Bíró akart lenni, nem író, de úgy tűnik, hamarosan mindkettő megvalósul Spira Eszter életében. Bebizonyította, hogy a négy gyermek és a jogi pálya remekül összefér, írt két szórakoztató könyvet, saját példájával pedig azt üzeni a nőknek, maradjanak mindig önazonosak.
Ha valaki, Spira Eszter igazán a szakértője annak, hogyan egyeztethető össze a család és a karrier, sőt, meglepetésszerűen új pályára is talált – és mindkettőt élvezi. Napokon belül megjelenik második könyve, miközben a bírói szakvizsgát tervezgeti, s ha minden jól megy, az írás és a jog világa hamarosan izgalmas egészet alkothat az életében.
Spira Eszter, bár mindig szeretett írni, nem gondolta volna, hogy négygyermekes édesanyaként könyve jelenik meg, bár tulajdonképpen a gyermekei nélkül a könyv ötlete sem született volna meg.
A „Milyen anya az ilyen?” ugyanis azokból a sírós-nevetős tapasztalatokból épült, amelyeket két kisgyerek és két még kisebb ikerbaba édesanyjaként szerzett.
Ezeket eleinte blogcikkek formájában adta közre, miután egy ismerőse felkérte, hogy legyen az egyik nagy egészségügyi szolgáltató cég blogjának szerzője.
Ezekre figyelt fel az Álomgyár kiadó, s bár Eszter eleinte nemet mondott, mondván, nagycsaládosként az idejébe nem fér bele még egy könyv is, végül mégis kötélnek állt – a könyv pedig siker lett.
Pedig Eszter hosszú időre eltemette magában az írás iránti szenvedélyét.
Az egész világot utáló, lázadó kamaszként papírra vetett versei, majd egy díjnyertes színdarab megírása után húsz éve a jogi pálya térítette el az önkifejezést és menedéket nyújtó írástól.
– Már az egyetemen éreztem, hogy ügyvéd biztosan nem szeretnék lenni, az nem én vagyok, inkább olyan területet kerestem, ahol jobban megélhetem, hogy segítek az embereknek.
A bíró felette áll az anyagiaknak, az egyéni érdekeknek, átlátja a szövevényes helyzeteket, ő az „ura” egy-egy ügynek, ez nagyon vonzott – mondja Eszter.
– Ahogy a nagycsalád is, én ugyanis egykeként nőttem fel. Van ugyan egy féltestvérem van, de vele nem éltünk soha egy háztartásban. Ketten voltunk anyukámmal, és mindig több gyerekről álmodtam.
„Megfogadtuk, hogy soha többé”
Eszter álma megvalósult – olyannyira, hogy amikor férjével a harmadik gyereket tervezték, rögtön ikrek érkeztek, így pillanatok alatt nagycsaláddá váltak. Pedig az első két gyermeke születése után azt mondták, hogy soha többé…
– Mindkét terhességem nagyon nehéz volt, sok egészségügyi problémával, arra pedig az első gyereknél nem voltam felkészülve, milyen szinten változtatja meg az életünket egy kisgyerek.
Az egyik nap még hajnali háromig buliztunk a barátainkkal, a másikon már ott volt a hatalmas felelősség… 25 éves voltam, hirtelen jött és arcul csapott a változás.
Érdekes módon, teszi hozzá, az alapból veszélyeztetettnek számító ikerterhessége volt a legkönnyebb, még annak ellenére is, hogy éppen akkor szerzett tudomást róla, amikor lezárt az ország a pandémia miatt.
– El lehet képzelni, hogy zajlott a terhesgondozás a járvány első hulláma alatt, a férjemet nem engedték be a szülésre, az ikrek megszületése után pedig jött egy pillanat, amikor rám tört a kilátástalanság érzése.
A férjem rengeteget dolgozott, én meg ott álltam két kisbabával, egy elsős kislánnyal, akit nekem kellett volna megtanítanom írni-olvasni, és egy harmadikos kisfiúval, akinek nem tudtam elmagyarázni az írásbeli osztást…
YouTube videókból próbáltam megfejteni, a vécébe bújtam el, hogy ne legyen arcvesztés, amiért nem tudom magamtól – nevet Eszter, aki ma már képes derűvel tekinteni az akkori embert próbáló helyzetre.
Az édesanya egyre erősebben érezte, hogy sok embernek hamis képe van a terhességről és a kisgyerekes létről.
– Már a beszólásokra sem lehet felkészülni, amiket a terhességed alatt kapsz,
én rengetegszer kaptam meg, hogy de jó nekem, mert az ikrekkel egyszerre letudok két gyereket…
Nem beszélve arról, hogy egyesek szerint a tested közkinccsé válik, amint teherbe esel – sorolja.
Így születtek meg az első blogposztok, amelyeket imádtak az olvasók, majd Eszter első könyve is.
– Szerettem volna, hogy azok, akik elolvassák, érezzék, nincsenek egyedül a problémáikkal, a gondolataikkal, hogy nem ők a hibásak, ha valami nem úgy néz ki a valóságban, ahogy elképzelték – mondja az írónő.
Házasságát mentené a főhőse
Most ugyanis, hogy napokon belül megjelenik Eszter második könyve, nyugodtan használhatjuk ezt a titulust. Annak ellenére, hogy esze ágában sem volt második könyvet írni, pláne nem fikciós regényt.
Ha nem noszogatja annyira a kiadója, ha nem győzi meg, hogy ha egy „anyukás” könyv ekkora siker lett, akkor képes mást is írni, biztosan nem veti papírra a házasságát mentő perzsa-magyar Szamira történetét.
Eleinte nem bízott abban sem, hogy képes témát találni egy lebilincselő sztorihoz, végül a hírekben olvasott iráni nő története ihlette meg, akit agyonvertek, miután levette a fejét elfedő hidzsábot.
A „Találkozzunk a Csillagok völgyében” hőse egy félig magyar, félig iráni, Budapesten élő feleség, aki mentené a házasságát a két szálon és idősíkon futó történetben, egyszerre mutatva be az Iszlám Állam uralma előtti kozmopolita, pezsgő Teherán világát és a háziasszonnyá szürkült fiatal nő mai mindennapjait.
– Legalább hat könyvet elolvastam az iráni történelemről és művészetről, és egy párterapeutával is konzultáltam, hogy hiteles legyen az erről szóló rész a könyvben”, mondja Spira Eszter a hamarosan a boltokba kerülő fejlődésregényről.
Bár az írásban kiteljesedik és rengeteg kreatív energiát szabadít fel benne, az ikrek miatt ideiglenesen szünetelő bírósági munkáját nem adná semmiért.
– Családbarát munka, imádom, most már home office-ra is van lehetőség, a feladatok pedig nagyon izgalmasak. Sok műhibaperen, baleseti kártérítési peren dolgozom, de beesnek időnként ’kis színesek’ is, mint például egy-egy személyiségi jogi per.
A bíró szoros szakmai felügyelete alatt mindenre lehetőséget kapok, még a tárgyalásokon is jelen lehetek, hogy tanulhassak – magyarázza Eszter.
„Amit igazán, mélyen szeretne, ahhoz az ember megtalálja magában az erőt”
Álmát, hogy bíró legyen, szintén a pandémia akasztotta meg: éppen indult volna szakvizsgázni, az ikrek születése előtt, amikor bezárt az Igazságügyi Minisztérium… Ami késik, nem múlik, Eszter hamarosan – most, hogy a kicsik már háromévesek lesznek – újra megpróbálja, még ha nem is tud rögtön visszamenni dolgozni.
– Amikor hol az egyik gyerek beteg, hol a másik, nem tudok úgy elmerülni a dolgokban, mint korábban. Bármennyire is ideális munkahely a törvényszék, látom, hogy a komoly ügyeket nem a kisgyerekes kolléganőim kapják, egyszerűen azért, mert nem tudnák végigvinni őket.
Márpedig én éppen ezeket a komoly ügyeket imádom; azt, hogy napokig kell agyalnom egy-egy megoldáson, hogy át kell látnom egy-egy szövevényes esetet.
Eszter célja az, hogy a jövőben a két álommunka, a jog és az írás párhuzamosan fusson az életében, amire, elnézve az eltökéltségét, minden esélye megvan.
– Minden elhatározás kérdése, én hiszek benne, hogy amit igazán, mélyen szeretne, ahhoz az ember megtalálja magában az erőt! A legfontosabb – és ez a közös szál a két különböző műfajú és témájú könyvemben -, a női önazonosság, hogy maradjunk hűek önmagunkhoz.
Mert nincs egységes fokmérője a sikernek, egy Aldi-pénztáros és egy menő üzletember éppúgy lehet sikeres a maga életében, mint egy anyuka, aki otthon origamizik a gyerekeivel. Szerintem nőként helyt állni azt jelenti, hogy először a fejünkben teszünk rendet, akkor tudunk önazonosan működni, bármilyen területen is érezzük jól magunkat.”
Fotó: Spira Eszter
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
