Mit kérek karácsonyra? Egy lábat!

Ez év nyarán jelent meg a történetem a Női váltón, ahol szó esett arról, hogy lábprotézisre gyűjtök. Hogy hol tartok most? Még mindig csak gyűjtök. Egyre kevesebb a remény, hogy összejön a pénz, hiszen az idő vészesen fogy. Pedig csak úgy szeretnék élni, ahogy ti! És végre lét lábbal járni a földön.

2019. tél vége, új év, új lehetőség. Végre letelik a kényelmetlen, sehogy sem passzoló lábprotézisem kihordási ideje. Amit egyszerűen nem tudtam megszokni. Pedig akartam. Elhihetitek.

Hogy miről van szó? Ma Magyarországon minden segédeszköznek van kihordási ideje. Lényegében az állam határozza meg, hogy mennyi ideig használható biztonságosan például egy lábprotézis. Ami persze sok esetben nem éppen így van. A kihordási idő alatt nem kapsz másikat, megpróbálják javítani, de ha ez sem megy: venned kell egy újat.

Esetemben a láb protézisre 3 év van előírva. Addig nem kérhetek újat. A mostanit ez idő alatt nem sikerült használhatóan megcsinálni, így már jó ideje csak  porfogó a sarokban.

De eljött az Én időm, megnéztem pár ezzel foglalkozó céget, hogy ki mit, és mennyiért kínál. A rossz tapasztalat miatt állami finanszírozású protézist már nem szeretnék.

Sok videót megnéztem a Youtube-on és szerelembe estem egy lábbal. Igen jól olvastad! 🙂 Egy szuperprotézis majdnem olyan, mint a megboldogult jobbosom. Elmentem a céghez megérdeklődni, hogy mégis hogy adják a kicsikét? Mintha egy új autóról beszélnénk. És körülbelül olyan elérhetetlen is nekem, mint egy új autó: ott helyben le is mondtam az álmomról, arról, hogy nekem ilyen lábam legyen.

Hogy miért? A teljes ára több mint 10 millió forint! Fájó szível, és reálisan gondolkozva, nem lehet róla szó.

De találtunk számomra egy másik, tökéletes lábat! És itt jön a bibi megint: a pénz. A lábprotézis teljes ára 7 millió forint, méltányosságival is 2 millió forint az önrész.

Jött a töprengés, hogy miből? A rokkantsági segély, amit kapok még a megélhetéshez is nagyon kevés, nemhogy egy új lábhoz. Napokig törtem a fejem, hogyan legyen meg a pénz a lábra. És ekkor megszületett a döntés, ami talán nem a legjobb, de csak így van esély rá, hogy teljesüljön az álmom.

A Láb projekt! Ezzel a névvel indítottam el a gyűjtést a legnagyobb közösségi oldalon, történetemet ide, a Női váltóra is megírtam. Tudtam, vagyis sejtettem, hogy a gyűjtés nem lesz fáklyásmenet. Gondoltam, hogy lesznek bukkanók, de ekkorákra nem gondoltam.

Mivel egyedül csinálom és nincs profi háttér mögöttem, nem is lett profi az oldal. Néha a kisebbik lányom, – Jázmin –  segít képeket szerkeszteni. De minden mást Én csinálok. Igyekszem érthetően írni, megmutatni, hogy milyen fél lábbal az élet. Olyan dolgokról mesélek, és olyan pillanatokat osztok meg a követőimmel, amelyet mások nem nagyon szoktak. Tabudöntés? Igen. Van hatása? Nem nagyon.

Naív voltam, azt hittem, hogy hamar meg lesz a vágyott lábra a pénz. Nem lett meg. Jó ég! Egy lábat szeretnék, amivel újra járni tudok, emberi életet élni! De a reményeim napról-napra halványabbak. Először a teljes összeget szerettem volna összegyűjteni arra az esetre, ha nem kapom meg a méltányosságit – ma már az önrészt is jó lenne összegyűjteni.

Kaptam hideget-meleget. Talán a legmellbevágóbb az volt, amikor a sorstársak ítélkeztek felettem. Nem értettem, nem értem, hiszen “egy cipőben” járunk. Mint sokan, én is megkerestem ismert embereket, politikusokat, a helyi önkormányzatot, ahol a legtöbb esetben válaszra se méltattak.

Pedig nem pénzt kértem tőlük, csak annyit, hogy osszák meg a Láb projekt oldalt, bízva abban, hogy eljut olyanokhoz is, akik tényleg segíteni tudnak. Az ígéretek aztán ígéretek maradtak. Én nem akarok kerekesszékben maradni! Ezért is küzdök, mint az a bizonyos állat a jégen. És tényleg vannak olyanok, akik segítenek, amiért egy életre hálás vagyok. De sajnos nem elegen.

Ma már tudom, profi háttérsegítség nélkül, ismert emberek megosztása nélkül nem megy.  Csak vergődök, mint a partra vetett hal. Céljaim vannak. De ehhez szükségem van egy hordható és jó lábprotézisre. Jelenleg közel 1,5 millió forint hiányzik egy álom valóra váltásához.

Ami a történetem legjobb része, és ez tesz optimistává: kaptam kölcsönlábat a gyártó cégtől!

Iszonyúan jó érzés újból lábra állni évek után, de hatalmas küzdés is, mert nagyon nehezen megy. Sajnos sok idő telt el, és ezt észre is veszem. Mondjuk az se jó, hogy az elmúlt időben a székben üléstől a plusz kilók is jöttek, mintha hívtam volna őket! De reményeim szerint az is szép lassan eltűnik, ahogyan megtanulok járni.

Kedves Olvasóm! Segíts nekem egy megosztással is, hogy közelebb kerüljek az álmomhoz.

Évi

A számlaszám: OTP, Nagy Jázmin Laura, 11773339-01466087-00000000

Fotó: Erdős Juci PLUS SIZE Photography

Vélemény, hozzászólás?