Pár héttel ezelőtt feliratkoztam az Edisonplatfrom szülői programjára, és rendszeresen beszámolok arról, hogyan tudjuk beépíteni a kapott „tananyagot” az életünkbe. A legutóbbi két leckének nagyon megörültem, mert a kreativitás és a rugalmasság fejlesztését tárgyalta. A kreativitás az én egyik vesszőparipám is, és már tanárként is utáltam, hogy az oktatás épp ezt fojtja el a gyerekekben. Nem beszélve a rugalmasságról, amely bennünk, felnőttekben alig van meg, pedig a világ épp ezt fogja elvárni a jövő generációitól. Ám ha jobban belegondolok, már tőlünk is.
„A kreatív emberek újító ötletei indítják útjukra a változásokat, kreativitásunk által találjuk fel magunkat az ismeretlen helyzetekben. Az önálló munka során is gyakran válik hasznunkra és muníciót ad a vállalkozó szelleműséghez, járatlan utak felfedezéséhez. További kompetenciák épülnek rá, kiindulópontja például a kritikus gondolkodásnak, aminek alapfeltétele a szabadon gondolkodás és a sokféle nézőpont felismerése. Még a rugalmas alkalmazkodóképességhez (reziliencia) is elengedhetetlen a másképp gondolkodás, próbálkozás képessége” – áll az Edisonplatform 21 lecke 21. századi szülőknek címet viselő hírlevélsorozat 4. részében, ahol nemcsak azt tudhatjuk meg, szülőként mit tegyünk, hanem azt is, hogy mit ne csináljunk semmiképp.
Te mennyire vagy kreatív?
Én 43 évesen váltottam és léptem ki az alkalmazotti létből, ami bizony nagyon nagyfokú bátorságot, a vállalkozói lét pedig hatalmas rugalmasságot követelt/követel meg tőlem. Szülőként azonban van egy nagy előnyöm: az anyaság alapvetően rugalmasságra tanít, hiszen a gyerekek miatt minden pillanatban tudnunk kell váltani.
Gondolok itt arra,
- ha hirtelen lebetegszik valamelyikük (vagy mind egyszerre),
- ha közbejön egy (két, száz) ovis, sulis program,
- ha mindezt össze kell egyeztetni egy random értekezlettel vagy épp egy váratlan boltbezárással.
Ettől azonban a gyermekeink még nem lesznek sem rugalmasak, sem kreatívak.
Bár mi a porosz módszert „élvezhettük” az iskolában (körmös, fülhúzás és társai), az életünk nem feltétlenül volt az. Vidéken meg kellett tanulnunk tűzifát hasábolni, tyúkot kopasztani, áram és tévé nélkül élni, egy darab gumival játszani, szóval rengeteget mindent, ami észrevétlenül is fejlesztette a kreativitásunkat.
Igen, a gondoknak van jó oldala is: ha nem akarsz beledögleni, használni kell az agyadat és mindenből kihozni a legjobbat. A gyermekeinknek viszont boldogságot és nem gondokat kívánunk, a kérdés tehát adott: hogyan fejleszthetjük ma az ő kreativitásukat és rugalmasságukat?
Hagyd a gyereket játszani!
Az Edisonplatform legutóbbi hírlevelei éppen ezt hangsúlyozzák és arra adnak tippeket, hogyan segítsünk ebben a gyermekeinknek. Azoknak a gyerekeknek, akiknek most mindent meg akarunk adni (mert nekünk nem volt, meg amúgy is), és akik éppen emiatt nem tanulnak meg élni. Vallom, hogy picit hagynunk kellene őket „okulni”, csak sajnos néha én is túlzásba viszem a kényeztetést. (A gyermekeim persze úgy élik meg, hogy nekik semmit nem szabad…)
Ennek látszólag ellentmond az Edisonplatform jelszava, miszerint hagyjuk őket a saját szabályaik szerint játszani. Itt természetesen elsősorban a kicsikre gondolnak, akik bölcsisként és ovisként csak így ismerhetik meg a világot és annak működését.
Az én 4 és fél évesem fantasztikus saját univerzumban él, ahogy minden más gyermek a korosztályában, ha hagyják. Ők azok, akiknél a fantáziavilág és a valóság szimultán létezik és megfér egymás mellett, sőt át is csap egymásba. Leonomnak például van egy képzeletbeli barátja, Pupi, aki már szinte családtag és akivel mindig példálózik is.
Jelen van ugyanakkor az életében a számítógépes (logikai) és a szerepjáték is, és szívesen játssza el otthon újból a bevásárlást, amikor hazaérve kipakolunk a táskából. Egyesével lecsippenti az árut, és addig nem pakolhatok el semmit a hűtőbe, ameddig ki nem fizettem neki mindent. Szerencsére csak játékból, különben nagyon gyorsan az anyagi csőd szélére kerülnénk.
A bátyja azonban már kiskamasz, és borzasztóan ragaszkodik a szabályokhoz. Na nem az enyémekhez, hanem a társas- vagy kártyajátékok esetében. Nála a rugalmasság és a kreativitás kihalófélben van, így nagyon sokszor arra „kényszerítem”, hogy játsszon a kicsivel, vagy tartson velem a fotós körútjaimon, ameddig még nem késő. Mármint neki, hogy visszahozzam belőle azt a kincset (a kreativitást és a rugalmasságot), amire szüksége lesz felnőttkorában.
Az Edisonplatform 4. és 5. leckéjében tehát konkrét útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogyan „menthetjük” meg gyermekeinket, ezért komolyan javaslom, hogy iratkozz fel a hírlevelükre és olvasd el a korábbi beszámolóimat is. Neveljünk együtt egy csodás generációt, mert csak így érhetjük el, hogy boldogok legyenek. Nem mindennek a megadásával, hanem gondolkodó, aktív, konstruktív és kreatív életre neveléssel.
Fotók: A szerző felvételei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
