Mi a közös egy csigaházban, egy darab törött porcelánban, egy bogár színjátszó szárnyában és egy régi selyemnyakkendőben? Az, hogy Deliné Pőcze Erzsébet kezében bármelyik csodás ékszerré lényegülhet át. Feltűnő ékszercsodái mellett senki nem megy el szó nélkül, s még a pszichológusi munkájában is segítenek.
Erzsi ékszereit nem lehet egyszerűen megnézni: olyan komplexek, hogy hosszan elidőzik rajtuk az ember pillantása, sorra fedezve fel az újabb és újabb apró részleteket. A rengeteg kisebb-nagyobb alkotóelemet az ősi magyar sujtás technika fogja össze, amivel csodás háromdimenziós hatás érhető el. Erzsi szerint, bár nagyon komplex dolgokat lehet létrehozni a segítségével, a sujtáskészítés nem nehéz, bárki meg tudja tanulni.
Ellentétben azzal, hogy lesz az ezernyi apró alkotórészből harmonikus, mégis meghökkentő egész, ami a DeLine ékszerek sajátja.
Ékszereit ma már sztárok hordják, ünnepi alkalmakra kölcsönzik, egyre több divatfotós fedezi fel az önmagukban is öltöztető és üzenetet hordozó darabokat, amelyek köré egy egész koncepciót lehet felépíteni.
Csigaháztól az üveggyöngyökig
Az ősi magyar kézműves technikát Erzsi merészen maira hangolta, nagy adag vagányságot és izgalmas színeket adva a klasszikus sujtásokhoz. Nemcsak a szíve-lelke van benne minden darabban, hanem ezer dirib-darab apróság, amelyek külön-külön talán nem érnek semmit, egybegyúrva azonban történeteket mesélnek, érzéseket hívnak elő, hangulatot teremtenek.
Erzsi keze alatt mindenből, de tényleg mindenből lehet ékszer: madártoll, tenger csiszolta üvegdarab, darabka csipke, apró selyemvirág, csigaház, de még meggymag is lehet méltó társa az olyan nemes alapanyagoknak, mint a féldrágakövek.
– Nálam már gyerekként sem jött be, amikor rám szóltak, hogy ne szedjek fel ezt vagy azt a földről. Ma is felszedek mindent, a csavaralátéttől a csillogó kavicsokig! – mondja Erzsi.
És tényleg: egy-egy ékszerében nemcsak egy zöld emutojás darabjait fedezhetjük fel, de még igazi bogárszárnyakat is; édesapja régi nyakkendőiből „emlékőr” nyakláncot készített, máskor egy indiai szári lényegült át ékszeralkatrésszé.
Aktuális kedvence pedig az a nyaklánc, amelynek fő eleme egy ásványbörzén vásárolt mamutfog. Nem csoda, hogy az alkotóelemek kiválogatása a legizgalmasabb része az alkotási folyamatnak:
Szinte hallom a hangokat a fiókból, ahogy kiabálnak az alapanyagok – nevet.
Minden ékszere egy izgalmas történet. Mesélnek letűnt korokról, fülledt mediterrán szigetekről, az érintetlen természetről, lázadó művészekről, vagy éppen szivárványszínű mesevilágról – attól függően, éppen honnan érkezett az inspiráció. Az pedig bárhonnan jöhet.
– Van, amikor a régi hozzávalók ihletnek meg, máskor egy műalkotás, egy ruha, egy könyv, egy zene ragad meg, de olyan is volt már, hogy két, teregetés közben egymás mellé kerülő szokatlan szín vagy érdekes textúra adta az ötletet egy ékszerhez.
Egyszerre kreatív és meditatív
Erzsi azóta alkot komolyabban, amióta felfedezte a család régi, lábbal hajtós varrógépét, na meg a lomtalanításkor begyűjtött, kidobott Fürge Ujjak magazinokat és külföldi Burdákat. A varrás azóta elmaradt, bár a sujtás technikával mégiscsak visszatért hozzá, hiszen ahhoz is sok öltögetés kell, na meg jó adag türelem. – Egyszer mérnököknek tartottam tréninget, akik a fejükbe vették, hogy automatizálják a folyamatot, de amikor látták, hogy a varrás nemcsak nagyon aprólékos, de oldalirányú is, letettek róla– meséli Erzsi. Szerinte azonban ez nem is baj, mert bár az egyedi ékszerek létrehozása kreatív folyamat, van egy meditatív jellege is a dolognak.
– A fel-le öltögetés igazi stresszoldó, fél óra alatt szabályosan relaxált állapotba kerülök.
Ha hosszabb útra megyek, például többnapos tréninget tartok valahol, mindig van nálam valami, amin a szabad perceimben dolgozni tudok.
Azt, hogy ezt valóban az (egyik) munkájának hívhatja, nem támogatta egyöntetűen a család.
– A szüleim is kreatív emberek, de ők mindig praktikum mentén közelítették meg a kreativitást. Édesanyám csodálatosakat sütött, apukám meg például kerítést csinált, de a „l’art pour l’art” alkotást, aminek direktben nincs haszna, nem igazán értették. Pedig a szépségnek szerintem igenis van haszna: feltölt, ha szép dolgokkal vesszük körül magunkat. Az elmúlt nehéz időszak után pedig úgy látom, az emberek szinte „menekülnek a szépbe” – vallja Erzsi, aki azért szerzett „rendes” szakmát is: pedagógus és viselkedéselemző pszichológus lett.
Közben lehúzott több mint tíz évet egy multinál, ügyfélszolgálatosként és középvezetőként. Ahhoz képest, hogy az ékszerkészítésben tobzódik a kreativitásban, elég sokáig bírta a multivilágban, vetem fel, de ezen ma már csak mosolyog. – Azért abba a rendszerbe is beletettem erőszakkal a kreativitást! – nevet, utalva az általa szervezett recycling partikra, formabontó dekorációra, vagy arra, amikor a főnöke behívatta az egyedi és színes öltözködése miatt. – Akkor az kényelmes létezés volt, biztos háttérrel, de egy idő után túl sok volt a belesimulás… Nem tetszett a ranglétra sem: hiába haladtam rajta, én nem vertikálisan, hanem horizontálisan akartam fejlődni.
Lelkeket nyitogatnak az ékszerei
Azóta Erzsi az ékszerkészítés mellett trénerként is dolgozik, a pszichológiai érzékét és emberismeretét pedig kamatoztatja többek között a marketingben és a vevői kommunikációban. – Nekem fontos, hogy ugyanazt érezzék az emberek az ékszereim viselésekor, mint amit én érzek a készítésük közben. Ezért sokat beszélgetek a vásárlóimmal,
hiszen egy szép ékszer számára annál nagyobb büntetés nincs, mint ha nem hordják!
Az évek során rájött, hogy az ékszer választja ki a tulajdonosát: számtalan visszajelzést kap, hogy egy-egy darab szinte megszólított valakit. Ahogy arra is, hogy ha bizsereg az ujja alkotás közben, az adott darab valószínűleg sláger lesz. Mint azok a meghökkentő pink ékszerek, amelyeket ocelotmintás gombokkal párosított össze, s akkora sikert arattak, hogy még az egyik kardigánjáról is le kellett vágnia a gombokat, hogy legyen elég alapanyaga…
Bár a tréningek és az ékszerek egymást kiegészítve teszi teljessé Erzsi életét, ezzel nem elégedett meg: hidat épített a két tevékenység közé. Saját módszere, az „ékszer-coaching” során nem mindennapi ékszerei – egyfajta művészetterápiaként – az emberek lelkéhez, titkos gondolataihoz, érzéseihez mutatnak utat. – Sok tréner és coach használ különböző segédeszközöket, például képkártyákat, hogy megnyissa az ügyfeleit.
Ezekkel a karakteres ékszerekkel kapcsolatban mindenkinek vannak érzései, a segítségükkel olyan érzelmekhez is hozzá lehet férni, amelyeket pusztán verbálisan nehéz lenne előhívni – magyarázza.
Nem „elbújós” darabok
Ha nem ismernénk a márka szlogenjét – „Lázadó ékszerek utánozhatatlan nőknek” -, akkor is sejtenénk, kik vállalnak fel egy-egy feltűnő, minden tekintetet magára vonzó nyakéket vagy fülbevalót, a DeLine ékszerek mellett ugyanis nem lehet szó nélkül elmenni. Magabiztos nők, akik nem félnek megmutatni magukat, akik nem a „megúszásra játszanak”, hanem szeretik kiemelni a nőiességüket, az egyéniségüket – nagyjából ők a vásárlói. S amire Erzsi nem számított, sok köztük a hetven pluszos nő.
– Őket még inkább megfogják a régi tárgyak, egy nyolcvan éves bross például, amit felhasználok egy ékszeremhez, számukra nemcsak szép, hanem üzen is valamit a múltjukból, tudnak kapcsolódni hozzá.
Annál is inkább így van ez, mert Erzsi hozott anyagból is dolgozik, így a mesélő tárgyak meséje még személyesebb lesz. Egyik legkedvesebb megrendelése során egy pár karikagyűrűből kellett ékszert készítenie valakinek, aki a szüleire szeretett volna így emlékezni.
– Sokat mesélt a szüleiről, én pedig megpróbáltam megragadni az életüket, a személyiségüket. Végül csupa natúr alapanyagból – gyantából, fából, apró préselt virágokból – építettem fel a nyakéket a gyűrűk köré. Sikerrel: a hölgy könnyek között vette át az új ékszerét.
Kiemelt kép: Halmai Gyöngyi Photography
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
