Sokat vesztettünk a tavaszi fegyelemből, mondják a szakértők, ezért indulhatott ilyen erősen a második hullám. Vagy azért tűnik annak, mert most többet tesztelünk, így több a bizonyított fertőzés is? – kérdezzük magunktól. Az igazság valahol félúton lehet. Vélemény.
Agresszívaen terjed a koronavírus Magyarországon – olvasom –, napról napra újabb és újabb rekordot dönt a frissen regisztrált fertőzöttek száma. Miközben Kásler Miklós, emberi erőforrások minisztere a kórházi ágyak húsz százalékának készenlétben tartását adta ukázba, szigorúan előírva az intézményeknek, hogy betegeket nem küldhetnek haza ezért, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) levélben jelezte, hogy az egészségügy alapos felkészítését várná a kormányzattól. (Az egészségügy helyzetéről szóló korábbi cikkünket ITT olvashatjátok.)
Cikkünk születésének napján 576 újonnan regisztrált fertőzöttről szólnak a hírek. A hivatalos koronavírus-portál 1885 budapesti és 2492 vidéki fertőzöttet számlál, 21 756-an vannak házi karanténban, az elhunytak száma pedig 625-re emelkedett. Szinte még el sem kezdődött a tanév, egymást követik a vírus miatti iskola- és óvodabezárások. A legújabb hírek szerint Tótkomlós egészében elesett, az összes iskola és óvoda becsukja a kapuit. De – a teljesség igénye nélkül – döntöttek oktatási intézmények bezárásáról Óbudán, Balatonfüreden, Salgótarjánban és Hajdúböszörményben is az elmúlt napokban. Szegeden estére három iskola érintettsége derült ki, Kapuváron 90 diák és 13 tanár került karanténba. S bár az adatok jelentős emelkedést mutatnak az első Covid-19 hullámhoz képest a fertőzöttek számát tekintve, a kormány nem tervez teljes leállást.
Tehát, miközben a MOK az egészségügy felkészületlenségére hívja fel a figyelmet (újra), miközben egymás után zárnak be az iskolák és óvodák, és miközben Merkely Béla, a SOTE rektora a jelenlegi adatokból kiindulva minimum százezer fertőzöttel számol, a B forgatókönyv lép életbe. Azaz várunk, és meglátjuk, mi lesz. Hogy mi volna a jobb megoldás – leállni megint, vagy folytatni mindent tovább így –, én nem tudom. Egyik nap így, másik nap úgy gondolom. Nehéz dönteni a kérdésben.
A még magához sem tért gazdaság ismételt befagyasztása – a saját bőrömön is érzem – sosem látott katasztrófához vezetne. De hatalmas veszteség lenne az is, ha drasztikusan kezdene emelkedni az áldozatok száma.
Úgy érzem, nem találhatunk egységes, mindenki számára kielégítő igazságot, csak elfogadható részmegoldásokat, amelyek egyszerre próbálják védeni az életet és a gazdaságot. Mert mindkettő fontos: míg a koronavírus közvetlenül, addig a miatta hozott rossz gazdasági döntések közvetve felelhetnek emberéletekért.
De még ha csak egyéni útjaink tükrében dönthetünk is arról, hogy számunkra mit jelentett ez az időszak, a közös felelősségről egy pillanatra sem kéne megfeledkeznünk. Az elmúlt hetekben sok rettegő idős emberrel találkoztam, hallottam, ahogy a boltban a második hullám várható szörnyűségeiről beszélgetnek, és kisgyerekes anyákat is láttam egymásnak esni a játszótéren, amiért az egyik gyereknek ki kellett fújni az orrát.
Mi volt bennük a közös a félelmen kívül? Az, hogy egyik sem viselt maszkot, vagy viselt, de nem jól. És az, hogy úgy tűnt, tényleg kezdik elveszíteni a józan ítélőképességüket.
Már önmagában agyrém, ami történik, ezt én sem gondolom másként, de ha félek, akkor általában azért megpróbálom megtenni a minimumot a saját védelmem érdekében. Az, hogy a maszk véd, nem hit vagy kedv kérdése. Ha egy óvodás gyerek nem fullad meg benne – márpedig nem –, akkor senki. Ha egy gyerek meg tudja tanulni, hogy távolságot tartunk másoktól, akkor mindenki. Ha ő megérti, hogy most nincs játszóház, strand, cirkusz vagy akármi, akkor mindenki.
Fegyelem – ez lenne az, amit mi magunk, a saját erőnkből is hozzá tudunk tenni a védekezéshez. Nem a rémhírgyártás, nem az allergiások megkövezése, nem a külföldön nyaralók leköpködése, nem a „ha ő sem veszi fel, én sem”, hanem a klasszikus belátó önfegyelem, amivel a legtöbbet tehetjük sajátmagunkért és a környezetünkért is. Felveszem a maszkot. Megmosom a kezem. Felelős döntéseket hozok. Tájékozódom, mielőtt hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a pánik vagy a nemtörődömség.
És a gond épp itt van. Merkely Béla, a SOTE rektora szerint az a baj, hogy túl sikeres volt a védekezés első szakasza, ezért úgy érezzük, lazulhat a fegyelem. Szerintem nem csak erről van szó. Alig teszteltünk, így nincsenek valós, minden igényt kielégítő információink a vírus magyarországi terjedéséről. Az Operatív Törzsön pedig egy ország röhögött, mire véget ért az első hullám. A fegyelem magunk miatt érdekünk, de központilag csak akkor várható el, ha bizalmat és valós adatokon alapuló tájékoztatást is kapunk cserébe. Különben minden más csak maszatolás, fél megoldás. Pont, mint mikor kilóg az orrunk a maszk alól. Ott van, mert kötelező, csak épp senki nem veszi komolyan, mert olyan, mintha nem is lenne.
Fotók: Freepik.
