Mi késztet valakit arra, hogy pár perc alatt átértékelje az életét, majd minden területen drasztikusan változtasson rajta? Dr. Gyuris Mártának ehhez két baleset kellett, majd sikeres ügyvédi karrierjét háttérbe szorítva ma már másoknak mutatja meg, hogy ötven felett is van élet.
Karrier, család, szenvedéllyel végzett munka – Dr. Gyuris Mártának mindene megvolt, ami látszólag kellhet a boldogsághoz, de az élet megmutatta, hogy egy ponton át kell értékelnie a céljait… Pedig keményen megdolgozott a sikereiért, a jól menő ügyvédi praxisért.
Falusi lányként korán megtanulta, mit jelent keményen dolgozni, az „akkor vagy jó, ha dolgozol” teljesítménykényszere hajtotta. Imádta a munkáját, férjével pedig belefogtak az ingatlanizniszbe is: nemcsak közvetítették, hanem beruházóként sorban építették is a társasházi lakásokat.
Márti volt a vállalkozás motorja – ahogy otthon is ezt látta az édesanyjától -, az ő ambíciója hajtotta a családi céget előre. Egy idő után híre ment a szakmában, és hamarosan a konkurens beruházók is vele dolgoztattak, hiszen tudták, ő a gyakorlatban tanulta meg, amit egy ingatlanos ügyvédnek tudnia kell…
„Arról voltam híres Szegeden, hogy éjfélkor is kötök üzletet”, nevet keserédesen Márti, aki ma már fényévekről tekint vissza az akkori életére.
„Folyton úgy éreztem, most kell hajtani”
A munkamániát és a maximalizmust kezdetben nem is gondolta problémának, ahogy a kiégés sem szerepelt a szótárában, pedig eljutott odáig, hogy képtelen volt lazítani.
– Elkapott a gépszíj, és egy idő után már nem tudtam jelen lenni a saját életemben… Képtelen voltam örülni bárminek, pedig pörgött az üzlet, azzal foglalkoztam, amit szerettem, imádtam az időközben született két fiamat. Sosem tudtam kikapcsolni.
Ha nekiálltam szépirodalmat olvasni, rögtön elfogott a lelkiismeretfurdalás, hiszen annyi szakmai irat és szakirodalom várt rám… Még a nyaralás alatt is azt vártam, mikor térhetek vissza a munkához, sőt, többször ezért jöttünk haza idő előtt – meséli Márti. – Az ingatlanpiac akkor is versenypálya volt, állandó bizonytalansággal.
Folyamatosan azt éreztem, hogy most kell nyomni, most kell hajtani, mert lehet, hogy holnap egy állami intézkedés vagy bármi más romba dönti, amit elértem…
A 2008-as gazdasági válság képében be is következett, amitől félt, bár üzletileg nem bukott sokat. A család vagyona ugyan el volt jelzálogosítva, de szerencsére nem devizában, és az építkezésekhez sem vettek fel devizahitelt.
De ez még nem lett volna elég, hogy lassítson, sőt, talán még jobban rákapcsolt volna a munkában, ha nem történik két súlyos baleset a családban. Az első a fiát érte: 2006-ban egy családi síelésen a tízéves fiú egy szerencsétlen mozdulat következtében három emeletet zuhant. Három hétig lebegett élet és halál között, s csodával határos, hogy végül teljesen felépült. Ám egy évvel később, alighogy ez megtörtént és lement a teher Mártiról, az ügyvédnő stroke-ot kapott.
– Sosem gondoltam volna, hogy öt perc alatt végig lehet gondolni egy egész életet… Pedig ez történt, amikor száguldott velem a szirénázó mentő. Belém hasított a kérdés: ha a sors úgy dönt, hogy ennyi volt, vajon jó volt úgy, ahogy volt, vagy megbánok valamit?
Tartja magát a vállalásához
A válasz sejthető. Márti a kórházban megígérte magának: változtat mindenen, amiben nem érzi jól magát. Tartotta is magát hozzá.
– Változtattam a kapcsolataimon – többek között elváltam -, a munkámban, a gyerekeimhez való hozzáállásomon.
Nekem például korábban csak az ötös volt a jegy, de amikor ott állsz a gyermeked betegágya felett a kórházban és csak azért fohászkodsz, hogy életben maradjon, rájössz, hogy ez semmit nem számít…
Azóta tudom, hogy időnként tudatosan vissza kell nézni ezekre a helyzetekre, mert az ember hajlamos gyorsan felejteni – tanácsolja. Elkezdett tudatosan odafigyelni azokra az örömökre is, amelyek nap mint nap körülveszik, például észrevenni a naplementét és elmerülni a látványban.
„A napom nagy részén csak túl akartam lenni”
A változás Márti munkáját is alaposan felforgatta.
– Én, aki korábban alig vártam, hogy találkozzak az ügyfeleimmel, azt vettem észre, hogy már inkább azt várom, hogy becsukják maguk mögött az iroda ajtaját, és szinte megkönnyebbültem, amikor valaki lemondott egy ügyet…
A napom nagy részén egyszerűen csak túl akartam lenni, ahelyett, hogy megéltem volna. Én, aki annyit tettem azért, hogy eljussak idáig, nem tudtam, mihez kezdjek, hiszen nem értettem semmi máshoz – meséli Márti.
A gödörből Kende-Hoffherr Krisztina menedzser és motivációs tréner tábora húzta ki; az ismert vállalkozónő segítségével kikristályosodott benne, mit szeretne csinálni. „Ott kimondtam, hogy egy 57 éves, kiégett nő vagyok, és a kérdésre, hogy ha lehunyom a szemem, mit látok magam előtt, egy pezsgő női társaságot láttam”, mondja Márti.
Így született meg a „Pezsgés Mártival”, azzal a céllal, hogy kimozdítsa a korosztályába tartozó nőket otthonról és megmutassa: ötven felett is lehet, sőt, kell élvezni az életet.
Rossz példa volt előtte elég; sokan összeomlottak, amikor a felnőtt gyermekük kirepült otthonról, és van olyan korabeli ismerőse, aki saját bevallása szerint már „leírta magát” és teljesen befordult…
Az ötven a választóvonal
Márti, ahogy az álmában, tényleg pezseg: programokat szervez, kirándulni, színházba mennek azokkal a nőkkel, akik egyedül vannak, vagy éppen a párjuk nem szívesen mozdul ki és nincs kivel ide-oda menniük.
„Nem szabad hátradőlni ötvenesként sem! Én azt vallom, hogy örülni kell, társaságba járni, új dolgokat tanulni és kipróbálni, ez fiatalon tart – mondja Márti, aki úgy látja, az ötvenéves kor a választóvonal.
Sok nő, aki idősebb, már el is felejtette – vagy nem tapasztalta meg sosem -, milyen az, amikor csak magáért tesz valamit, s már csak legfeljebb az unokázást várja.
Dolgoznak a családért, nevelik a gyerekeket, és talán soha életükben nem gondoltak még bele, hogy vajon hol vannak ők a történetben…
Ezek a nők nehezen mozdulnak ki, elnyomják magukban a pislákoló vágyat, hogy saját programot szervezzenek, de Márti szerint, amikor rászánják magukat, kivirulnak.
– Szinte megfiatalodnak, amikor látják, hogy lehet így is, hogy ez nekik is jár. Ezt nagyon jó látni, és ha csak egy-két nőnek tudok segíteni ebben, már megérte! Tapasztaltam azt is, hogy ha az ember olyanok között mozog, akik emelik, akkor a nehézségeket is könnyebb megoldani.
Márti és a hozzá csatlakozó pezsgő ötvenesek jártak már két napos elvonuláson, amibe az önismereti beszélgetésektől a karaoke-buliig sok minden belefért, VIP mozizáson, most pedig éppen az ABBA Show-ra készülnek és javában szervezi a naplementés piknikkel összekötött balatoni SUP-ozást.
Na, meg készül arra a motivációs előadásra, amelyet egy fesztiválon ad elő, neves előadók mellett. Közben lelkesen tanulja a közösségi médiát, hogy minél több emberhez eljusson és igazi közösséget építsen, s állítja, soha nem érezte még ilyen jól magát a bőrében. Ez azért is nagy szó, mert maximalistaként sokáig nem tudta elfogadni magát.
Diétától diétáig futott, s akkor is elégedetlen volt magával, amikor mások dicsérték a külseje miatt. „Akkor húsz kilóval voltam kevesebb, mint most, de mára megtanultam szeretni magam”, mondja. Végre jól érzem magam a bőrömben, de ebben komoly munkám van!
Ha szívesen találkoznál és más hasonló vállalkozónővel, építenél személyesen kapcsolatokat, szeretettel várunk szeptember 27-én a Bridge Budapest díjazott Női Váltó Vállalkozói Klubban. Jegyek, pogram itt.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
Kiemelt kép: Schumy Csaba, többi fotó: Gyuris Márta képei
