A prosztatavizsgálatról nem, de a randizás kínjairól tud fesztelenül poénkodni Ács Fruzsi, a Dumaszínház humoristája. Most, hogy éppen átütötte a harmincat, a kapunyitási pánik foglalkoztatja leginkább, na meg a 20 éves Dumaszínház jubileumi estje, amelyre megismételhetetlen műsorral készülnek Ráskó Eszterrel.
– Tudom, elcsépelt a kérdés, de mégis, hogy lesz egy nőből stand-up komikus?
– Nagyjából úgy, mint egy férfiból: szeretem használni a humort, ez másoknak is feltűnt, az ismerősök biztattak, amikor pedig a Dumaszínház tehetségkutatót hirdetett, egy barátnőm rábeszélt, hogy menjek el. Akkor léptem fel először nyilvánosan, rettenetesen izgultam, de megtetszett és ottragadtam. Az, hogy ez több lehet egy hobbinál, fél évvel később derült ki.
– Volt egy konkrét pillanat, vagy egyszerűen csak megérett benned a dolog?
– Konkrétan emlékszem a pillanatra, amikor egy előadás után lejöttem a színpadról és két méterrel a föld felett lebegtem.
Éreztem, hogy sikerült kapcsolódni a közönséggel, sikerült lazának lenni – az elején ez a legnehezebb -, és bár kezem-lábam remegett, abban a pillanatban éreztem, hogy én ezt akarom csinálni.
Később beszélgettem erről az érzésről a szakma egyik nagy öregjével, aki azt mondta, ilyen pillanat neki is csak kétszer-háromszor volt az életében, úgyhogy becsüljem meg.
– A lazaság tehát a legnehezebb?
– Inkább könnyedség, hogy ne félj bármit kimondani, ami eszedbe jut. Az elején ez nehéz, elvégre idegen emberek ülnek veled szemben. Valaki egyszer azt mondta, hogy azért az nem normális dolog, hogy kiállsz a színpadra és azt várod el vadidegenektől, hogy röhögjenek… Egyébként is
olyan közegben szeretek a legjobban lenni, ahol nem kell figyelnem arra, mit mondok, ahol akár lehetek egy kicsit határsértő is.
Nagyon szeretek szórakoztatni, de szórakozni is, azokkal az emberekkel érzem igazán jól magam, akik félelem nélkül kimondják, amit gondolnak, még mielőtt átgondolnák.
– Ma már, amikor mindenben illik „politikailag korrektnek” lenni, és egy óvatlan poénért megkövezik az embert, nehezebb nyilvánosan viccelődni, mint régen, nem? Lassan minden tabutémává válik…
– Ha nem öncélú gúnyolódásról van szó és úgy viccelődsz, hogy az az attitűdödhöz illik, akkor szerintem bármivel lehet poénkodni.
Cél lehet az is, hogy feloldjam a tabusítást, ami körbeleng egy témát, mert az is a kirekesztés egy formája. Ha nem gyűlölettel beszélsz valamiről, ha a saját élményeidet veszed alapul, akkor nálam nincs tabutéma.
– Hogy érzed, női humoristaként mást várnak el tőled, mint egy férfi stand-upostól? Elvárják például a „női poénokat”?
Egyet várnak el tőlem: legyek vicces. Vicces pedig úgy tudok lenni, hogy hiteles témákról beszélek, ha saját magamból adok minél többet. Ezért nem tudok a prosztatavizsgálatról viccesen beszélni. Sok más dologról azonban igen;
az egyik kedvenc témám például a randizás – jelenleg egyedülálló vagyok, úgyhogy ez foglalkoztat -, és érzem, hogy a velem egykorú nők között mennyire betalál ez a téma.
Ez a kapcsolódás, a közösségi élmény a legfontosabb. Érdekes egyébként, hogy a barátaim fele vagy házas és gyerekei vannak, vagy diplomás, jó fej, szingli nő.
– Ezek után mernek veled randizni a pasik…?
– Akit ez zavar, azzal valószínűleg úgysem alakulna ki köztünk semmi. Van benne azért nehézség, aki leül velem szemben, az már tudhat rólam egy csomó mindent a színpadról, ezért nem is szeretek az első randin sokat beszélni magamról.
– És ha valakinek nincs humora…
– …az húsz másodperc alatt kiderül. De kell, hogy legyen. Ha hasonló a humorotok, akkor már van valami közös bennetek, már részben egy hullámhosszon vagytok, hasonlóan oldjátok meg a dolgokat.
– De biztosan éreztél már olyasmi előítéletet a férfiak részéről, mint amilyennel például a női sofőrök rendszeresen találkoznak…
– A kommentekben lehet látni inkább a megkülönböztetést, amikor belefutok egy-egy „na, ezért nem viccesek a nők…!” típusú hozzászólásba. Egy férfi esetében sosincs ilyen. Ilyenkor érzem, hogy az egész női nemet képviselem, ami valahol felelősség. Kevesen vagyunk, ezért sokkal gyakoribb az általánosítás, de ha jól működsz, megnyugszanak. Ez egy kihívás, de én kifejezetten szeretek „röhögni fogsz, ha nem akarsz, akkor is” hozzáállással nekimenni a dolognak.
– Ráskó Eszterrel ketten vagytok nők a Dumaszínházban. Jó ez a kivételezett helyzet, vagy jobb lenne, ha nem lennétek ennyire kisebbségben?
– Én örülnék még több nőnek – mondjuk mindenkinek örülök, aki vicces és jó fej – nem gondolom, hogy egymás elől vennénk el a közönséget. Éppen ellenkezőleg: volt, hogy valakinek adtam jegyet egy előadásomra, rájött, hogy ez jó, és azóta már többször volt stand-up esten, másén is. Különben is, ha úgy érzed, hogy van jobb nálad, akkor meg neked kell összekapnod magad!
– A randizás mellett a másik téma, amit önkritikusan feldolgozol a színpadon, a kapunyitási pánik.
– Igen, éppen átütöttem a harmincat, megélem ezt a mindennapokban. Ilyenkor már felnőttnek számítasz, de még rengeteg dolog van, amiről fogalmad sincs.
Ebben a korban mindenki méregeti magát és már elvárnak tőled bizonyos dolgokat – legyen lakásod, autód, pasid -, és esetleg te is elvárod magadtól. Néha nehéz szétválasztani, hogy ebből mennyi a mások elvárása, és mennyi a saját vágyad.
Ez rengeteg szorongást szül, amire nem árt humorral ránézni.
– A színpadon az önreflexió és mások megfigyelése adja a műsoraid lelkét. Segít a munkádban, hogy pszichológiát tanultál?
– Valamennyire biztosan, bár ha erre indultam el, akkor ez az érdeklődés nyilván az alaptermészetem is. Nagyon izgat az emberi természet. Érdekel a bennünk élő kis ősember, azok az ösztönös dolgok, amelyek összekötnek minket, a legkisebb közös többszörösök. Úgy érzem, az egyik legértelmesebb dolog, amit magadért tehetsz, az az, hogy önismeretet szerzel.
– Jól látom, hogy a humor számodra megküzdési stratégia is?
– Nekem a humor a nyelvem, mindenben benne van, amit csinálok.
A humor eszköz a beszélgetéshez, a kapcsolódáshoz, és ha nem viszed túlzásba, jobb immunrendszert ad.
Én szeretek magamon is nevetni, nem véresen komolyan venni magam, mert attól nem leszek értékesebb. Sőt, ha tudsz magadon nevetni, az erőt ad.
Fotók: Dumaszínház
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
