor, még ha túlsúlyra hajlamos is genetikailag, később tudni fogja, hova nyúljon, hogy mit jelent és mennyit számít a mozgás, a megfelelő fehérjebevitel, a tápanyagok egyensúlya.
Tisztában kell lenni a helyes arányokkal, a tápanyag-összetétellel, ami egy tanulási folyamat, de ebben lehet együtt haladni a gyerekkel. Ha az háromévesen elkezdi magára szedni az információkat, akkor kamaszkorára nagyobb tudása lesz ezen a téren, mint a felnőttek többségének.
Egy életre szóló tudást adunk neki, ami segíti majd abban, hogy kontroll alatt, egészségesen tudja tartani a testét – folytatja.
Tapasztalatai szerint vannak jó példák arra is – ha nem is túl sok -, hogy a gyerek egészségügyi problémái az egész családot életmódváltásra sarkallják. Ha addig nem is ment a változtatás, a gyerekért megteszik, ez pedig akár a családot összekovácsoló „projekt” is lehet.
Ahogy sokan mindenféle szakértői vélemény és egészségügyi ok nélkül kezdik el követni az ilyen olyan étkezési divatokat, irányzatokat, nagy lehet a kísértés, hogy túlsúlyos gyermekük diétáját is laikusként vegyék kézbe. Ettől azonban óva int a szakember.
– A gyerekeknél nem javasolt semmilyen ételfélét tiltólistára tenni, a hangsúly a mértékletességen van. Kivételt képez a finomított cukor, például a cukros üdítők, amelyeknek semmilyen tápértékük és szerepük nincs az étrendünkben.
Felnőttkorban is, de gyerekkorban különösen veszélyes az indokolatlan „mentes” étkezés, mert kiiktathatja a gyerek emésztőenzimjeit, tönkreteheti az emésztését. Nem beszélve arról, hogy attól, hogy mentes egy étel, még lehet szénhidrátban gazdag, sőt, gyakran az ilyen ételek hizlalóbbak, mint a hagyományosak.
Érdemes például a cukormentes élelmiszereknél megnézni, mennyi a szénhidráttartalmuk – javasolja dr. Farkas Kitti.
A kialvatlanság is gyarapítja a kilókat
Fontos lenne a napi 3-5 adag zöldség és gyümölcs – ez tízéves korig napi 20, felnőtt korban napi 40 dekagrammot jelent -, és a napi egy órányi, lehetőleg intenzívebb testmozgás, mint a torna vagy a biciklizés, teszi hozzá.
– Sajnos az a tapasztalat, hogy gyerekkorban a hobbisport, mint olyan, nem nagyon létezik, inkább csak versenysportot kínáló helyeket találni…
A mindennapos tornaóra javít ugyan a helyzeten, de sajnos nagyon sokan felmentetik magukat ilyen-olyan ürüggyel, sokszor teljesen indokolatlanul. Gyakran a szülőnek és a gyereknek is így kényelmesebb; sokszor pont a túlsúly az ok: a gyereknek csak kudarcélménye van, a többiek esetleg még csúfolják is, a pedagógus sem erőlteti a mozgást.
A szülői minta sem segít, a legtöbben mindenhova autóval hozzák-viszik a gyereket, ahelyett, hogy sétálnának, nincsenek családi kirándulások, közös biciklizések, eluralják a mindennapokat a kütyük… Ráadásul a kultúránknak része az „etetés”, ami egyfajta szeretetnyelvvé vált, de a legjobb szándéktól vezérelve is ártalmas, hiszen egy dundi kisgyerekből elhízott felnőttet csinál.
Talán furcsán hangzik, de a kevés pihenés is hozzájárul az elhízáshoz, ha ugyanis nem alszunk eleget, csökken a szervezetünk melatonin hormon termelése, annak alacsony szintje pedig növeli az elhízás veszélyét, gátolja a fogyást.
Hatéves kor alatt napi 11 óra, 6 és 12 éves kör között napi 10 óra alvásra lenne szükség, ehhez képest sok kisgyerek este még 10-11 órakor sem alszik.
És persze ott van a környezet hatása, amit a szülők sem igyekeznek ellensúlyozni: az óvoda szénhidrátdús menüje után jön a játszótéri nassolás, aztán a csodálkozás, hogy a gyerek nem eszi meg otthon a főzeléket. Akkor persze megint jönnek az egészségtelen alternatívák, csak hogy egyen valamit a gyerek, és máris kialakul a túletetés ördögi köre…
Az enyhe túlsúly persze még nem jelent egészségügyi kockázatot, dr. Farkas Kitti szerint nem is arra kell törekedni, hogy mindenkinek bomba alakja legyen.
– Nem szabad hagyni, hogy a médiából áradó hamis és elérhetetlen kép vezéreljen. Helyette egy aktív, egészségtudatos, szélsőségektől mentes életmódot kellene kitűzni célul – gyereknek, felnőttnek egyaránt.
Fotók: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
