Hideg, érzéketlen hozzáállás, szemben a baráti, segítő szándékkal. Tóth Enikő tapasztalatai között ég és föld a különbség. Ma már tudja, jó kezekben van és azt is, hogy PCO-jának kezelésére nem csak gyógyszeres mód létezik. Elmeséli hogy múltak el a félelmei, és hogy érezte magát a meddőségi központban.
“Hát, Enikő, ez nem túl combos petefészek” – mondta az állami kórház nőgyógyásza néhány héttel ezelőtt. Ugyanő percekkel előtte azt bizonygatta, hogy a hüvelyi ultrahangnak nem kell fájnia. Legszívesebben megkérdeztem volna: a doktor úr tapasztalatból beszél? Ezzel a nem túl kellemes élménnyel indítottuk el a gyermekvállalást megelőző vizsgálatokat. Nem bíztam benne, hogy ezek után pont egy meddőségi központból érkezik majd bíztató hír.
Amikor a párommal elhatároztuk, hogy a bevált párosunkat családdá változtatjuk, az első… na jó, a második gondolatunk az volt: itt az ideje egy alapos kivizsgálásnak. Mivel éppen dühöngött a koronavírus-járvány, úgy gondoltuk, nem vállaljuk a kockázatot, inkább a magánrendelők kínálatából válogatunk. Ekkor jött az első meglepetés: a meddő pároknak rengeteg vizsgálati csomagot kínálnak. Gyermekvállalást megelőző csomagot viszont a számunkra elérhető intézmények közül mindössze egynél találtunk.
A legtöbb helyen azt a tanácsot kaptuk: próbálkozzunk kitartóan, ráérünk akkor orvoshoz menni, ha egy éven túl sem jön a baba.
A nőgyógyászati vizsgálatok általában a fogamzásgátlásra vagy a meddőségre koncentrálnak, nagyon kevesen foglalkoznak azzal, vajon mit lehet tenni az egészség megtartásának érdekében. A legtöbb helyen a rutin konzultáció általában némi megtekintésből, betapintásból, esetleg rákszűrésből áll – pedig évi egy nőgyógyászati ultrahangnak nem kellene luxusnak lennie. Eddigi pályafutásom során viszont senki nem említette, hogy relatíve panaszmentesen is szükségem lehet rá.
Nagyon sokáig nem kell feladni! – A meddőségnek ezer oka lehet
A gyanú szerint PCO-m és ezzel együtt valószínűleg inzulirezisztenciám is van. Eddig a testem szinte minden próbatételt kiállt az extrém fogyástól az edzőtáborokig. A nevezetes orvosi vizsgálat után viszont úgy éreztem: ezzel mindennek vége van.
Végül is már több, mint 30 éves vagyok, ha most “kikapcsolt” a szervezetem, szinte lehetetlen, hogy még időben visszahozzam, ami elveszni látszik.
A Lilymed termékenységi és nőgyógyászati magánrendelőben Dr. Nagy Rea Ágnes endokrinológus ehhez képest azzal nyugtat: úgy tűnik, legalább a pajzsmirigyemnek nincs kézzelfogható baja – betapintásos vizsgálattal legalább is nem talált semmit. Tőle tudom meg: a 35-37 napos ciklusaim nem vészesen, de azért hosszúnak számítanak és elképzelhető az is, hogy nincsen minden ciklusban peteérésem. Ez az állapot azonban visszafordítható.
Rea szerint szerencsés vagyok: a pajzsmirigybetegségre jellemző tünetek, vagy például a hason, háton, mellbimbó körül tapasztalható szőrnövekedés elkerültek, így valószínűleg nem ezen a téren kell keresni a bajt. Sokan fordulnak azonban hozzá az enyémhez hasonló tünetekkel. A PCOS és az inzulinrezisztencia rengeteg párt érintenek, sok esetben akár megfelelő étrenddel teljesen jól karbantartható a probléma. A diéta mellett a mozgás is nagyon fontos, de ha végképp semmi sem segít, a pajzsmirigy hormonok szintje és az inzulinszint is beállítható.
Ez szinte az első beszélgetés a témában, ahol nem előítéletekkel, hanem segítő szándékkal találkozom.
Az inzulinrezisztencia és a vele kéz- a kézben járó PCO kialakulásáért sokaknál civilizációs ártalmak felelősek: stressz, rossz étkezés, kevés mozgás, elhanyagolt vizsgálatok. Ez azonban nem jelenti, hogy csak törtető és karrierista, esetleg kövér és lusta nők küzdenének ezzel az állapottal.
A szervezet nagyon finom rendszer, és sokszor olyan okok vezetnek problémákhoz, amelyekre az ember elsőre nem is gondol: családi hagyományok, éjszakázás, munka miatt kihagyott vagy rosszul csoportosított étkezések.
A doktornő azzal kapcsolatban is megnyugtat: nem én vagyok az egyetlen, aki megküzd az információhiánnyal. Arra a kérdésre például, hogy hány napos a ciklusuk, a nők egy része azt válaszolja: 5-6 nap. Holott a menstruáció csupán a ciklus kezdete, meddőség esetén pedig a nagy egésszel kell foglalkozni.
Meddőség esetén sem a lombik az egyetlen megoldás
Miután tisztáztuk a hormonális kérdéseket, Dr. Tóth Alexandra szülész-nőgyógyásszal és meddőségi szakemberrel megbeszéltük, milyen lehetőségeim vannak, ha az IR és PCO kezelése ellenére sem sikerül megtermékenyülnöm.
Alexandra elmondta: a nőgyógyászok sokat segíthetnek a problémák felismerésében, ezeknek az orvosoknak a nagy többsége azonban nem meddőségi szakember, sokan közülük nem ismernek minden olyan apróságot, amellyel a megtermékenyülést lehet segíteni. A két doktornő az én orvosom által kért laborvizsgálatot is kiegészítették néhány fontos elemmel, amelyeket meddőség esetén érdemes ellenőriztetni.
Mint kiderült, egyáltalán nem a mesterséges megtermékenyítés vagy a lombikprogram az egyetlen opció, ha a teherbeesést megnehezíti valami. Léteznek sokkal gyengédebb és kevésbé invazív módszerek is. A ciklusmonitorozás például mindössze annyit jelent, hogy a szakemberek nyomonkövetik a peteérést, így a pár egészen biztosan a megfelelő időpontban próbálkozhat. A teherbeesés így gyakorlatilag természetes módon történik, csak a minimálisan szükséges segítséggel avatkoznak be.
Készítsünk kisbabát!
Tíz évvel ezelőtt annyit estem a lóról, hogy az akkori oktatóm azzal viccelődött: emlékhelyet állít a határban ott, ahol a legtöbbször lefordultam a nyeregből. Ma már szinte élvezem, ha veszélyes lóra ülhetek. A testem teszi a dolgát, feszít, enged, egyensúlyoz és ritmust vált, ha kell. Akkoriban sok minden ellenem szólt, de én akartam. Időt kellett adnom a változásnak, a testemnek, hogy megerősödjön, az elmémnek, hogy felülemelkedjen a félelmeken. És végül sikerült.
Azt reméltem, a gyermekvállalás is ilyen egyszerű, ilyen természetes lesz. A párommal csak megtaláljuk egymás ritmusát, és máris minden sikerül. Ehhez képest a hormonális stimulációk, az injekciók, katéterezések, mintavételek világa hidegnek, mesterkéltnek és erőszakosnak tűnt – mintha a problémám kezeléséhez folyamatos erőszakkal kéne “termékenyedésre” kényszeríteni azokat a szerveimet, amelyek nyilván nem véletlenül “csitultak el”.
A meddőségi eljárások ehhez képest, a megfelelő szakember kezében sokkal gyengédebbek. Az első lépés a problémák okának feltárása – ehhez a pár mind a két tagjának vizsgálatára szükség van. Ezek után életmódváltással, jól beállított diétával, szükség esetén gyógyszerrel igyekeznek segíteni.
Lelkileg nagyon sokat jelent, hogy nem nyilvánítottak teljesen képtelenné arra, hogy a testem “kisbabát készítsen”. Az eljárások ismeretében sokkal könnyebb ráhangolódni a magára a várandósságra is, hiszen van esély rá, hogy – kis támogatás mellett – valóban a természetre bízhassuk a folyamatot, a párommal ne csak a lombik két oldaláról szoríthassunk az eredményért.
Jelenleg a hormonális vizsgálatok értékeire várok. Bízom benne, hogy az állapotom a megfelelő előírások betartása mellett jelentősen javítható. Az előírások betartásában pedig bíztatást ad, hogy van esély rá: valóban aktív részese leszek a gyermekem befogadásának is.
Fotó: Bulla Bea.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
