Van, aki kisgyerekkel a város határait sem meri elhagyni, Schmidt Orsi azonban vígan túrázik és várost néz, biciklizik és vadkempingezik a kislányával, s mindenkit arra buzdít, lépjen ki a komfortzónájából, megéri. Tanácsot is ad, hogyan.
Orsiról, az aktív anyuka mintapéldányáról már írtunk, akkor örömmel osztotta meg velünk kalandjait, amit az akkor másfél éves kislányával éltek át. Tavaly nyáron kettesben körbetekerték a Balatont, egy szintén kisgyerekes barátnőjével rendszeresen nekivágnak az Országos Kéktúra szakaszainak, egy-egy éjszakára kutyájukkal együtt vadkempinget is kipróbálták, férjével kiegészülve pedig már 11 országban jártak hármasban.
A közösségi médiában egyre többen követik a kalandvágyó anyukát – aki pontosan tudja, hogy kisgyerekkel a legrövidebb táv is lehet kalandos -, ő pedig igazi inspiráló példaképpé vált.
Most arról kérdeztük, hogy „aktívanyuként” mit tanácsol a kisgyerekkel utazni, kirándulni, túrázni vágyó szülőknek, hogy az valóban élmény legyen – a család minden tagjának.
– A férjemmel korábban is mindketten aktív életet éltünk, és elhatároztuk, hogy ezt nem adjuk fel akkor sem, ha gyermekünk születik. Nati héthetes volt, amikor először utaztunk hármasban, egy láblógatós horvátországi nyaralásra. Egy kempingben béreltünk mobilházat – nagyon szeretjük ezt a műfajt, mert szabadságot ad és közel van a part -, Nati pedig nagyon jól vette az első utazást.
– Ezen felbátorodva egyre magabiztosabban vágtunk neki a kalandoknak, természetesen mindig az ő ritmusához, szükségleteihez igazodva – mesél Schmidt Orsi a kezdetekről.
„Az elején felpakoltuk a fél házat”
Az elején persze Orsi is felpakolta a fél házat, ahogy a kisgyerekes édesanyák általában, még a tetőcsomagtartó is tele volt. Az első egy-két kiruccanás után azonban belátta, hogy mindez felesleges, mert a cuccok háromnegyedét elő sem vették… Ma már elférnek személyenként egy hátizsákban, akkor is, ha külföldre utaznak. Több posztjában megosztotta a követőivel, melyek azok a dolgok, amelyeket teljesen felesleges bepakolni egy útra.
– Eleinte cuki ruhákat, nyaralós szetteket is csomagoltunk Natinak, amiket aztán rövid időn belül rendre összekoszolt, vagy egyszerűen nem voltak praktikusak. Ezért, bármilyen aranyos is volt bennük, ezek is kikoptak a poggyászunkból…
– A babakádat is vittük magunkkal…amíg rá nem jöttünk, hogy Nati imád zuhanyozni. Cumisüveget akkor is pakoltunk, amikor otthon már rég nem használta, sőt, egy ideig cumisüveg-melegítőt is vittünk, pedig a melegítést aztán tényleg mindenhol meg lehet oldani…
– Van olyan barátnőm, aki még a cumisüveg-sterilizálót is utaztatja, ami önmagában nem baj, ha neki ez adja meg a biztonságot, de érdemes átgondolni, tényleg szükség van-e mindenre, amit bepakolnánk. Én mindenesetre sokat lazultam az évek során – sorolja Orsi.
Amit viszont sosem hagy otthon, az egy alapszintű, elemes bébiőr, amelynek köszönhetően nyugodtan kiülhet a férjével a teraszra beszélgetni esténként, nem kell őrködni az alvó gyerek felett. Elengedhetetlen a kényelmes hordozó is, mindig a gyerek életkorának megfelelő, most éppen csatos hordozóval utazik és kirándul.
– Nati szívesen van benne, és ha túl sok inger éri, ebben mindig megnyugszik, mert oda tud bújni hozzám – mondja.
Azt, hogy a kevesebb néha több, és hogy a kevesebb poggyászra mennyivel könnyebb odafigyelni, Orsi az első családi repülőutukon tanulta meg, amikor Bariba utaztak.
– Rengeteg cuccot vittünk, és a nagy kapkodásban éppen a legfontosabb csomag maradt itthon, benne a gyerek neszesszerével, a laptoppal, töltőkkel, gyógyszerekkel. Akkor tanultam meg azt is, hogy külföldön, legalábbis Európában, könnyen be lehet szerezni mindent, amire szükségünk van.
Nem baj, ha felborul a napirend
Sokan mondják, hogy kisgyerekkel utazni annyi, mint máshol folytatni ugyanazt, amit otthon csinálunk, de Orsi és férje kisgyerekes szülőkként sem mondanak le a programokról, városnézésekről.
– Jót tesz a környezetváltozás, és hát valljuk be, egy tengerparti sétányon a babakocsit tologatni is teljesen más élmény, mint otthon… – mondja nevetve a blogger édesanya.
– Mindenhol olyan programokat szervezünk, amelyek gyerekkel is élvezhetők, porcelánmúzeumba például biztosan nem megyünk vele… Nápolyba készülve tudtam, hogy a belvárosa nem gyerekbarát, nagy a nyüzsgés, a biciklisforgalom, ezért oda eleve a kislányom alvásidejére időzítettünk a látogatásunkat.
– A legtöbb helyen azonban meg lehet találni azokat a látványosságokat, amelyek elegendő teret adnak a kisgyerekeknek is, ilyenek például a kastélyparkok, ahol lehet rohangálni, kavicsot gyűjteni.
– Odafigyelünk arra is, hogy ha olyan a program, amikor több időt kell a hordozóban töltenie, mindig legyen elegendő ideje szabadon mozogni, például egy-egy szép parkban – osztja meg a bevált praktikáit Orsi.
A kifejezett „gyerekparkokat”, családi szállásokat azonban kerülik, sőt, játszóterezni is csak ritkán szoktak az utazásaik alatt. Nemcsak azért, mert itthon az egyébként is mindennapos program, hanem mert idegen környezetben anélkül is elegendő inger éri a gyereket.
Arra is figyelnek, hogy a szálláson reggelente ne kelljen rohanni, a kislány kényelmesen, a saját tempójában kelhessen fel, és tudjon kicsit mozogni indulás előtt. Általában központi helyen foglalnak szállást, és délutánonként 5-6 felé visszaér a család a programokról, így Nati számára sem feszített a tempó.
– Nem kell annyira félni attól, hogy felborul a napirend, a megszokott ritmus, mert pikk-pakk visszaállnak a gyerkőcök itthon, legalábbis nekem és az utazós anyuka ismerőseimnek ez a tapasztalata. Sőt, a kicsik az időeltolódást is jobban viselik, mint mi.
– Azt tanácsolom a szülőknek, ne féljenek lazábban kezelni a dolgokat utazás alatt, attól például, hogy a repülőn néz 10-15 perc mesét a gyerkőc, nem fogja itthon is követelni.
A kis család szinte mindenhol pozitív tapasztalatokat szerzett, legutóbb Isztambulban jártak, ami Orsi szerint pozitív csalódás volt.
– Meglepődtünk, mennyire gyerekszeretők a helyiek, sehol nem volt probléma, hogy kisgyerekkel vagyunk, sőt, volt, ahol ingyen kaptuk a nassolnivalót, amikor látták, hogy Natinak lesz. Lisszabon is nagyon gyerekbarát, sok a park, a kis sétálóutca, ahol egy kisgyerek is jól érzi magát. A természeti célpontok közül pedig a Dolomitok a szívem csücske, elképesztően szép helyeket jártunk be együtt! – sorolja.
Azt eszi, amit a szülei
Orsi gyakran kapja meg azt a kérdést, hogy mit eszik a gyermeke a külföldi utazásokon.
– Ugyanazt, amit mi! – mondja, sőt, Isztambulban és Athénban kifejezett gasztrotúrán is részt vettek hármasban, ami hatalmas élmény volt.
– Az elejétől természetes volt, hogy Natit ezen a téren is bevonjuk a kalandokba! Hiszünk benne, hogy azáltal, hogy nem unalmas gyerekmenüt kap bolognai spagettivel, hanem minél több ízt megismer, ő is gazdagodik.
– Mindenhol lehet olyan fogást találni, amit szívesen megeszik. Bariban például, ahol éppen a hozzátáplálás időszakában voltunk, rákapott a bivalymozzarellára – hatalmas mennyiségeket tüntetett el belőle -, Athénban pedig a kesudiót szerette meg.
Schmidt Orsi szerint sok szülőt az tart vissza az utazástól, elsősorban az autós utaktól, hogy aggódik, kibírja-e a gyerek a hosszú utat. Éppen ezért ők gyakran estére, éjszakára időzítik az utazást, ami így könnyen átvészelhető.
– Vannak, akik azért aggódnak, nehogy az utazás alatt legyen beteg a gyerek, de szerencsére az európai országokban jó az egészségügyi ellátás.
– Sokan nem tudják, de ingyenesen ki lehet váltani az európai egészségbiztosítási kártyát, ami az Európai Unióban alanyi jogon ellátást biztosít baj esetén, utasbiztosítás nélkül is – bár mi az utóbbi nélkül sem indulunk el külföldre. És persze van egy alap útipatika, amit viszünk magunkkal, így biztonságban érezzük magunkat – tanácsolja Orsi.
Sokakat inspirál Orsiék aktív élete
A blogger édesanyának egyre nagyobb követőtábora van a közösségi médiában – az Instagramon #orsischmidt néven fut -, a visszajelzések szerint sokakat inspirál az aktív életmód, ami választott. Vannak, akik ezen felbátorodva mertek elindulni, vagy kapnak ötletet egy-egy családi úthoz, programhoz. Sőt, olyan követője is van, aki félt attól, hogy a gyermekvállalás milyen nagy kötöttséget jelent majd, de az, hogy látta, Orsiék milyen szabadon élnek kisgyerekkel is, nagy löketet adott neki.
Felmerül persze, és nemcsak a rosszakaratú olvasókban, hogy az utazgatást finanszírozni is kell valamiből. Orsi az erre irányuló kérdéseimet sem hessegeti el, viszont elárulja, hogy próbálnak a lehető legjobban kihozni anyagilag minden utat.
– Fapados repülővel utazunk, általában nincs feladott poggyászunk, és azon kívül, hogy a szállás biztonságos és tiszta legyen, nincsenek nagy igényeink.
– A családi születésnapokra, karácsonyra tárgyi ajándékok helyett élményt, együtt töltött minőségi időt adunk egymásnak, karácsonykor például egy közös athéni úttal ajándékoztuk meg egymást. A tágabb családtól is hasonló ajándékokat kapunk, például beszállnak a repülőjegybe vagy a szállásba egy-egy utunknál. És persze a hétköznapokban is tudatosan költünk, nálunk a közös élmények jelentik a prioritást!
Sőt, bár egy-egy külföldi úthoz mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, vannak olyan „fapados” élmények, amelyek nem jelentenek extra kiadást.
Orsi életében ilyenek például azok a túrák, amelyeken az Országos Kéktúra útvonalát járják be egy barátnőjével, rövid szakaszokban. Tavaly a Balatont tekerték körbe kettesben a kislányával, az akkor másfél éves Nati biciklis utánfutóban utazott és két éjszakát kempingben töltöttek –, ami szintén egy sokak számára elérhető sportos program.
– Mindenkit bátorítok, hogy keljen útra, mert megérik a közös élmények! Lehet, hogy a gyerek nem fog emlékezni rá, hogy konkrétan hol járt és mit csinált pici korában, de mi, szülők igen. Az pedig, hogy a szülei feltöltődnek és kikapcsolódnak, neki is jó.
fotók: Schmidt Orsi
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
