Talán nincs másik olyan terület, amit veszélyesebben érintene a kiégés, mint a segítő szakmákban, az egészségügyben dolgozókat. Mi tőlük várjuk a segítséget – de vajon az ő lelkükkel ki foglalkozik, hogy segíteni, adni tudjanak? Ezt a kérdést járta körül többek között egy szakmai konferencia.
A kiégés, mint fogalom sokak számára ismerős, mégis, még a legveszélyeztetettebbek közül is csak kevesen ismerik fel a jeleit magukon. Segítséget kérni, tudatosan dolgozni a kiégés ellen pedig még kevesebben képesek. Erre hívta fel a figyelmet a „Kiégés és Újrakezdés” című konferencia, melyet a Magyar Pre és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT) szervez a szülés körüli szakmák képviselőinek, orvosoknak, szülésznőknek, segítő szakembereknek.
Senki nem lepődik meg azon, hogy a tartós, érzelmileg igénybe vevő munkahelyi stressz eredményeként létrejövő kiégés az egészségügyben és más segítő szakmákban dolgozókat különösen veszélyezteti.
A segítő szakemberek ugyanis az érzelmeikkel is dolgoznak, s míg azok a munkájukban segítenek jobban ráhangolódni az emberekre, egyben a legkiszolgáltatottabbá is teszik őket.
Ezt súlyosbítja, hogy gyakran kell komoly erkölcsi kérdésekkel szembesülniük, és ha emellett még azt is megélik, hogy a rájuk bízott emberek nem kapják meg azt, amit kellene, az komoly kockázati tényezőt jelent. A kiégés, mint krónikus stresszállapot kialakulása még nagyobb veszélyt jelent most, amikor a munkahelyi konfliktusok mellett olyan körülmények is emelik (és állandósítják) a stressz-szintünket, mint a közeli háború vagy a gazdasági válság.
Az MPPPOT több tudományágat összefogó tudományos társaságként a 2023-as kongresszusát annak szolgálatába állítja, hogy a segítő szakemberek számára teret nyisson helyzetük megmutatására, érzéseik megfogalmazására.
Mely helyzetek kínálják a megpihenés és feltöltődés lehetőségét? Miből meríthető lendület az újrakezdéshez? Mi történik testben és lélekben? Ezek a kérdések mind felmerülnek a társaság hétvégi konferenciáján.
A lejtő közepén már nehéz megállni
Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász szakorvos, az MPPPOT elnöke szerint a kiégés fogalma a köztudatban már egyre inkább benne van, sokan mégsem ismerik fel a jeleit. Pedig, ha megjelennek, foglalkozni kell velük, és ebben mindenkinek megvan a saját felelőssége.
– Olyan ez, mint amikor az ember egy csúszós lejtőhöz ér: a tetején még viszonylag könnyen vissza tudunk lépni és meg tudunk állni, de ha már megindulunk lefelé a „mentális lejtőn”, sokkal nehezebb fékezni. A kiégésből ki lehet jönni, de mindenkinek meg kell találnia a számára megfelelő és működő stratégiát.
A globális helyzetet, mint a háború vagy az egészségügyi rendszer, nem mindig tudjuk befolyásolni, de nekünk a saját szintünkön kell helytállnunk és megtennünk, amit tudunk magunkért – mondja a szakember.
Elárulja a saját stratégiáját is:
– Én előremenekülök, mert azt vallom, hogy mielőtt belesüppednénk valami rosszba, lépnünk kell egy nagyot. Valamit, amit más még nem tett meg, és akkor talán lesz egy sikerélményünk, ami megakadályozza a lecsúszást azon a bizonyos lejtőn és előre visz.
A többiek valószínűleg visszalépnek majd és nyalogatják a sebeiket, de az is lehet, hogy akadnak, akik követnek minket az úton. Számomra plusz kapaszkodót jelent az is, hogy hívő vagyok, ez bizonyos helyzetekben nagy könnyebbség – vallja.
A COVID-időszak elmúlta után tehát ideje foglalkozni az egészségügyi dolgozók lelkével is, s ugyan a pandémia a szülészeteket nem viselte meg annyira, mint a többi kórházi osztályt, az új egészségügyi törvénymódosítás komoly következménnyel jár a szakmára – dolgozókra és páciensekre egyaránt.
– Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló új törvény, bár számos pozitív eleme van, a szülészeteket kifejezetten negatívan érinti.
A szülő nőket is, akiket életük legfontosabb pillanatában nem kísérhet az az orvos és szülésznő, akit ismernek és akiben megbíznak. Pedig nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy az ismerős személyek jelenléte jobb szülésélményt eredményez és csökkenti a beavatkozások, például a császármetszés esélyét.
Ahogy az is tény, hogy a gyermekük világra hozását pozitívan megélő édesanyák kétszer annyi gyermeket szülnek, mint a kórházból rossz élménnyel hazatérők – árulja el dr. Bálint Balázs.
Az új szabályozásnak a kiégés veszélyét növelő következménye továbbá, hogy kevesebb szakember jut ugyanarra a szülészeti munkára, mint korábban.
– Amíg az orvosok és szülésznők a munkaidejükön kívül is bemehettek a szülésekhez, a munka megoszlott, most azonban ugyanazt a munkamennyiséget kizárólag az ügyeletben lévő szakemberek végzik el. Ez olyan teher, ami nehezen kezelhető.
Nem véletlen, hogy sok szakember éppen emiatt távozott a kórházi osztályokról, így a paraszolvencia megszüntetésének szándéka sem teljesen ért célba, mert a pénz útja ugyan láthatóvá vált, azonban egyre több szülő nő vándorol át a magánszférába, ahol sokkal nagyobb összeget fizetnek a választott orvos és szülésznő lehetőségéért – világítja meg az összefügéseket a szakember.
Hajlamosít a maximalizmus is
Dr. Andrek Andrea, az MPPPOT alelnöke megfigyelte azt is, hogy a külső körülmények mellett bizonyos személyiségvonások is hajlamosítanak a kiégésre.
– Ilyen a negatív világkép, a maximalizmus, vagy a hiperérzékenység. Ha ezek mögé nézünk, mindegyik az érzelmi biztonságra, illetve annak hiányára vezethető vissza, például a perfekcionizmus, egy soha el nem érhető cél hajszolása is a belső bizonytalanságban gyökerezik.
Ha pedig teljesen a mélyére nézünk ezeknek a vonásoknak, ott van a megszületett gyermek története, az, hogy mi történt vele magzati korban, hogyan voltak jelen és mennyire várták a szülei, amire még rájöhet egy traumatizált születésélmény is… – sorolja a magzati kötődés szakértője.
Dr. Andrek Andrea szerint egyre többen jönnek rá, hogy valamit kezdeni kell a belső konfliktusaikkal, az érzelmeikkel, és gyakran már az is sokat segít, ha az illető megoszthatja az érzéseit valakivel.
Kívülállóként nagyon nehéz ezeket a munkahelyi konfliktusokat átérezni, megérteni, és bár vannak jó példák, például kórházak, ahol mentálhigiénés szakember segít feldolgozni a munkahelyi stresszt, rendszerszinten ez még nem működik.
Igaz, Magyarországon még nincs meg a kultúrája a mentális egészség megőrzésének, még nem általános az a szemlélet, hogy mindenki felelős a saját mentális egészségéért, ugyanúgy, ahogy a fizikaiért is. Bár érezhető javulás, ez még mindig tabutéma, amiben dr. Bálint Balázs is egyetért.
Ezek az intő jelek
– A magyar egészségügyi vezetés gondolkodásában sincs benne annak az igénye, hogy a dolgozók számára elérhető legyen a mentálhigiénés támogatás, de valljuk be, a munkavállalókra ugyanez igaz.
A magyar emberek többsége nem tart ott, hogy ezen a téren segítséget kérjen. Pedig, mivel a rendszer nem sokat ad, az egyéni felelősség a mentális egészség megőrzésében nagyobb, mint máshol.
Ha valaki azt veszi észre magán, hogy már nem olyan lendülettel megy be a munkahelyére, mint korábban, már nem olyan szeretettel foglalkozik a páciensekkel, csökkent az elkötelezettsége, akkor valószínűleg már kiégésről van szó és lépni kell.
Az élet persze hullámzó és amíg csak kis amplitúdókkal hullámzik, ha még tudunk pozitív élményeket gyűjteni, ha fel tudjuk éleszteni újra meg újra a motivációnkat, nincs gond. A mély kiégés felett azonban már nem szabad szemet hunyni – figyelmeztet dr. Bálint Balázs.
Sajnos a fenti tünetek rengeteg egészségügyi dolgozóra igazak, és nem kell magyarázni, milyen hatással van mindez a betegellátásra…
A szakorvos úgy véli, az adott munkahelyi vezető felelőssége, hogy mennyi figyelmet fordít az osztályon dolgozók mentális egészségére megteszi-e azokat a (gyakran apró) dolgokat, ami növeli a kötődést és az elkötelezettséget.
– Látom például, mekkora lendületet kapnak a fiatal szakemberek, ha elküldik őket egy-egy külföldi képzésre. Az ilyen pozitív élmények, visszacsatolások mind védő tényezőnek számítanak a kiégés ellen – mondja.
Az MPPPOT konferenciája egyfajta figyelemfelhívás, hogy a veszélyeztetett helyzetben lévő szakemberek kezdjenek el foglalkozni saját magukkal is.
– A címe, a „Kiégés és újjászületés” a poraiból feltámadó főnixmadárra utal, bár azt még nem tudom, melyik stádiumában vagyunk a folyamatnak… Attól tartok, még nem vagyunk a gödör alján.
Sajnos úgy látom, hogy minden negatív tényező összeér, a világszintű bizonytalanságtól a szabad orvosválasztás megszüntetés okozta egyéni bizonytalanságig – véli dr. Andrek Andrea.
Fotó: Bulla Bea, MPPPOT
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
