Mi vonz a vidéki életben? Péter Petra, a Manna FM műsorvezetője bekapcsolta az összes érzékszervemet, amikor a Női váltó fesztiválon feltette a kérdést a vidéken újrakezdő sikeres üzletasszonyoknak. Vidéken töltött szünidők emléke a földszagú, piszkos kéz, málna ízű önfeledt kacagás. Ugyanakkor azonnal megszólal bennünk a megfeleléskényszeres, felelősségtudatos felnőtt: Meg lehet-e menteni valamit a békés, nyugodt, lelassult vidéki környezetből egy pörgős vállalkozás vezetése közben?
Vidéken újrakezdeni? Persze hogy felcsillan a szemem a téma hallatán, hiszen két évnyi online oktatás és homeoffice után vettünk egy házat egy megye távolságra Budapesttől. Miért?
Mert unásig bosszankodom azon, hogy ott, ahol másfél milliós négyzetméter árat fizetek egy lakásért, éjjelente nem alszom a nótázó turisták miatt, nappal pedig kerülgetem a kutyagumit és a kukákat feltépő bekábszizott fiatalokat az utcán.
„A luxust meg kell fizetni.” – mondta egy újlipótvárosi ismerősöm. Családanyaként az ingerküszöbömet elöntötték a hányós-fosós vírusok, régóta szeretném hátrahagyni a város mocskát, de nyilván aggódom amiatt, hogy be tudok-e illeszkedni egy más ritmusú munkakörnyezetbe.
Szerencsémre a Női váltó fesztivál színpadán megismerhettem néhány vidéken élő sikeres nőt történetét.
Váczi Rozit a szülés utáni depresszióból keltette életre a tardi vidék. Ott született meg a matyodesign ötlete. „Ez a vállalkozás 11 éve arra hivatott, hogy a matyó örökséget fenntartsa, és a helyi nőknek munkát adjon.” vallja Rozi, akinek történetéről és a matyodesign indulásáról, fejlődéséről ITT olvashatsz.
Vidék egyenlő a nyugalommal?
Ugyanolyan romantikusan képzelem el a vidéki lét könnyűségét, ahogyan Péter Petra. A természet ritmusához alkalmazkodva tölteni napjainkat, visszahozva azt a normál viszonyt ember és természet között, ami nagyszüleink, dédszüleink idejében működött. Nyáron dolgozni a földeken, télen gyereket gyártani, csak annyit termelni, amennyire szükség van, cserélni egymás közt, ha valamiből hiány van.
A városi zsezsgésből a lelassult természetközeli életre vágyódik az, aki vidéken kezdi újra életét. Kónya Beáta Instagram szakértő, a Pikrea alapítója idővel megtanulta, hogyan engedje meg magának a lelassulást, hogy ne legyen bűntudata akkor, amikor épp nem produktív, hanem zenbe kerül a madárlesben ülve. Beáról is írtunk már korábban, ITT találod a történetét.
Mi a különbség a nagyvárosi és a vidéki élet között?
A legtöbb vidéki ember városias életet él, nem magának termel. Tulajdonképpen a vidéki ember a városba vágyódik, a városi ember pedig vidékre.
A városi ember a vidéki nyugalomban érzi a biztonságot, a meghittséget, de ne feledkezzünk meg a városi lét előnyeiről sem. Nem elérhető minden falucskában a vietnámi étterem vagy a gyógyszertár, s nem valószínű, hogy a barátaiddal a kávézóban múlatod az időt.
A falusi idillt Badacsonyi-Kovács Nikoletta, a Pálos Resort tulajdonosa próbálja megtartani a vendégházak, resort és szafari házak üzemeltetése során.
Mindhárom nőnek más a munkatempója, de letéve a munkát mindannyian egy nyugodtabb, Arany János-i családi körbe süppednek bele.
Gyermekeik saraznak a kertben, macska várja őket a lócán vagy csak órákig figyelik a tavi madarakat. Egyébként munkaidőben ugyanolyan tempót diktálnak maguknak, mintha városban élnének.
A Női váltó Fesztiválon elhangzott beszélgetés alapján abban biztos vagyok, hogy meditatív állapotba tudnék kerülni Váczi Rozival tésztaszaggatás közben vagy Kónya Beátával bíbiceket figyelve, és elfeledném a nagyváros zaját Zalacsányon, a Pálos Resort birtokán, házi lekváros kenyeret nyammogva.
Fotó: Kovács Attila
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
