Az állásajánlatok szövegéből egyértelműen kiderül: minden cég olyan charme-os és talpraesett munkaerőt akar, mint James Bond, (de ne csajozzon!) ugyanakkor legyen olyan szívós és ambíciózus, mint Bill Gates, és persze egyben legyen olyan csinos és bájos is, mint Penelope Cruz. Ám ha lehet, még európaibb vonásokkal, mert az egzotikum vonzó ugyan, de nem egy komoly munkahelyen, ahol a céges libidó egyensúlyára ugyanúgy ügyelni kell, mint a cashflow-egyensúlyára.
Egyszóval minden cég szuperhősöket keres, lehetőleg recepciós állásra is.
Az ideális munkaerő kiváló kapcsolatteremtő -és kommunikációs készséggel, kiváló nyelvtudással, prezentációs és egyéb készségekkel, önállósággal, kreativitással, dinamizmussal, határozottsággal és kis étvággyal van megáldva, mert az átlagos húsz perces ebédidőt hogyan máshogyan lenne képes betartani?
És persze nem árt, ha a munkavállaló tud eredeti nyelven japán haikut szavalni, fejben deriválni, versenyszerűen sétagaloppozni, és mindenekelőtt ne a munkahelyen akarjon kufircolni munkaidőben, legyen neki szent a család.
De csak este hat vagy inkább hét után és szigorúan csak másnap reggel nyolcig, és szeresse a gyerekeket, lehetőleg a másét, mert a jövőt ugye ki másnak is építenénk?! De ha mégis vannak sajátjai, azok legyenek kétévesen önállóak és vírusállóak, és a munkavállaló tartsa előttük titokban a céges mobilját és a cég címét is, mert gyerekeknél sosem lehet tudni, képesek beállítani valami mondvacsinált ürüggyel.
De természetesen Mikuláskor szívesen látják őket a portán, ahol átvehetik a piros csomagot a harcsabajszú portástól, szépen csendben. Mert a gyerekek ugyan bájosak és egyben a jövő fogyasztói is, de sajnos kiszámíthatatlanok és veszélyesek munkaadói szempontból.
Amennyiben nőként, pláne negyven körül, vagy a fölött, pláne gyerekkel keresünk állást, akkor a fenti elvárásokat nyugodtan szorozzuk meg ezerrel, így közelítünk a valósághoz.
Vicces kérdések
Ugyanakkor, hogy mégse szorongjuk véresre magunkat, nézhetjük az állásinterjút szórakoztató oldaláról is. Ilyen például az, amikor az embernek egy másik felnőtt, értelmes ember a következő örökzöld kérdést teszi fel, anélkül, hogy elröhögné magát:
– Mik a rossz tulajdonságai?
Ezt most komoly? Mondjam el, hogy lusta vagyok, meg feledékeny, például? És halálra stresszelnek a határidők és a beszámolók? A munkahelyi intrika, és a mindenhol létező autokrata főnökök pedig a sikítófrászt hozzák rám?
Most valóban mondjam el mindezt?
Persze, ilyenkor lehet elgondolkodva önostorozásba fogni, vagy maximalistának mondani magunkat, ami igazából itt jó tulajdonság, vagy éppen hencegni is lehet, esetleg hallgatni, mint sült hal a szatyorban. Annyira fog se bejönni, mint halottnak a feles.
A fentiekből világos: ideális munkavállaló nem létezik. Hálásak lehetünk a cégeknek, amiért igényeikből nagylelkűen feladva alkalmaznak egyáltalán bárkit.
Baromarcú tulok hívásban
Ugyanakkor érthető, hogy minden cég az ideális munkaerőt keresi. Mi mást keresne? Egy lusta, ambíciótlan, embergyűlölő idiótát? Ki akarna ilyet?
Ám én egyszer, amikor már a századik állásinterjút is lenyomtam, legnagyobb meglepetésemre találtam egy hirdetést, a következő szöveggel:
jó nevű multinacionális cég magyarországi leányvállalata lusta, megbízhatatlan, mizantróp (embergyűlölő), nyelveket nem beszélő, rosszkedvű, faragatlan alkalmazottat keres, „Kötélidegek” jeligére.
Mivel szerepelt a hirdetésben egy telefonszám is, és már két éve voltam munka nélkül, nem sokat lacafacáztam, már hívtam is. Valamiből élni kell.
– Mi van, csezdmeg?- kérdezte egy nyers férfi hang.
– Ö… feleltem zavartan, mert mindig ideges leszek a megmérettetésektől.
– Kinyögöd végre?! – kérdezte újból, most még érdesebben.
Tudtam, ez nem komoly. Ember így nem beszélhet egy másikkal. Ez csak a teszt része, ki kell bírnom.
Ilyen az állásinterjú, meg kell tudnia, kötélből vannak-e az idegeim. És persze nem úgy gondolja igazából. Valószínűleg rendes, családos ember, kis fekete kefebajusszal.
– Én izé, arra a hirdetésre… –folytattam.
– Maga egy baromarcú tulok?
– Ö… igen – feleltem illedelmesen.
– Na ide figyelj, te lusta, megbízhatatlan állat – folytatta a férfi. – A főnök én vagyok. Értve vagyok? Rohadt sok a meló, és alig fizetünk. Telefonos meló, reklamáció osztály. Le kell rázni a többi hülye barmot, aki kávéfőző meg elcédés tévé miatt telefonálgat.– Értve?
– Igen.
– Akkor holnap lehet kezdeni.
– Ez igazán kedves, köszönöm –mondtam erre.
Itt buktam le: egy igazi baromarcú tulok, aki képes megkárosított, kétségbeesett fogyasztókkal elbánni, az nem használ kéremet, nem kér bocsánatot, és mindenekelőtt: nem köszön meg soha, semmit.
A tulokság hivatás. Tanítani alig lehet, születni kell rá.
Neked is van egy jó történeteted? Írd meg Rácz Zsuzsának, hiszen indul a 10. Terézanyu pályázat. A pályaműveket május 10-ig várják a raczzsuzsa.com oldalra.
Kiemelt kép:
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
