Az elmúlt írásokban már meséltem róla, hogyan kezdett átalakulni haszonkertté a nyaraló-pihenő övezetünk, most újabb évszak vette kezdetét.
A mögöttünk hagyott enyhe tél szinte rezzenéstelenül hagyta az ősz nyomait a kertben. Az avar pár hete még éppen úgy ropogott a talpam alatt, mint tél elején. Elmaradtak a kemény fagyok, a telket szegélyező sövényt sem csípték meg még annyira sem, hogy lehullassa a leveleit. A tavasszal rügyet bontó cserjék között most fura látványt nyújt haragos zöld leveleivel,
valahogy olyan érzésem van, mintha január óta tavasz lenne.
Idejekorán kibújtak a tulipánok levelei a földből és a gyöngyvirág is korán kezdett furulyázni a bokrok alatt. Mostanra már mindkét virágot csokorba köthettem és a lustább társaikban folyamatosan gyönyörködhetek.
Nyolcvan tulipán repesztette meg a száraz földet felhívva magára a figyelmemet, hogy a tóban hagyott vízzel megöntözzem őket.
Még mindig békén hagyott kert
Napi rutin kezd lenni, hogy vizesvödörrel a kezemben locsolom szét a tó vizét a csapadék nélküli kertben, bízva abban, hogy majd bő terméssel hálálja meg minden elvetett mag.
A békén hagyott kert gondolata az idei évben is fontos szerepet kap, ugyan most ha akarnám, sem tudnék pázsitot nyírni a kertben magasodó fűből.
A tanulópénzre minden évben rászolgálok és nincs ez másként most sem. A karburátor tisztításra szorul a fűnyírónkban. Már az is csoda, hogy emlékszem rá, mit is kell tisztítani, de azt egy életere megjegyzem, hogy milyen üzemanyagot kell a fűnyíróba töltenem.
Hagyd békén a kertet! – Amikor már a fűnyíróra sincs szükség
A tanulópénzre minden évben rászolgálok és nincs ez másként most sem. A karburátor tisztításra szorul a fűnyírónkban. Már az is csoda, hogy emlékszem rá, mit is kell tisztítani, de azt egy életere megjegyzem, hogy milyen üzemanyagot kell a fűnyíróba töltenem.
Bő termés a láthatáron
Szóval elkezdődött az idény. Az ősszel ültetett málnavesszőket már kikaróztam, a borsó napról napra magasabb, és a sárgarépa már tudatta velem, idén is sűrűre szórtam a magjait. A szabad földbe ültetett eper üvegházi társaival ellentétben még csak most virágzik, de a rajta lévő virágokból ítélve, bő termés várható.
Az egresen már most úgy csüngnek a gyümölcsök, mint csilláron a kristályok, öröm rá nézni. Most még csak tulipánt és orgonát tudnék fogyasztani a kertből de a különleges szirmú tulipánokat nincs szívem megenni.
Meséltem már, hogy a tulipánnak borsó íze van? És, hogy az orgona illatos virága keserű, még a kevésbé szép és illatmentesebb társa ízletesebb? Ibolyából a fehér és a lila is akár egy virágmező úgy borította be a kertet és én velük boríthattam be húsvétkor az ünnepi tortánkat.
És, hogy minek milyen íze van még, amit már tavasszal a magunkénak tudhatunk a virágos kertből?
A pitypang szörpje méz ízű és a kardvirág gumója a gesztenye ízére emlékeztet, ugyan erre az egyre még nem fanyalodtam rá. Nem minden ehető virág ízletes, némelyik csupán csak annyit tud, hogy nem okoz bajt ha megesszük és szépen díszíti a tányérunkat.
A sarkantyúcska is kedvelt díszítő virág a tányérokon és kedvelt a veteményben is, mert számos kártevőtől menti meg a zöldségeket, ugyan erre még várnom kell, mert a napokban vetettem csak el a magjait.
Pár napja egy újabb csoda hívogat, hogy hazaérve az első utam a kert legyen.
A Júdás fánk bontott virágot és csak úgy, mint a liliomfa, a levélbontás előtt borítja virágba az egész fát. Elképesztő rózsaszín tejszínhabbal koronázza meg a kertet.
Újrakezdő kihívások
Nincs nap, hogy ne jelenjen meg valami újabb gyönyörködni való ha végigsétálok a kertben. Persze a munkát is meglátja a szemem és lesz is bőven ha a terveimet végiggondolom.
Az idei évben új kihívások elé állítottam magam. A békén hagyott kert gondolata mellett számos dolgot szeretnék kipróbálni. Ma éppen eperpalántákat ültettem szalmabálába, tyúktrágyával és földel megágyaztam nekik és várom a csodás termést. Bakhátas ültetést fogok kipróbálni a magaságyások mintájára, és nem titkol vágyam már, hogy szeretnék pár jószágot is az udvarunkba. Hetek óta tyúkólakat nézegetek és elképeszt a tárház mindannak, amivel mára öröm lehet az udvarokban a háztájiak tartása.
Összegezve a történéseket, elérkezett egy újabb dolgos évszak, minden örömével és fáradtságával. A tulipánoknak hála, az asztal közepén hetek óta friss virág kerül a vázában és bízom benne, hogy hamarosan már friss zöldség és gyümölcs kerülhet a helyére.
Fotó: Raffer Gabriella
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
