A kék sarokban a felelősen gondolkodók, a pirosban a vírustagadók. Kompromisszum nincs, közös cél se nagyon. Mindenki a maga bajával van elfoglalva, ami akár érthető is lenne, ha nem tombolna világjárvány. Miért nem tudunk jobban figyelni? Ősszel a maszkon vitatkoztunk. Most a harmadik hullám elején külön kell kérni a beteg szülőket is, hogy ne küldjék iskolába a gyerekeiket. Olvasónk Blaha Nóra írta meg a véleményét.
Mikor lett ciki covidosnak lenni? A kérdés költői, nem várok rá választ, csak értetlenül állok előtte. Akkor is, ha egy sima betegségről van szó, amiről hallgat az ember, de járványhelyzetben a vírusról hallgatni több mint érthetetlen.
Lassan egy éve vigyázunk, maradunk otthon, hordjuk a maszkot, fertőtlenítjük a kezünket, vigyázunk az idősekre, a szüleinkre, és adjuk a gyerekeinknek parancsba, hogy ne ölelgessenek senkit. Ha szeretik, akkor sem. Mindenki elfáradt, belefáradt már az egészbe.
Szeptemberben egyformán izguló szülők adták intézményekbe a gyerekeiket. Senki nem tudta, azért izgul-e jobban, hogy elkapja a gyerek a vírust és hazaviszi azt, vagy hogy bezárnak az iskolák, és a munkából kiesve ismét otthonról kell tanulni.
Aztán valamikor, valahogy két táborra oszlottak a szülők. Most a két sarokból feszülnek egymásnak. A kék sarokban a felelősen gondolkodók, akik a másik oldal szerint egyszerűen félnek és túlaggódják a vírus körüli felhajtást. A piros sarokban „nincs is itt vírus, az egész csak politika” elvét vallók, akik a „kékek” szerint egyszerűen felelőtlenek.
Az első tábor továbbra is óvatos, egy hirtelen fellépő nátha esetén is otthon tartja a gyereket, értesíti a többi szülőt, ha a vírus gyanúja is felmerül, pláne, ha bebizonyosodik a pozitivitás. A második mélyen hallgat ugyanezekről. Iskola előtti várakozás közben egy-egy elejtett mondatból tudják csak meg a többiek, hogy bizony betegek voltak, de a gyerek ott volt az iskolában, nehogy lemaradjon. Az orra is folyt, de az csak egy kis nátha. Tél van, hogy ne lenne náthás a gyerek.
Ők minden évben, mindig ilyenkor, mindig így náthásak. Hiába minden kérés és figyelmeztetés, az ő gyerekük végig ott van az iskolában, ahogy ők is a munkahelyen, mert ők egy kis betegség miatt ugyan nem maradnak otthon. Kérdezem ismét, miért ciki covidosnak lenni? Aki elkapja, az selejt? Esetleg, ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik, és boldogan élhetünk tovább?
Sajnos egy iskolás gyereknek és családjának ma már nemcsak arra kell készülni, hogy az immunrendszerét megfelelően megerősítse, hogy eleget mossa a kezét és óvatos legyen, hanem arra is, hogy a karanténból visszatérő gyerekének megtanítsa, hogyan kezelje a csúfolódást, ami azért várja a gyereket az iskolában, mert végül a családban valaki elkapta a vírust. Mert a gyerekek is jól megtanulták: covidosnak lenni ciki, inkább hallgassunk róla, és akkor úgy élhetjük az életünket, mintha az egész csak egy hiszti lenne, ami rajtunk kívül áll, és azok találták ki, akik félnek. Egy baj van ezzel: így sosem ér véget a járvány.
Fotó: Freepik.
