50 felett új sportba kezdeni közel lehetetlen, az ember nyilván ne ugráljon, hogy én kérem, még élek, sőt, szeretnék új dolgokat kipróbálni, engem ne tessék temetni! Különös, mert közben minden azt harsogja, hogy az ötven új harminc, a harminc meg nyilván az új tíz, másképp hogy jön ki a matek?! Hogy lesz így örök élet, fiatalság, járhatok tb-re gyógytornára, Zsuzsi néni, tessék szépen a fej fölé emelni a karokat, na jó, elég fülig, ne erőltessük.
És akkor, tavaly nyáron, derült égből villámcsapásként a férjem meglepett egy sup-pal. A sup egy felfújható, álló helyzetben lapáttal irányítható úszódeszka. Szerelem volt első látásra. A sup olyan, mint egy saját, úszó sziget. Utána lehet kötni úszógumit, gumimatracot, sátrat, utánfutót. Edzi a törzsizmokat, kíméli az ízületeket, sőt: állítólag olimpiai sport lesz belőle hamarosan.
2021 őszén Magyarország először rendezett a műfajban világbajnokságot. És mivel fiatal sport, bejáratós, nem csak a húsz éveseké ez a világ: a Balatonfüreden rendezett vébén bárki elindulhatott.
Épp ott töltöttük férjemmel a 15. háziassági évfordulónkat, aki egyszer csak így szólt hozzám:
Indulj el a vébén, drágám, ha van kedved.
Nekem ennyi épp elég ahhoz, hogy színes- szélesvásznon elképzeljem: eszeveszetten lapátolok a ragyogó napsütésben.
A sportkommentátor ordít: ismeretlen, középkorú nő az élre tör, már csak 500 méter, 100 és… És igen, látom magam állni pezsgővel és virágcsokorral a dobogón, örömkönnyeket hullatva.
Néztem az edzéseket, a strand vizében gyakoroltak a versenytársak. Igyekeztem ellesni a nyerő evezőfogást, a ritmust, őrült gyorsan lehet lapátolni, pláne ha nem esel a vízbe idő előtt.
Bámultam a futamokat, magam is a vízen, sup-on állva, körülöttem számos sporttárs deszkákon, a pályát menő motorcsónakos vízirendőrök biztosították.
Szeptember vége, ragyogó napsütés, hőség, szellő sem rezdült. Szálegyenesen álltam a deszkámon, büszkén, hogy magam is ennek az újszülött sportágnak vagyok a korántsem újszülött, de annál lelkesebb képviselője.
Hirtelen, a semmiből, kerekedett egy hullám, semmi kis fodor, egy vén harcsa csuklott egyet a Balaton fenekén. Abban a pillanatban megindult alattam a jármű, előre. Én meg maradtam, ahol voltam. Pár pillanatig úgy tűnt, mint a rajzfilmekben, képes leszek a vízen futva utolérni a távolodó deszkát.
De győzött a fizika. Felrepültem a levegőbe, és akkora hátast dobtam, hogy a Tagore sétány hatalmas platánjairól az összes levél leesett. Amint feljöttem a víz mélyéről, lazán utánaúsztam a deszkámnak, mintha mi sem történt volna.
Csupán csobbanni akartam egy gyorsat, rémes ez a hőség, hát nem?! Igyekeztem méltósággal visszamászni a deszkára. Nem mertem se jobbra, se balra nézni, fohászkodtam: csak a huszonéves vízirendőrök ki ne mentsenek!
Jó napot kívánok, kikísérjük, asszonyom, a partról szurkolni biztonságosabb. Ezt mondják majd, miközben az édesanyjukra gondolnak. De hipp- hopp máris újra fenn termettem a sup-on. Lássatok csodát, akármekkorát is zakóztam, a kínai napszemüvegem patentül állt még mindig a fejemen, le sem esett.
Kihúztam magam: életemben először elindultam, ugyan hátrafelé, de akkor is egy világbajnokságon!
Mindenki Terézanyuja, az Állítsátok meg Terézanyut könyv szerzője, Rácz Zsuzsa megírta a folytatást Kovácsné kivan címmel.
A Terézanyu könyvek főszereplője, Kéki Kata, a szabad lelkű szingli rendes nő lesz. Férjhez megy, szül, és akkor… Mi van?! Miközben mindenki elvárja, hogy legyen szuperanyu, Kovácsné gyakran zombianyu. Vajon úrrá lesz a családdá válás káoszán és az örökölt mintákon? Sőt: képes megváltoztatni őket? – hamarosan kiderül.
A könyv itt előrendelhető.
