Ha valamit soha, de tényleg soha nem gondoltam volna, az az, hogy találkozom a Királynővel, II. Erzsébettel, és kellemesen elcsevegünk. Márpedig pontosan ezt történt december 4-én, pénteken, valamivel déli 12 után.
Na, de kezdem az elején.
A koronavírus-járvány miatt a Királynő már tavasszal a windsori kastélyba költözött a koronavírus által sújtott Londonból, és nem is fogadott senkit, pláne nem személyesen. Egy időre kénytelen volt visszavonulni a feladataitól, és valóban mindenki nagyon óvta, már csak az életkora miatt is. Mostanra már 26 nagykövet várt a találkozóra II. Erzsébettel.
Ezért volt óriási dolog, hogy egyszer csak bejelentette, ismét elkezdi fogadni a Londonba delegált nagyköveteket a szokásos, hivatalos és ünnepélyes audiencián. Évente körülbelül 50 nagykövetet fogad, ennyiszer fordul oda-vissza a diplomatákért küldött Landau hintó. Ha jól számolom, akkor II. Erzsébet uralkodása alatt nagyjából 3 500 nagykövetet üdvözölt a Buckingham-palotában. Érdekesség, hogy az első nagykövet, akit trónra lépése után fogadott 1952. március 11-én, Mexikó diplomatája volt, majd 2010-ben az ő rokona lett szintén nagykövet, akit így félig-meddig ismerősként köszönthetett II. Erzsébet.
Van egy nagyon kedves és nagyon hivatalos módja a nagykövetek fogadásának, és ez a tradíció állítólag Viktória királynő kora óta mit sem változott. Egy nagykövet onnantól számít nagykövetnek, miután találkozott az államfővel, itt Londonban a Királynővel, és átnyújtotta neki a megbízólevelét, illetve az elődje visszahívásáról szóló dokumentumot.
Na, de hogy ezt hogy adja át, az bizony nem mindegy!
Pontosan meghatározza a protokoll, hogy melyik kézzel kell átadni, melyik oldalra kell állni, mikor, hova kell fordulni, és mikor, hány lépést kell tenni. Ezt mindjárt le is írom részletesen. Előbb azonban arról, hogy mi történik azelőtt, hogy a nagykövet átadná a dokumentumokat.
A hintó maradt, a protokoll változott
A Királynő két hintót küld a nagykövetség elé, a nagykövetet és munkatársait az viszi el a Buckingham-palotába. A gyönyörű, díszes kocsi elé két lovat fognak be. Egyébként valahol azt olvastam, hogy ha az egykori gyarmatbirodalom helyébe lépett Nemzetközösség nagykövetét szállítja a hintó, akkor az elé nem kettő, hanem négy lovat fognak be, amit éppen elképzelhetőnek tartok, de még nem tudtam ellenőrizni, hogy valóban így van-e. Az azonban biztos, hogy megnevezésben is megkülönböztetik a sima országok nagyköveteit, akik az Ambassadorok, és a Nemzetközösség misszióvezetőit, őket ugyanis High Commissionereknek hívják.
Szóval, a megbeszélt időben megérkezik a nyáron nyitott, hideg időben zárt hintó a nagykövetség elé, ahol két brit rendőr posztol és vigyáz, hogy a ceremónia rendben menjen. A lovaskocsival érkezik a Marshall vagy a Marshall-helyettes (valahogy úgy fordítanám, hogy a Királyi Udvar diplomáciai kapcsolatokért felelős vezetője vagy helyettese), aki röviden üdvözöl, és gyorsan elmondja, hogy mégis mire számítson az ember a hintós utazáson.
És itt jön az első eltérés a koronavírus-járvány előtti időkhöz képest. Korábban két hintót küldtek, egyet a nagykövetnek és házastársának, egyet pedig a munkatársaknak, összesen négy kolléga kísérhette ilyenkor a főnökét, és mutatkozhatott be a Királynőnek.
A vírusveszély miatt minél kevesebb embert akarnak mozgatni, így a két hintóból egy hintó lett, és csak a nagykövet és férje/felesége mehet az audienciára. Emiatt is változott a protokoll, rövidebb és egyszerűbb lett.
De nem csak emiatt.
Az első online audiencia
Óriási hírértéke volt, a sajtó mindenhol címlapon hozta, hogy II. Erzsébet most először online audienciát tart. Ilyen még soha nem fordult elő korábban! Eddig is lehetett hallani, hogy a Királynő nem viseli túl jól, hogy nem dolgozhat, de most végeredményben túljárt a koronavírus eszén, mert kitalálta a módszert, hogy tud ismét hivatalba állni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Van egy olyan érzésem, hogy elleshette ezt a megoldást Boris Johnson miniszterelnöktől, aki nem sokkal korábban szintén online tudott csak bejelentkezni a parlamentbe, mert éppen karanténban volt a Downing Streeti otthonában, miután koronavírussal fertőzött emberrel találkozott, és kénytelen volt 10-14 napig elszigetelni magát a lakásában. De lehet, hogy tévedek, és egyszerre találták ki.
És akkor nézzük, hogy mi változott még a járvány miatt a protokollban!
Ha személyesen találkoztunk volna, akkor sokkal szigorúbb táncrendet kellett volna betartanunk. Így azonban egy adott jelre azonnal beléphettünk a terembe, ahol a Királynő már online volt, a windsori kastély Oak Roomjából jelentkezett. Egy korábbi verzió szerint csak később kapcsolták volna be. Azonnal köszöntöttük, a férfiak fejet hajtottak, én pukedliztem. (Ebből a videóból készültem, itt tényleg alaposan és részletesen megmutatják, hogyan kell kivitelezni ezt az üdvözlési formát. Ha megvannak a lépések, akkor már csak egy kis önbizalom kell, és némi combizom….., mert nagyon szokatlan a procedúra, hiszen nem pukedlizünk csak úgy minden nap otthon.)
A királynő ereiben magyar vér is csörgedezik
Majd 2 lépést kellett előre mennünk, az eredeti forgatókönyv szerint szigorúan bal lábbal, de ez most nem számított, majd ismét üdvözöltük II. Erzsébetet. Ezután a nagykövet előrelép, ismét fejet hajt, és átadja a dokumentumokat, amelyeket ebben az esetben le kellett helyezni egy kisasztalra. Ekkor a férjem engem is bemutatott, én is köszöntettem a Királynőt egy pukedlivel, és indulhatott a beszélgetés.
(Az eredeti forgatókönyv szerint a nagykövetnek a bal kezében kell tartani a dokumentumokat, hogy a jobb kéz üresen maradhasson a kézfogáshoz. Abban a pillanatban, hogy megtörtént a kézfogás, a nagykövet két kézzel, egy meghajlás kíséretében nyújtja át az iratokat.)
A Királynő kifejezetten érdeklődött a gazdasági kapcsolatok iránt, és számon tartja, hogy csörgedezik némi magyar vér is az ereiben.
Az üknagymamája, Rhédey Klaudia grófnő (1812–1841), aki olyan gyönyörű és ráadásul kedves is volt, hogy a csodájára jártak. Egy bécsi bálon egymásba szerettek Alexander von Württemberg herceggel, aki szintén nagyon jóképű volt, de 5 évet kellett várniuk arra, hogy összeházasodhassanak, mert ha herceg grófnőt vesz el, az bizony rangon aluli. Még úgy is, ha a Rhédey család az egyik legnagyobb múltú főnemesi famíliának számított, akik Aba Sámuel Árpád-házi király leszármazottai voltak. Mindenesetre Sándor ezalatt az 5 év alatt, szíve választottja kedvéért, megtanult magyarul, és aztán nagy nehezen végre összeházasodhattak.
Ne izguljuk túl…
A felkészítő anyagunkban az szerepelt, hogy majd a Királynő jelzi, ha véget ért az audiencia, akkor ismét meghajlás/pukedli következik, majd megfordulunk, elkezdünk kisétálni, de az ajtónál ismét visszafordulunk egy meghajlás/pukedlire.
Őszintén szólva, azt gondoltam, hogy ez bonyolultabb lesz, először is azt hittem, hogy nem lehet csak úgy hátat fordítani a Királynőnek, de a Marshall kedvesen elmagyarázta, hogy ne izguljam túl, minden olyan, mint bármilyen más hétköznapi esetben……
A Királynő nem adott sok időt a felkészülésre. Mindenki arra számított, hogy ebben az évben már nem lesz hivatalos esemény, ekkor azonban, egészen pontosan egy héttel a ceremónia előtt érkezett a hír, hogy II. Erzsébet ezen az új módon elkezdi fogadni a nagyköveteket. Ráérünk-e – kérdezték telefonon, angol udvariassággal, ámde határozott igen válaszra várva.
Férjem, aki már május óta Londonban dolgozik nagykövetként, örömmel vette, hogy végre átadhatja a megbízólevelét. Ő persze könnyen örült, mert készen állt a zsakett fekete mellénnyel (semmiképpen sem világossal, mert mint megtudtam, az az Ascot Derbyre kell), díszzsebkendővel és mindennel, ami szükséges.
De én? Kinyitottam a szekrényemet, és résnyire szűkült szemmel, kissé idegesen szemléltem, hogy vajon melyik ruha lehet megfelelő egy ilyen eseményre? Azt is meg kellett állapítanom, hogy a legtöbb ruhám fekete, ezen – megfogadtam – változtatni fogok. Végül egy Nanushka ruha lett a nyertes, mert mindennek megfelelt, térd alá ért, hosszú ujjú volt és zárt a teteje. Szóval idáig megvoltam, fekete ruha és cipő kipipálva, de nem mehetek kalap nélkül, mert be sem engednek, és szégyent hozok mindenkire.
Úgyhogy indult a kalapvadászat!
Nem volt egyszerű, ugyanis még a koronavírus miatti lezárás alatt voltunk, minden bolt zárva, illetve lényegében csak az élelmiszerüzletek voltak nyitva, kalapbolt egy se. Így kiszámoltam, hogy a látogatás előtt lesz még 2 napom, hogy kerítsek valamit.
Bevallom őszintén, rajtam kalap még nem volt. Nem voltam olyan eseményen, ahová kellett volna, így bátortalanul vetettem bele magam a kalandba. Sokat tanultam.
Például azt, hogy simán elkölthetném egy használt autó árát egyetlen kalapra, amely valóban nagyon szép és elegáns, de mégis csak egy kalap, amit gondolom, egyszer vesz fel az ember. A kalapüzletekben sajnálkozva mondták, hogy az évnek ebben a szakában keveset tartanak, jöjjek az Ascot Derby előtt, akkor rengetegből tudok majd választani. Ezt az opciót kénytelen voltam elengedni a fülem mellett. Nekem kalap kellett, de azonnal!
Az egyik elegáns áruházban kifogtam egy nagyon kedves stylistot, akivel azonnal egymásra hangolódtunk, és megtanította nekem, például hogyan tudom egyedül is felvenni a kalapot, segítség nélkül, milyen anyagból legyen a nyári, milyenből a téli, mire való a nagykarimás kalap (nem a Királynőhöz nagyköveti audienciára, hanem nyári koktélpartira), és hogy 45 fokos szögben kell hetykén félrecsapni az olyan típusú kalapot, mint amilyet végül én is választottam, ha pedig olyan lenne, amely takarja valamelyest a homlokot is, akkor a karima körülbelül 1 inch-re, azaz 2,54 centiméterre legyen a szemöldök fölött.
Ha valami kalapnak látszik, az még nem feltétlenül az
Ismereteim tovább bővültek, és már szédültem is a sok információtól, amikor megtudtam, hogy ha valami kalapnak látszik, az nem jelenti feltétlenül azt is, hogy az tényleg kalap. A kalapnak három fő kategóriája és rengeteg alkategóriája van! Egyrészt van a kalap, amelyet vékony gumival a haj alatt elrejtve, a fül mögött rögzítve lehet hordani. Ez jó.
Van az, amelyik egy úgynevezett fascinatorra van rögzítve, ami olyasmi, mint egy hajpánt. Ez is jó. Ami viszont tűrhetetlen, és mint kiderült, a már emlegetett Ascot Derby bejáratát át sem lépheti, aki ilyen szentségtörést követ el, az az, ha csak kalapnak látszó kalapot veszünk fel, azaz mindössze egy hajpántot, amelyen dísz van. (Mielőtt kérdezitek, nem tudtam még ellenőrizni, hogy sikerült-e valakinek mégis becsusszani ilyennel a fején…)
A járvány miatti egyszerűsített protokoll szerint, mivel videókonferencián találkoztunk a Királynővel, nem kellett kesztyűt húznom, aminek azért örültem, mert kesztyűt végképp alig tartanak most, ennyi idő alatt nem tudtam volna már beszerezni. Bár a kedves kalapszakértő szerint kezd kikopni a kesztyűviselés divatja, nem kell aggódni. Én azért aggódtam.
Sokan kérdeztétek, hogy mi történik, miután bezárul a Buckingham-palota kapuja mögöttünk.
A hintó az épület jobb oldalán befordult, itt van egy kívülről is jól látható, nagy fekete kapu, a Garden Entrance, amely mögé már a kíváncsi tekintetek nem láthatnak be. Na, itt hajtottunk be, ahol engem a bűbájos Lady Susan Hussey fogadott, és terelt a megfelelő irányba. Erre szükségem is volt, mert nélküle nagy valószínűséggel végeláthatatlan bolyongásba kezdtem volna a Buckingham-palotában, és bár állítólag a jó entrée megfizethetetlen, az ilyen jellegűt mégis másra hagynám.
Még több fotóért nézd meg a galériánkat:
Erzsébetről korábban olvastam, hogy karizmatikus, a személyes találkozókon mindenkit levesz a lábáról, és az az elképesztő, hogy ebből még a videókonferencián is lehetett érezni. Közvetlen volt, érdeklődő és felkészült. A palotában érezhetően izgatottak voltak, hogy minden működik-e majd megfelelően, nem omlik-e össze a rendszer (na, ettől én is tartottam, mert körülöttem ez valamiért gyakran előfordul… imádkoztam magamban, hogy most az egyszer ne fagyjon le minden technika. A lelki szemeim előtt ugyanis ott lebegett, hogy belépek, aztán……a többit el tudjátok képzelni!)
A hintó… az bizony billeg
Rázott-e a hintó? – tette fel a kérdést Békéssy Olgi, a Női Váltó főszerkesztője félig komolyan, de határozott kíváncsisággal.
Nos, rázni nem rázott, azonban kétszer majdnem kiestem belőle. Először akkor, amikor kísérletet tettem a beszállásra, és akkor azt hittem egy pillanatra, hogy az egész rám borul, mert nagyon billegett. Feltételezem, a kényelem miatt ilyen a felfüggesztése, mivel azonban eddig nem nagyon hintóztam, erre nem voltam felkészülve.
A második lehetőségem arra, hogy kizuhanok, akkor történt, amikor már kihajtottunk a Buckingham-palotából, és észrevettem az út szélén egy kisfiút, aki szájtátva csodálta a hintót, megállította az anyukáját is, és vadul integetni kezdett. A kisfiú pont olyan idős lehetett, mint az én kisfiam, olyan lelkes volt és kedves, hogy teljesen kész voltam, és arra gondoltam, hogy bárcsak megállíthatnám a hintót, hogy ő is kipróbálhassa. Kissé kilógva a hintóból én is hevesen integetni kezdtem neki, majd összenevettünk vele is, és az anyukájával is.
Volt-e biztonsági öv a hintóban? – érdeklődött egy kedves ismerősöm.
Az nem, de ugyanabból a kék, bársonyszerű anyagból, mint a hintó belseje, mindkét oldalon volt fogodzó, arra az esetre, ha a lovak túl gyorsan mennének. Vagy megbokrosodnának….. gondolom.
Ezenkívül bekészítettek még takarókat és melegítőpalackot is, ha fáznánk. 5 fok volt, fáztam.
És teáztatok? – erre volt kíváncsi egy másik kedves riporter kolleganőm.
Nem is rossz ötlet az online teázás gondolata… bár lehet, hogy II. Erzsébet inkább gin-tonikot választana, mert nagyon szereti. A Királyi Boltban idén rukkoltak elő a Királyi Ginnel, amelyhez a Buckingham-palota kertjéből kézzel szedték a hozzávalókat.
Érdekesség, hogy amikor a Királynő 1993-ban Magyarországon járt, és a Gundelben látták őket vendégül Fülöp herceggel, az étterem különlegesebbnél különlegesebb italokkal, borokkal készült. Ám II. Erzsébet, amikor megkérdezték tőle, hogy mit inna, a legnagyobb egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy „egy gin-tonikot kérek!”. Na, az pont nem volt, erre senki sem számított, így fejvesztett rohanás következett, hogy gyorsan szerezzenek a földszinti söntésből.
A Királynő váratlan és merész húzása, hogy él a technikai lehetőségekkel, és online audienciát tart, az egész világon hír volt. Spanyol, új-zélandi, fülöp-szigeteki, svéd, német stb. online és print lapok hozták le a királyi család Instagramjáról a hírt és a fotót, amint II. Erzsébet a magyar nagykövettel beszélget. Persze nem a magyar nagykövet volt itt a lényeg, bár nyilván az én szívemnek kedves az a bizonyos magyar nagykövet, hanem a Királynő nyitottsága és hajlandóságra az újra. Így tudta a Királynő ismét meglepni a világot.
Fotók: Szőcs Tekla, Magyar Nagykövetség London
