Dóra trükklovasként nyaktörő mutatványokkal dolgozik meg a napi betevő adrenalinfröccsért, na meg a közönség szeretetéért. Szakmája szépségét az adja, ami a legfőbb nehézségét is: nap mint nap egy féltonnás élőlényre bízza magát, és ha a lónak rossz napja van, az akár balesethez is vezethet.
– Nem vagyok lovaskaszkadőr, és ez az egész nem annyira veszélyes, mint amilyennek látszik” – próbálja meg eloszlatni a tévhiteket Bán Dóra, a Győri Ördöglovasok csapatának tagja. Csak félig jár sikerrel: mivel nem filmekben, színészek dublőreként szerepel, érthető, hogy inkább trükklovasnak nevezi magát, de a dolog veszélyfaktoráról vitába szállok vele. Számára persze már természetes, hogy úgy végez hajmeresztő mutatványokat vágtázó lovak hátán, mint más tornagyakorlatokat a tévé előtt, de elárulja, e magabiztosság mögött komoly technikai tudás, állóképesség és rutin van.
Nem szabad kizökkenniük
– Természetesen veszélyes, amit csinálok, de ha az ember elsajátítja a megfelelő technikákat, sokkal kevésbé az, mint ahogy egy laikus gondolná.
A dolog kockázatát inkább az jelenti, hogy élő állattal dolgozom, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint egy embernek, és ugyanúgy hibázhat is – avat be a 29 éves lovas a kulisszatitkokba. – Ezért nem mindegy, hogy milyen négylábú társat választ maga mellé az ember.
Az ideális „trükkló” stabil idegrendszerű, edzett, nem lehet kizökkenteni a nyugalmából, egyenletes tempójú, gyors, és az sem árt, ha mindehhez még mutatós is. Dóri társa, Zody, a kilencéves andalúz félvér pont ilyen. – Nagyon durva belegondolni, hogy megbízom egy hatszáz kilós állatban, aki egyetlen mozdulatával az életemet elvehetné, miközben 40-50 kilométer per órás sebességgel száguld alattam.
A Győr melletti Rodeo Ranch-en egyébként csikókoruktól kezdve speciálisan nevelik és idomítják a trükklovakat, amelyeknek pont ellenkezőleg kell reagálniuk például a lovas súlypontváltozására, mint egy hagyományosan képzett lónak. Míg ugyanis a díjlovak finoman lekövetik azt, a trükklovak stabilan ellentartanak, s nem eshetnek ki a ritmusból akkor sem, ha száz kiló mozog lendületesen a hátukon. Sőt, a szemük sem rebben az átlaglovakat menekülésre késztető erős, hirtelen fény- és hanghatásokra sem.
Az elején sokat kapaszkodtam!
De térjünk vissza Bán Dórihoz, aki hobbilovasként került a trükklovalás közelébe tíz évvel ezelőtt, s bár a lovassport több ágát kipróbálta, a tereplovaglástól a díjugratásig, végül a skála extrém végén kötött ki.
– Mindig bátran álltam a sporthoz, kerestem az újabb és újabb kihívásokat, és megtetszett, hogy nemcsak nyeregben ülve lehet lovagolni – meséli. Sőt, szinte többet lovagol minden más testhelyzetben: hol a nyeregből fejjel lefelé lógva, hol a ló hátán állva, hol fel-le pattogva a ló mellől a nyeregbe és vissza.
A fiatal lovas kezdetben kemény kiképzést kapott, Tóth Szilárd, a Rodeo Ranch és a trükklovas csapat vezetője bedobta a mély vízbe.
– Hát, elég sokat kapaszkodtam az elején! Az első trükklovas edzésemen Szilárd felültetett a ló nyakába, a nyereg elé, háttal. Azt gondoltam, kezdetnek majd lépegetünk, esetleg ügetünk, mire a többiek megindultak vágtában az egy kilométeres galopp pályán. Nem tagadom, akkor a túlélés volt a cél! Aztán ahogy az edzőm látta, hogy nem tud elriasztani, jöttek az egyre komolyabb gyakorlatok.
Ma már az Ördöglovasok csapatának oszlopos tagja, járja az országot (és néha a szomszédosakat is), volt olyan év, hogy minden nyári hétvégén bemutatózott. A trükklovas csapat hosszú évek óta fellép a Nemzeti Vágtán és a Lovas Világkupán, és emellett Dóri még edzőként is dolgozik.
Nem számolja a sérüléseit
Heti 4-5 alkalommal lovagol, e mellé jön a heti 3-4 speciális trükklovas edzés, valamint az erőnléti felkészülés. A lovaglást ugyanis rengeteg erőnléti edzés egészíti ki, többnyire saját testsúlyos gyakorlatokkal: fekvőtámasz, felülés, palánkmászás, futás szerepel a penzumban.
– A lovon is mindenki a saját súlyával dolgozik; akár ötven, akár kilencven kiló, mindenkinek a saját testét kell megtartania, mozgatnia. Ezt pedig komolyan kell venni, mert az nem történhet meg, hogy nem tudsz vágtában visszajönni lógásból, mert akkor baleset van.
Márpedig baleset az van időnként, a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is. Dóri össze sem tudja számolni, hány sérülést szerzett az évek során: az agyrázkódások és izomszakadások mellett tört már csuklója, farokcsontja (kétszer), ujja (négy darabba), egy alkalommal pedig, amikor a Nemzeti Vágtán beszorították egy belső kanyarban, egy vasoszlopnak nekivágtázva a térde is szétment. Ennek ellenére nem fél, de vallja, nem is szabad.
– Ha az embernek megvan a technikai tudása és a rutinja, az jó eséllyel egy rosszul sikerült gyakorlatból is ki tud jönni komolyabb sérülés nélkül. Ezért is tanulunk például eséstechnikát, azt, hogyan lehet „jól” esni, kigurulni a zuhanásokat. Ehhez fejben nagyon ott kell lenni, mert pánikban az ember nem tud gondolkodni. Trükklovagolni csak tiszta fejjel lehet! – mondja.
Az adrenalinért azért így is megéri. Mert Dórit az hajtja: az izgalom egy-egy új gyakorlat vagy kombináció betanulása előtt, az adrenalinlöket minden bemutatón, és persze a siker. – Az az érzés, amikor látom, hogy a közönség el sem tudja képzelni, hogy lovak hátán ilyet lehet művelni. Rengeteg szeretetet kapok, én pedig élvezem, hogy folyamatosan feszegetem a saját határaimat és átlépek a korlátaimon!
Fotó: Pomaranski Luca, Bán Dóra
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
