Egy éve írtunk Baráth Mea fotográfusról és családjáról, akik felpakolták az életüket és egy évre Máltára, Gozo szigetére költöztek. A négygyermekes család nemrég hazatért – hogy aztán újra nekiinduljanak a nagyvilágnak, ezúttal Új-Zélandra. Izgalmas és egyben félelmetes kaland kezdődött számukra.
Nyelvtudás, alkalmazkodás, nyitottság, talpraesettség – ezekben a készségekben megerősödve tért haza a nagycsalád Máltáról, ahol majdnem egy évet töltöttek el. Rengeteg élményt szereztek – a közösségi médiában rengetegen követték kalandjaikat -, mégis hazajöttek. Eleve egyéves kintlét volt a terv, mondja Mea, és bár izgalmas kaland volt, rengeteget tanultak egymásról és önmagukról,
Málta mégsem lett igazán az otthonuk.
Így aztán hazajöttek és elkezdtek gondolkozni azon, hogyan tovább.
– Meg akartuk élni, van-e itt helyünk, és megtapasztalni, mivé váltunk a Máltán töltött tíz hónap alatt. Amikor egy teljesen idegen közegben össze vagy zárva a másikkal, amikor mindenben egymásra vagytok utalva és a napi rutin nem fedi el a problémákat, mindent sokkal intenzívebben élsz meg.
Komoly terápiás munkán kellett átmennünk a férjemmel, külön-külön és együtt is.
Közben nyitva hagytuk az ajtókat, az egyiken keresztül pedig egyszer csak érkezett egy lehetőség: a webdizájnnal foglalkozó férjem kapott egy állásajánlatot Új-Zélandról. Pár nap alatt döntöttünk.
Úgy gondoltuk, ez a lehetőség egy ajándék, amellyel élni kell.
Addigra lelkileg is készen álltunk a költözésre – meséli Mea.
Három évig nem jönnek haza
A búcsú könnyebb, de nehezebb is volt, mint a máltai út előtt. Gozóra még ki tudtak utazni a barátok – volt, hogy Mea nagylányánál öt magyar barátnője vendégeskedett egyszerre -, Új-Zéland sokkal messzebb van és hosszabb időt is töltenek kint.
Meáék három évre kaptak vízumot, a „férje jogán” ő is dolgozhat, akár vállalkozóként is.
Nem is terveznek hazajönni a három év alatt, már csak azért sem, mert a hazautazás nagyon költséges.
– Érdekes, hogy a nagyobb gyerekeimet azért sem viseli meg az újabb költözés, mert látják, hogy szinte az összes osztálytársuk külföldben gondolkodik…
Ismerősi körben is több család van, amelyik fontolgatja a külföldre költözést, az itthoni légkör, a közéleti állapotok, a lehetőségek és az előrejutás hiánya miatt.
Mi is sokat vívódtuk azon, mi a felelősebb döntés, menni vagy maradni, hogyan tudjuk a legnagyobb útravalóval útnak indítani a gyerekeinket az életben. Arra jutottunk, hogy
a nyelvtudás és az a világszemlélet, amit itt megszereznek, perspektívát ad nekik a jövőre, különösen, ha esetleg eljutunk a végleges letelepedésig – aztán majd eldöntik, hogy mit kezdenek vele – avat be Mea abba a vívódásba, amelyen a férjével keresztülmentek.
Nógrád megyei, berkenyei házunkat kiadták, és megváltak a kis nyaralójuktól, hogy belevághassanak a nagy kalandba. A pakolásban és a szortírozásban már rutinosak voltak, másodszorra már gyorsan ment bepakolni a fejenként két nagy bőröndbe. Ezúttal is igyekeztek tudatosan megélni a búcsúzást, az elengedést, elmentek például az itthoni kedvenc helyeikre.
Nehezítette a búcsút, hogy közben felerősödött bennük, mennyi mindent szeretnek Magyarországban…
„Úgy éreztük, mintha egy biztonságos fészekbe érkeznénk”
Mivel a családfő otthonról dolgozik, szabadon választhattak, hova szeretnének költözni Új-Zélandon belül. Végül azért is választották Christchurch városát, mert belátható és családias – a kezdetben szintén esélyes Auckland a zsúfoltság miatt esett ki a rostán -, és az a fontos érv is szólt Christchurch mellett, hogy jól biciklizhető város.
– Az egyik első dolgunk volt mindenkinek beszerezni egy-egy biciklit, hogy megadjuk a gyerekeknek is a szabad mozgás lehetőségét -, mondja Mea.
– Új-Zélandra, hála az online térben szerzett új ismerősöknek és azok ismerőseinek, már úgy érkeztünk, mintha egy biztonságos fészekbe érkeznénk.
Van 3-4 magyar család, akikre számíthatunk, bármi gondunk adódik. Azt mondták, annak idején ők is sok segítséget kaptak, azt mondták, most visszaadnak egy kicsit belőle – nekünk. Az egyik ilyen baráti családnál töltöttük az első éjszakáinkat, a következő két hetet egy másinál, és volt, akik segítségével autót vettünk, teljesen látatlanban.
Nagyon meghatódtam, hogy ennyien segítettek! – mondja hálásan a családanya, akinek régi álma teljesült az Új-Zélandra költözéssel.
– Mindig nagyon vágytam ide. Itt a politikai helyzet, a közhangulat abszolút pozitív, az angol nyelv is mellette szólt, amivel a gyerekek hatalmas útravalót kapnak az életre. Az pedig, hogy az ország egy sziget, hatalmas szerelem!
Minden zöld, bármerre indulunk, körülvesz a természet. Amikor csak tudunk, újabb és újabb helyeket fedezünk fel; az óceán, a hegyek, a növények, mind-mind lenyűgözőek.
Az sem utolsó szempont, hogy a klímaváltozást tekintve a kutatások szerint Új-Zélandnak nagyon jó kilátásai vannak, a világ számos pontjához képest.
Egy bálna segített lélekben megérkezni
Mea és családja rögtön az első napokban megtapasztalhatta az új-zélandiak hozzáállását a természethez, kinti életük ugyanis egy megrázó élménnyel kezdődött:
szemtanúi voltak egy partra sodródott bálna megmentéséért vívott küzdelemnek.
A csatát elveszítették ugyan az elkeseredett önkéntesek, a bálna temetése azonban, ami ősi maori szertartás szerint történt, megindító élmény volt mindannyiuk számára.
– A helyi maori törzs tagjai körbeállták a bálnát, énekeltek neki, áldást kértek rá. Gyönyörű volt, lehetett érezni az ország hozzáállását a természethez és a hagyományokhoz. Számunkra pedig igazi spirituális élmény volt, segített lélekben megérkezni -. vallja.
Ami a megérkezés földhözragadtabb oldalát illeti, a család egy üres lakást bérelt ki, amelynek szinte a teljes berendezését garázsvásárokon szereztek be, a bútoroktól az evőeszközökig.
A szigeten komoly kultúrája van a használt dolgok adás-vételének, sokan, akik elköltöznek a szigetről, az egész háztartásukat kiárusítják, szinte fillérekért.
A család egy hónapja él Christchurchben, de a sok bevándorló miatt magyarként sem érzik magukat idegennek. – Nagyon sok itt a külföldi, és mivel nagyon nehéz bejutni az országba, vízumot szerezni, az emberek hálásak, hogy itt lehetnek, ami az egymással való bánásmódban is megnyilvánul. Aki pedig ide született, az úgy éli meg, hogy ez egy ajándék -, meséli Mea.
Szerinte az emberek hozzáállása egymáshoz, az élethez az egyik legnagyobb különbség, amit Magyarországhoz képest nap mint nap tapasztalnak.
– Itt az emberek akkor sem szólnak meg és nem ítélkeznek, ha papucsban és pizsamában viszed el a gyereket iskolába… Természetesek és szabadok, nem görcsölnek azon, hogy mit illik, vagy mit szólnak mások. Ha valakivel találkozik a tekinteted, rád mosolyog és szóba elegyedik veled.
A napokban a fiam elment vásárolni, és a szupermarketben a pénztáros megkérdezte tőle, van-e törzsvásárlói kártyája, mert azzal jobban jönne ki. Amikor mondta, hogy nincs, a pénztáros megkérte a sorban mögötte álló vásárlót, hogy segítse már ki a saját kártyájával. Ez egy egészen más mentalitás, mint amit otthon megszoktunk.
Ezt a fajta segítőkészséget egyébként Máltán is éreztük, és azt vettem észre, hogy ilyen közegben valahogy könnyebben veszed a levegőt…
Izgalmas és félelmetes az ismeretlen
Mivel Új-Zélandon a nyári szünet karácsonykor van és most zajlanak a vizsgák, Mea kamasz gyerekei csak februárban kezdik a sulit. – Nagy kihívás tudatosan, értelmesen eltölteni az így rájuk szakadt szabadidőt.
A lányom főz, a többiek sokat bicikliznek, sportolnak, felfedezik a várost, valami nyári munkában is gondolkodunk -, mondja az édesanya.
Bár a családban mindenki lelkes, azért bevallja, időnként rájuk tör a hiány, például a barátoké. Minden idegen, minden új, ami egyrészt izgalmas, másrészt hatalmas bizonytalanságot jelent.
Változó, kin jön ki éppen a gyász, a honvágy, a feszültség a bizonytalan, az ismeretlen miatt.
– Néha félelmetes belelépni egy ismeretlen helyzetbe. Néha ki sem dugnánk a fejünket a lakásból, vagy a takaró alól. Ilyen napok is vannak. Olyankor palacsintát sütünk. Vagy veszekszünk, aztán kibékülünk. És utána sütünk palacsintát – írja Mea a blogjában.
képek: Baráth Mea (Új-Zélandi képeit itt követheted)
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
