„Gyere, Muci, süssünk valamit!” – hívta gyakran a nagymamája Süveges Fruzsinát gyerekként. A közös sütésekből szenvedély lett, a szívvel-lélekkel készített sütemények pedig életre hívták a Mucit, a Margit-negyed kuckós, ízekkel teli cukrászdáját.
A női gasztro cikksorozat a II. kerületi Margit-negyed és a Női Váltó közös együttműködésében jött létre.
Rengeteg időt töltött a nagymamájával gyerekként Süveges Fruzsi, ahol a leckeírás mellett mindig jutott egy kis idő a sütésre is. Nem volt ebben semmi különös a hagyományos vidéki családban, amelyben Fruzsi felnőtt, azt azonban akkor még senki nem gondolta volna, hogy a nagyi konyhájában illatozó kókuszkockák és hókiflik egy életre meghatározzák majd a pályáját.
– Nem túlzás azt állítani, hogy a nagyimhoz hasonlóan nekem is a sütés a szeretetnyelvem! Bár nálunk természetes volt, hogy egy nő tanuljon meg sütni-főzni, ez soha nem volt kényszer, viszont hamar felfedeztem, hogy ez egy kapcsolódási pont a nagymamámmal, meséli Fruzsi.
Behúzta a konyha
A vendéglátóipari szakközépiskola aztán komolyabb szintre emelte a szenvedélyét, és bár turizmusból érettségizett, szinte húzta magához a konyha. Az egyetemen is, ahol a csoporttársai versenyeztek a szállodai és marketing gyakorlati helyekért, Fruzsi boldogan vetette be magát a konyhába.
Az, hogy a saját vállalkozásában teljesedik majd ki, már akkor látható volt, amikor kiskorában az édesapja megjegyezte: Fruzsiból minden bizonnyal ügyvéd vagy vállalkozó lesz.
– Imádok csapatban dolgozni, céltudatos vagyok és nagyon ragaszkodom az elveimhez, ezek nem ártanak ebben a közegben. A barátaimtól is húszéves korom óta azt hallgattam, hogy ezzel a tudással, energiával és erővel vállalkoznom kellene, mert minden eszközöm és képességem megvan hozzá. Ennek ellenére 11 évig dolgoztam a vendéglátásban beosztottként, ötcsillagos szállodában és menő cukrászdában is, mire 31 évesen eljutottam oda, hogy már képesnek éreztem magam egyedül boldogulni, meséli.
Ehhez az is kellett, hogy besokalljon a napi 14-15 óra munkától, a mellé járó szigorú korlátoktól, az átdolgozott ünnepekről, amit már az egészsége is megsínylett.
Szabadabb munkára és nagyobb önállóságra vágyott, ahol szabadjára engedheti a kreativitását. S bár most is 12 órákat dolgozik, vallja, hogy teljesen más érzés, amikor a saját üzletét, életét építi ezzel.
– Az első másfél év nehéz volt, de az erő, a motiváció, ami hajt, akkora sikerélményt ad, hogy nem éreztem azt a féle fáradtságot, mint amikor másnak dolgoztam egész nap, mondja. Még a felelősséget is élvezte, azt, hogy minden rajta múlik – igaz, az első nyáron még egy pár napos leállást sem mert megengedni magának…
Kapcsolódás a krémes fölött
A Muciban azonban nemcsak ezért várt rá teljesen más világ: végre kiszabadulhatott a konyha falai közül és minden nap találkozhat a vendégeivel.
– Én az elején azzal indultam, és ma is az a mottóm, hogy szeretnék szabadon alkotni és ezzel másoknak örömet szerezni. Szerintem csodálatos dolog, hogy azzal, amit elkészítek, valakinek mosolyt csalok az arcára, hozzájárulok a jókedvéhez, magyarázza Fruzsi.
Imádok beszélgetni a vendégeimmel, elképesztően kedves emberek jönnek be hozzám! Mindenkivel megtalálom a közös hangot, van olyan vendégem, aki nekem mondta el először, hogy ő babát vár… Nekem ez a kapcsolódás, ez az oda-vissza töltés ma már ugyanannyit jelent, mint maga az alkotás.
Azért az utóbbi is komoly vonzerő a vendégek számára, hiszen Fruzsi kis műhelyében igazi csodák születnek. A magas minőség az alap, szerencsére a környékbeli vendégkörben megvan az igény és a nyitottság is rá. Fruzsi ugyanis elárulja, hogy sokszor nem az áruk miatt nem próbálják ki az emberek a magasabb minőségű süteményeket, hanem azért, mert egyszerűen nem ahhoz szoktak hozzá és nem alakult ki bennük az igény.
Ilyenkor csodát tesz, amikor Fruzsi – tesztelve egy-egy új desszertet -, egy-egy kis kóstolóval ajándékozza meg a szerencsés vendégeket, akik gyakran törzsvendégként térnek vissza…
Klasszikusok, friss csavarral
A kicsit retró, kicsit bohém, minden szegletében otthonos Muci nemcsak a nevében és a hangulatában, hanem a kínálatban is hű a szeretett nagyi konyhájához, és a közönség igényli is a kedvelt, békebeli ízeket.
Felnőtt ugyanis egy olyan generáció, akiknek a szülei már nem sütöttek otthon rendszeresen, de a nagymama konyhájából még emlékeznek a gyerekkori ízekre. Van, hogy Fruzsi ki sem tud tenni egy-egy frissen sült tepsi sütit vagy pogácsát, mert a szomszédok azonnal elviszik, ahogy kiveszi a sütőből…
De hogy hű maradjon önmagához, Fruzsi minden klasszikust egy (vagy több) friss csavarral dob fel.
Az imádott kókuszkocka például a Muciban brownie-tésztából készül, kókusz- és mandulatejjel, mandulapasztával, kókuszkrémmel a tetején, az abszolút közönségkedvenc túrógombóc pedig – amit nem lehet levenni az étlapról -, a hagyományos grízes, főzött változat helyett egy lime-mal és sárgabarackzselével feltuningolt, habkönnyű mousse-gombóc.
Fruzsi ügyesen egyensúlyoz a klasszikus és a mai, a megszokott és a különleges ízek, kombinációk között.
– Próbálom arrafelé terelni a vendégeimet, hogy próbálják ki, amit nem ismernek, merjenek nyitni az újdonságok felé. Rettentően boldog voltam például, hogy amikor megnyitottunk és a szemközti házból átjött egy nyolcvanéves néni, a számára ismeretlen sajttortára azt mondta: ’Én nem tudom, mi ez, de kipróbálom!’.
Azóta minden hónapban kétszer, amikor meglátogatja az unokája, tőlünk viszi a süteményt, és látom, hogy minden szelet igazi élmény számára!
Kiemelt kép:
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
