Megcsináltuk, megéltük és azóta is mind fel vagyunk dobva! Nekünk szuper élmény volt az első Változásról tabuk nélkül beszélgetés. Kíváncsiak vagytok, mi történt a kulisszák mögött? Kicsit izgultunk, és amikor nem láttátok, még táncoltunk is a kamerának. Hamarosan folytatjuk! Ha lemaradtatok, katt a videóra a cikkben!
Valamikor tavasszal történt, hogy belefutottam egy cikkbe, ami arról szólt, hogy egy Máltán élő és Angliában dolgozó magyar nő létrehozott egy szakmai alapokon szerveződő, idősgondozással foglalkozó autonóm közösséget, ahol valós segítséget kaphatnak az érintettek. Ez az Ozmózis Közösségi Idősgondozási rendszer, a nő pedig nem más, mint Milánkovics Kinga, a Változásról tabuk nélkül sorozat egyik megálmodója.
Nem mondanám, hogy innentől minden gyorsan ment. Kingával felvettük a kapcsolatot, és bár ő javasolta, hogy vele és a testvérével, Milénával együtt beszélgessünk, mert még ennél is nagyobb misszióról van szó – a Tudatos Öregedésről –, engem elsodort a „COVID-helyzetben itthon dolgozni a gyerek mellől” probléma, így viszonylag lassan jutottunk el az első nagyobb beszélgetésig. Addigra azonban már mintha minden azt akarta volna, hogy a kapocs létrejöjjön – több helyről, többen is ajánlották Kingát és Milénát, a végre nyélbe ütött interjú után pedig nem is volt kérdés, hogy van miről beszélnünk. Mondjuk ez szerintem az élő adásból is lejött, pedig a profi riporter, Békéssy Olgin kívül mindannyian izgultunk kicsit.
Én például gyerekkorom óta félek tőle, hogy senkit sem érdekel a véleményem, így ez a beszélgetés így élesben sok szempontól felszabadító érzés volt. A hatása – bár már jó pár nap eltelt – még mindig tart. Szerintem mind azon agyalunk, hogy tegyük még jobbá, még érdekesebbé a következő részeket, mert a visszajelzéseitek alapján úgy tűnik, tényleg van értelme tabuk nélkül beszélni a változásainkról. Nézzétek csak, milyen szupereket és fontosakat írtatok nekünk a beszélgetés közben a felmerülő témákhoz kapcsolódva, és mit gondolunk róluk mi!
„Nagyon érdekes történetek, és olyan jó hallani, hogy mások is hasonló dilemmákon mennek keresztül. Hogy bizonytalannak lenni normális.” – De még mennyire, hogy az! És nemcsak ez a normális, hanem az is, hogy ezt ijesztő megélni.
A műsorban Miléna el is meséli, milyen iszonyatosan nehéz volt mindent újrakezdenie Hollandiában. És beavat abba is, hogy voltak napok, amikor teljesen reménytelennek érezte a helyzetét.
„Itthon EGY élet/karrier út a klasszikus. Pedig annyi lehetőség van, amennyit csak szeretnénk, amennyit megpróbálunk!” – Nem ismerek senkit, aki Kingánál jobban tudná ezt! Ő a változás nagymestere. Nemcsak vallja, hogy a változás örök, de az életét is ennek fényében éli. Képtelen bennemaradni a rossz helyzetekben, és mindamellett, hogy hihetetlen bátorsággal vált, nem titkolja azt sem, hogy ez az egész téma mennyire nem rózsaszín.
„Minden egyes alkalommal újraépíti magát a nő, amikor a gyerek beteg lesz és ő marad otthon. Az ő munkáját, karrierjét érinti leginkább a gyerekekkel kapcsolatos bármilyen feladat. Természetes, hogy a férj munkáját nem érinti egy hirtelen probléma. Mondom ezt egy maximálisan támogató férjjel.” – Ó, igen! Olgival rengeteget beszélgetünk erről a problémáról, és mindig megegyezünk benne, hogy nagyon jó lenne, ha ez végre tényleg változni tudna. A következő beszélgetések során biztos előkerül a téma, és azt is kivesézzük majd, hogy ki tehet erről, mekkora a mi felelősségünk a dologban.
„Benne maradni a rosszban, egyenlő a folyamatos, lassú halállal. A félelmeink az ismeretlentől nagyon visszatartanak bennünket, bármennyire is haldoklunk.” – Szerintünk félni is tök normális. Mindannyian féltünk, félünk minden egyes nap. Én beszélek is róla a műsorban, hogy az okozta a legnagyobb dilemmát, hogy meddig szabad bennemaradnom egy számomra rossz helyzetben. Várjam meg, míg nagyobb lesz a gyermekem, vagy lépjek, amint tudok?
És ez még csak a jéghegy csúcsa! Egyvalamit megígérhetünk, minden hónapban olyan témával jövünk majd, ami valóban segíti a változásainkat – szigorúan tabuk nélkül, hiszen úgy érezzük, nekünk nőknek épp arra van a legnagyobb szükségünk, hogy végre őszintén, előítéletektől mentesen beszélhessünk a változásainkról.
Ha lemaradtatok volna, a beszélgetést itt nézhetitek vissza:
