Mitől olyan népszerű a magyar irodalom Nagy-Britanniában, hogyan találja meg szöveg a fordítóját, és vajon mitől olyan jók a brit fordítók, hogy a magyar szöveg angolul is élni kezd? Magyar kultúra az online térben Londonban is. Koncert, beszélgetés, tárlatnézés otthonról, akár a fotelből. Hogyan hat a pandémia miatti lezárás és korlátozás a magyar kulturális programokra a brit fővárosban? Vincze Mátéval, a Londoni Magyar Kulturális Központ igazgatójával beszélgettünk.
Micsoda élet lehetett itt a koronavírus-járvány előtt! – morfondíroztam magamban, amikor befordultam a Londoni Magyar Kulturális Központ hangulatos, csendes, szűk utcácskájába. A piros-fehér-zöld portállal srégen szemben állítólag jó kis étterem működik, most az ajtó zárva, és szomorúan árválkodnak a poros karácsonyi díszek az ablakaiban, pedig már február van.
A Magyar Kulturális Központ Covent Gardenben található, ahol egyébként pörögne az élet és vidáman hömpölyöghetnénk a kikapcsolódni vágyó embertömeggel, hiszen ez a West End, London legfőbb színházi és szórakozónegyede.
– Vajon a pandémia, amely minden területen alaposan keresztülhúzta a számításokat, hogyan alakította át a kulturális intézet működését? – kérdeztem Vincze Mátétól, a Központ igazgatójától, miközben kávéval a kezünkben leültünk a Liszt terembe, oda, ahol egyébként a rendezvényeket szokták tartani.
– Rájöttünk, hogy tulajdonképpen minden rendezvényünk megszervezhető online is. Bár ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, mert felkészült technikai eszközhátteret és tudást igényel. Ráadásul egyik pillanatról a másikra kellett átállnunk. Ez akkor megnehezítette a helyzetet, viszont mostanra kitanultuk, hogy lehet jól működtetni, és az is biztos, hogy online közvetítéseket a továbbiakban is tartunk majd. Legalább ennyi köszönhető a vírusnak.
– A Magyar Kulturális Központ azzal számol, hogy nemsokára fokozatosan nyithatnak, és kezdhetnek visszatérni a megszokott programokhoz, kulturális élethez.
– Ha szerencsések vagyunk, akkor a második negyedévben visszatérhet egy hibrid rendszer, ahol lesznek élőszereplős és online előadások is. Bízom benne, hogy a második félévtől, ha ilyen ütemben halad Nagy-Britanniában az oltás, akkor visszatérhetünk a személyes élményt adó rendezvényekre. Ez nagyon fontos lenne, mert a kultúra elválaszthatatlan a személyes élménytől.
Egyszerűen nem lehet úgy befogadni az élményt, ha otthon van az ember, és online koncerthallgatás közben meg kell kavarnia a levest, vagy kénytelen kipakolni a mosógépből. Ahhoz, hogy igazán hasson az előadás, ott kell lenni és figyelni.
– Ön korábban New Yorkban vezette az ottani kulturális intézetet, ott ismerkedtünk meg. Mit gondol, mit szeretnek és értenek a mi kultúránkból az Egyesült Államokban és mit Nagy-Britanniában, van-e vitathatatlan, közös pont?
– Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nagyon hasonló, csak az a különbség, hogy más nyelvet beszélnek.… – ezzel szoktak viccelődni, és van ebben valami, a kultúrában biztosan. Más működött New Yorkban és más működik itt, Londonban. Más az érdeklődés. A britek, bár most elhagyták az Európai Uniót, kulturálisan mindig is Európa részei voltak. Ismerik Európát, Magyarországról is tudják, hogy nagy múltja és történelme van, és ezt értékelik, fontosnak is tartják, tudnak hozzá viszonyulni. Sok közös pont van a történelemben, a királyi családdal pedig még rokonság is.
Az Egyesült Államokban korántsem számítunk szegről-végről rokonnak, nem vagyunk ott a hátsó udvarban. Ők inkább nagy egységekben gondolkodnak: Afrika, Dél-Amerika, Európa, és a nagy európai egységen belül már nem biztos, hogy érdekesek számukra a kis egységek, például Magyarország. A britek nagyon történelemcentrikusak, minden művészeti ághoz érdemes egy történelmi vonatkozást kapcsolni. Szeretik és ismerik a magyar irodalmat, ez New York után meglepő volt. Ott ez egy nehezebb műfaj, mert valahogy jobban elveszik a nagy világ zajában. Sokkal nehezebb felkelteni az érdeklődést az irodalmunk iránt. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz.
– A komolyzene, a filmművészet és a képzőművészet – azon belül is a 20. századi modern és a kortárs – azonban az a három terület, ahol a magyar kultúra és a magyar művészek kétségkívül sikeresek, híresek, kedveltek, keresettek, nemcsak ebben a két országban, hanem az egész világon.
– Erre kell építeni, mert ezek mentén tudunk behozni olyan produkciókat, amelyek újak a külföldiek számára, nem ismerték korábban, és örömmel csodálkoznak rá. A filmek mentén például be tudjuk mutatni a mai animációs filmművészetet, amelyhez egyébként még kapcsolata is van a briteknek, mert az a brit cég, amelyik az első egész estés animációt készítette, részben magyar volt: Halas and Batchelor. John Halas, azaz Halász János 1936-ban hozta létre kis animációs stúdióját, ehhez csatlakozott két évvel később a felesége, Joy Batchelor, majd 1940-ben alapították meg közös stúdiójukat Halas and Batchelor néven.
– Bár már februárban járunk, a színházak, mozik, múzeumok és általában a kultúrával foglalkozó intézmények programjai is meglehetősen bizonytalanok. Jelenleg minden zárva van, a következő hetek, hónapok kérdése, hogy egyáltalán mikor nyithatnak ki, és csak ezután jön majd az, hogy milyen formában tarthatnak rendezvényeket, hányan vehetnek részt azokon, és milyen intézkedéseket kell majd betartani akkor is.
– Ami biztosnak tűnik, hogy Kelemen Barnabás hegedűművész októberben a Royal Philharmonic Orchestrával játszik majd. Remélem, hogy nem jön közbe semmi, és a vírus miatt nem kell elhalasztani vagy áttenni a koncertet. Most zárult Maurer Dóra Kossuth-díjas grafikus, festő kiállítása a Tate Modernben, a világ vezető kortárs képzőművészeti múzeumában.
Maurer Dóra ismert Londonban, ő is egyike azon művészeknek, akiket kifejezetten hívnak és keresnek. Az ő sikeres kiállítása után gondoltunk arra, hogy szervezünk egy kiállítást a tanítványainak is, akikre szintén kíváncsiak a művészetszeretők. A képzőművészeti vásárokon a tanítványok munkáiért is közelharc folyik. Érdekes trend egyébként, hogy a képzőművészeti vásár az új múzeum és a galéria az új vásár, szóval átalakultak, kitágultak ezek a fogalmak. Aki jól szerepel a vásárokon, nagy jövő elé nézhet. Reményeink szerint júniusban, a roma történelem hónapjára érkezik az ózdi Várkonyi Csibészek, egy fantasztikus formáció, nagyon fiatalok és gyönyörű, tradicionális zenét játszanak.
– Tóth Krisztina író volt a koronavírus miatti lezárások előtt az utolsó meghívott, akinek Pixel című novelláskötetének angol fordítását mutatták be.
– A csilláron is lógtak, olyan nagy volt az érdeklődés. A beszélgetést Tóth Krisztinával és a kötet fordítójával, Owen Gooddal a University College Londonon tanító Tarsoly Eszter vezette, akinek számos fordítót köszönhet a magyar irodalom. Eszter diákja volt Owen Good is, aki a Pixelt fordította, és akit 2020-ban a Warwick Prize for Women in Translation díjra jelöltek a munkája miatt. Owen Good állítólag úgy lett Tóth Krisztina fordítója, hogy Tarsoly Eszter egyszer őt adta fel az egyetemen házi feladatnak fordításból, Owennek pedig annyira megtetszett a szöveg, hogy azóta együtt dolgoznak.
– Ugyanerre a díjra jelölték Len Rixet is, Szabó Magda Abigéljének fordítása miatt. (ITT írtunk róla) A britek imádják az Abigélt, a Guardian több cikkben is kiemelte, hogy aki igazán jót akar olvasni ebben a bezártságban, az ezt vegye a kezébe.
– Az, hogy a magyar irodalom ennyire keresett és jó Nagy-Britanniában, részben annak köszönhető, hogy van néhány megszállott ember, aki nagyon szeret ezzel foglalkozni. Még megemlíteném a Sherwood fordítóházaspárt, Pétert és Júliát, akik ketten együtt beszélik az összes visegrádi nyelvet, korábban Péter képezte a UCL-en a magyar fordítókat, sokat köszönhetünk neki.
– Azt gondolnám, hogy ha valakinek nincs semmilyen családi vagy egyéb kötődése a nyelvünkhöz az érdeklődésen túl, nem lehet valami egyszerű megtanulnia az irodalmi fordítást, ráadásul azon a szinten, ahogy ők művelik.
– Az angol nyelvben van a világon a legtöbb szó, éppen ezért az, hogy egy magyar kifejezést hogy fordítanak, melyik szinonimát választja a fordító, nagyon fontos, pláne annak ismeretében, hogy nálunk a ki nem mondott szó, a le nem írt mondat, a mögöttes tartalom, amit sokszor csak sejtet az irodalmunk, a felszín alatt zajló történések az igazán lényegesek, érdekesek. Ezt a műfordítónak annyira értenie és éreznie kell, hogy angolul is ugyanazt jelentse az olvasónak, mint magyarul. Sokszor fordítanak újra műveket, mert még mindig nincsenek megelégedve a szöveggel. Len Rix rendkívül bátran az Utas és holdvilággal kezdett magyarul tanulni annak idején. Én, mondjuk, nem biztos, hogy mertem volna ezt választani. Szerb Antal ugyanis a magyar nyelv mestere volt. Ha azt mondjuk, hogy a magyarban kevesebb szó van, mint az angolban, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy Szerb Antal viszont azok közül is ismerte az összeset. És Len Rix-nek köszönhetően most már a brit olvasók is ismerkednek vele.
Nyitókép: A lezárások előtt utolsó rendezvény, Tóth Krisztina Pixel című kötetének bemutatója.
