
Ízzé váló idők
Minden olyan, mint azelőtt. Az ablak, a levelek, a fény. Még egy kicsit időzöm a megdermedt pillanatban, és arra gondolok: ahogy telik, ízzé válik bennem az idő.Tovább →

Minden olyan, mint azelőtt. Az ablak, a levelek, a fény. Még egy kicsit időzöm a megdermedt pillanatban, és arra gondolok: ahogy telik, ízzé válik bennem az idő.Tovább →

Megszűnt a munkaköröm. Értsd: kirúgtak, eltanácsoltak, lapátra tettek, kipenderítettek, kirakták a szűröm, offoltak, hogy divatos szóval is éljek.Tovább →

Sokadjára kezdem veled a társalgást, kedves Testem. Jókora gyomrost kaptam tőled néhány hónapja, bele is rendültem.Tovább →

Tizenegy hónapja nyúztuk egymást. Tudtuk, hogy nincs jövőnk, és azt is, hogy ami köztünk kialakult az nem szerelem. Ez soha sem lehet igazi párkapcsolat. A művészember nős.Tovább →

Úgy hittem idővel jobb lesz. Hogy csak akkoriban volt elfoglalt, amikor randizni kezdtünk.Tovább →

Ezek a nők tanúi voltak, hogyan válik egy határozatlan, traumatizált kislány. Hogyan válik belőle öntudatos nő, aki szembenéz a múltjával.Tovább →

Halkan, alattomosan hullik rám, mint vizes ponyva, a magány: nehéz, hideg, s már csak a saját üres lélegzetemet hallom alatta.Tovább →

Te hamar elmentél Mami, kicsi voltam még. Nem kevésbé elevenek az emlékeim, csupán kevesebb van belőlük.
Tovább →

Anyám szerint hálátlan gyerek voltam. Egy olyan kislény, akinek semmi nem jó. Nem értékeli, hogy milyen nagyszerű anyja van.Tovább →

Totál kikészültem, tegnap egész nap magzatpózban rettegtem a kanapén, biztos voltam benne, hogy meghalok.Tovább →

Azon a kilenc évvel ezelőtti februáron világra jött a kisfiunk, de mi nagyon sokáig csak formailag voltunk szülők. Tovább →

Az itteni magyar egyesület szervezésében méghozzá, egy zsúfolt játszóházba, szikrázó napsütésben, itt, a Costa del Solon érkezik a mediterrán Mikulás.Tovább →

Miközben a gyerekek az apjukkal homokoznak, én hátradőlök és élvezem a napot, a tengert. Majd megszólal mellettem egy hang: anya, kakilni kell!Tovább →

András? Nahát! hallom magam. Ez hihetetlen! Hány éve is volt? Mit csináltál New Yorkban?Tovább →

Az anyaság a teljes, totális becsicskulás. Azzá válsz, amivé megfogadtad, hogy sosem válsz.Tovább →

A lánynak jól esett ez a határozott mozdulat, viszonzásul a fiú nyakába kapaszkodott, és megcsókolta. Tovább →

Az anya-lánya kapcsolat egy annyira alapvető kötelék, annyira magától értetődő és sokszor annyira terhelt, hogy egész egyszerűen nem beszélünk róla.Tovább →

A vodkásüveg pörög a szőnyegen, Dani azt hiszi, sosem áll meg, de aztán lelassul, és végül Dalmára mutat. Őszinte vagy bátor? Dalma arca nem rezzen. Bátor.Tovább →

Muszáj a szülést felgyorsítani. O-xi-to-cyn. Érti? Ne tiltakozzon már megint. Hát meddig akar a szülőszobán maradni? Soós Viktória írása.Tovább →

Lássuk, hogy állok a sporttal! Eskü, minden év december 31-én megfogadom, hogy a következő évben másképpen lesz. De nem szeretem a sportot.Tovább →

Rita szó nélkül csak állt, mint egy szobor, amíg az asszony becsukta maga mögött a bejáratot. Fokozatosan elöntötte a forróság, először kivörösödött majd elfehéredett az arca.Tovább →

Otthon búcsúztatni az évet egyedül, ahol minden a nyári esküvőnkre és a tegnap véget ért „maratoni” házasságomra emlékeztet, borzalmas ötletnek tűnt.Tovább →

Szóval akkor Berlin. Egy hónap egyedül, csak én és a gondolataim. Szeretnék egy kicsit magamra koncentrálni és megtalálni, merre tovább.Tovább →

Hányszor képzelte már el, hogy beteg az anyja. Kísérgeti az orvosokhoz, de gyors lefolyású a betegség, kemóra járnak, de hiába, sír a temetésen. Vagy már régen külföldön él, mire kiderül a rák vagy valami, és ő már csak a temetésre érkezik haza.Tovább →

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért képtelenek felfogni, hogyha mi férfiak azt mondjuk valamire, hogy nem, akkor az azt is jelenti, hogy nem.Tovább →

Újra az ágyban feküdtem. Lüktetett a halántékom, csak hunyorogni tudtam. Nappal volt, senki sem aludt. Halottam, ahogy suttognak. Ők tudták, mi történt. A szemük láttára veszítettem el a gyermekemet.Tovább →

A szobája nyitva, benne dobozok, zsákok, Karesz vagy a felesége összepakolt mindent, ott van a sárgaréz gyertyatartó, az üveg hamutál, a kisautók, színes ceruzák, fakard. Tovább →

A jelen számít. Az önismeretnek köszönhetően egyre őszintébben kapcsolódom saját magamhoz, és így megértettem, hogy minden jó okkal és értem történik. Tovább →

Hol vagyok én, a többi gyerekem, a párom a történetben? Nap, mint nap itt vagyunk, küzdünk az elfogadással, a kapcsolatainkkal.Tovább →

Persze, hogy egészségesek, imádnivalóak, és persze, hogy egy fiú és egy lány. És persze, hogy ikrek mellett minden az élet, csak nem nyugis.Tovább →

Sétálok hazafelé, potyognak a könnyeim. Hívom a férjem, sírva mesélem el, hogy mennyire rossz anya vagyok, és tönkreteszem a gyerekek, és az ő életét is.Tovább →

Párszor el is barbizhattuk volna, ahogy a Barbie meg a Ken büdös szájjal netfixeznek otthon, miután nagy nehezen kifizették az esküvőt.Tovább →

Balázs Boglárka 3. éves onkológus rezidens orvos vagyok, egy 3 éves kisfiú anyukája, egy szintén orvos férj felesége.Tovább →

Ugyan nem mondta senki, hogy milyen nehéz az anyaság, de rájöttem, ennél a varázslatnál senki nem kívánhat magának szebb ajándékot!
Tovább →

Videójáték szereplő vagyok egy csapatjátékban. Szinte észrevétlen árnyalakomnak köszönhetően minden csatát túlélek.Tovább →

Brownie a lehető legrandább kóbor macska, akit csak valaha láttam, de ez mit sem számít, hiszen
Brownie odamegy a gyerekekhez, hízeleg, sőt, dorombol.Tovább →

Kiégés. Egy teljes napig bűntudatom van. Engem most helyettesíteni kell, én meg lopom a napot. Mit csináljak? Minek kértem ezt az időt?Tovább →

Találkozásaim, az órán kívüli beszélgetéseim velük az életem részévé válnak. Megosztom velük, ők meg velem, ami van. Az életet. Tovább →

Beadtam a lányokat bölcsődébe. Neveljék őket a gondozónők, míg anya megkeresi élete maradék darabkáit az iskolában. Itt vette kezdetét a szülőnevelés.Tovább →

Nem sokára nyugdíjas leszek közel 40 évnyi munka után! Hurrá! Előre élveztem, hogy időmilliomos leszek…Tovább →

Az egyik hideg téli reggelen, mikor a fagyott ablakon át a nap első sugarai betörtek, nagymama elővette az első üveg baracklekvárt, és kent belőle a pirítósra. Tovább →

Az ablakod ma ablak egy másik világra.Ott állsz, és intesz. Tudatod, minden rendben, jó helyen vagy.Tovább →

Törökszentmiklós titka az atmoszférában van: a kétkezi munkával épült házakban, a természet szeretetében, a közösségi kapcsolódásban. Ez teszi olyan megejtővé.Tovább →

Sosem gondoltam, hogy három gyerek után már nem fogsz meglátni. Pedig el sem híztam. Pedig egész jól tartom magam. Mások mondják. Te nem.
Tovább →

Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek – ha van mondat a világon, amit szívből gyűlölök, akkor ez az.Tovább →

Hogy mindig is anya akartam-e lenni? Nem, én szinte sohasem akartam anya lenni.Tovább →

Tizedik éve minden nap hálás vagyok. Tizedik éve válhatok anyává minden egyes nap.Tovább →

Azt hiszem, az ikres anyáknak is megvan a maga ikernyelve. Meg ikersorsa. Meg időn és téren átívelő, megtartó köteléke.Tovább →

Várok. Percek óta, évek óta, évtizedek óta. Ez a várakozás egy masszává formálódik, eltűnnek a határok, s a percek, a napok, az évek egymásba érve a végtelenbe folynak, egy bűvészmutatvány eszközeivé válnak.Tovább →

Nagyjából 10 hónapja, azzal a bizonyos két csíkkal kezdődött: akkor szűntem meg Dr. Máté-Kovács Lilla lenni, és lettem kismama, gravida, anya, mama, anyuka.Tovább →

Megismerkedtem döntésem minden kockázatával, egy esetleges jövőbeli fertőzés esetén a kórház szakembereit nem vonom felelősségre.Tovább →

A fenébe is, én tulajdonképpen nem is ötvenes anyuka vagyok már, inkább csak ötvenes nő. Az anyuka mint főprofil megszűnt.Tovább →

A lelkem, a mellkasomban lelassult, a semmittevés rutinná vált. Megtanultam befelé figyelni.Tovább →

Megyek, összebújok vele a kanapén, és megkérdezem tőle, milyen napja volt az iskolában. Vagy csak úgy ülünk, némán. Együtt.Tovább →

Mikor váltotta fel a cigit, a piát, a bulit, a pasizást, a vitaminos fiók, a vasárnapi arcmaszk, az uborkás víz? A magas sarkút a tornacipő?Tovább →

Elhallgatok, kiürültem. Halkan megköszönöm figyelmüket, ők pedig megtapsolják őszinteségemet. Tovább →

Csípőre tett kézzel, elégedetten nézegetem a művemet. Én előkészítettem a vásznat, a képet majd megfesti rá az élet.Tovább →

Az utcáról is hallani az üvöltést. Mire beérek a szobába, az ajtónál toporog, és kétségbeesetten kiabálja, hogy „anya, anya, anya”. Tovább →

A halál szele segített nekem abban, hogy elkezdjek végre arra figyelni, ki vagyok én, hogy mit szeretnék, hogy hogyan tudnék jobban vigyázni magamra.Tovább →

A láthatatlan védőháló, a lányok, asszonyok, anyukák, akik mellettem voltak, amikor kellett, a szeretetükkel emeltek át a nehézségeken. Köszönöm.Tovább →

Most, hogy újra látok hiányzik egy érzés, egy olyan érzés, ami a semmiből jön, de valaki felé tart. Szeretni és szeretve lenni, giccses szavakkal teleszórni a nappalit és hajnalig elmerülni a másikban. A társas lét hiányzik.Tovább →

Méregzöld, keményfedeles könyvet tartok magam előtt. Először a megmentett darabok közé akarom tenni, de aztán észreveszem, hogy az egyik sarka penészes.Tovább →

Hidd el, nem olyan könnyű meghalni, még akkor sem, ha a fájdalom naponta tépi cafatokra a lelkedet. Az élet valamiért ragaszkodik hozzád. Tovább →

Néha álmodom Gabival. Álmomban mindig tud járni. Jól éreztem én ezt gyerekkoromban, valami nagyon értékes vár rám a pult mögött. A legjobb barátom.Tovább →

Feszegettük a határokat az irodalomterápiában. Húsz nő, aki az első nap idegen volt, a hónapok alatt egy erős, támogató közösséggé vált.Tovább →

Ha én családügyi miniszter lehetnék, az élettér és autó megszerzése helyett az önismeret fejlesztésére helyezném a hangsúlyt.Tovább →

Mintha kiléptem volna a testemből. Mai napig beleborzongok. Először csak zsibbadtam, aztán elvesztettem a kontrollt a testem felett.Tovább →

Lassan melegszik a levegő, világosodik, a Nap elfoglalja helyét az égbolton. Itt egészen mások a fények, mint odahaza. Összehúzom magamon a puha takarót, a harsogó zöld levelek egyre közelebb hajolva suttogják: szabad vagy!Tovább →

Magyarországra való költözésem után öt évvel úgy szorítottam a telefont a kezemben, hogy a körvonala fehér csíkot hagyott a tenyeremen. A „vonal” túloldalán Szabó T. Anna volt.Tovább →

Ha Lána enged a könyörgésemnek, és hazavisz, talán soha nem írhattam volna meg ezt a novellát. Van kiút!Tovább →

„Kibírtam, amit ki kellett. Lettem anya, lettem példa, lettem valaki. Mindig valakinek a valakije. Lennék már önmagam is!”Tovább →

Ez a szeretet támogat abban, hogy egy évtizednyi meddő identitás után átalakuljon az önmagammal kapcsolatos meggyőződésem. Tovább →

Éreztem a parizer illatát, elképzeltem azt, amit már annyiszor, ami az egyik féltett titkom volt: egyszer úgy enni a parizeres kenyeret, hogy a parizer lógjon le a kenyérről. Ugyanez volt a helyzet a szalámival is, voltaképpen bármilyen felvágottal. Egyszer, csak egyszer legyen annyi, hogy lelóghasson a kenyérről.Tovább →

Klári a kávéautomatát nyüstölte az ebédlőben. Zörgött, szörcsögött, fújtatott a gép, de a hangzavaron át is hallotta a férfiak beszélgetését.Tovább →

Az anyaság életem legszebb és egyben legnehezebb szerepe, de próbálok bízni az ösztöneimben, és őszintének lenni. Őszintének lenni magammal és másokkal, mert igenis sokat segíthet, ha nem csak a tökéletes anyát mutatjuk egymásnak, hanem a valódit is. Tovább →

Fekszem az ágyban, mellettem hortyog a férjem. Én meg legszívesebben a párnámmal ütlegelném, amíg fel nem ébred.Tovább →

Amikor először hallottam a „sisterhood” kifejezést, még csak tetszett, de nem értettem. Inkább csak éreztem, mit takar. Az Anyahajó vitorlái alatt megtelt tartalommal a szó.Tovább →

Erzsi mama már Pista bácsi mellett pihent. Már nem fájt neki a magány, és nem érezte többé a kilátástalanságot. Holtomiglan-holtodiglan. Tovább →

Aznap este megtapasztaltuk, milyen az, ha szavak nélkül is értjük egymást és azt is, hogy együtt többre vagyunk képesek, mint külön-külön.Tovább →

Gyűlölöm Johi anyut. Állandóan sír, nem tud aludni, olyan, mint egy élőhalott. Tovább →

Életem gerince néhány éve kettéroppant, és még sokszor küzdök a gondolattal, hogy mindez az én hibámból történt. Tovább →

Záporoztak az utasítások, miközben a beleegyezésem nélkül simogatta a gömbölyödő hasam. Én pedig tűrtem, de leginkább csak figyelmen kívül hagytam őt.Tovább →

Csak legyen még egy kis időm olvasni, főzni, túrázni, futni és megélni azokat az álmokat, amiket elképzeltem magamnak. Tovább →

Time to say goodbye, ízlelgetem a mondatot hazafelé menet és úgy érzem, eljött az ideje, hogy búcsút mondjak én is valaminek.Tovább →

Erre az érzelmi tornádóra, cunamira, vagy hívjuk akárhogy, semmi nem készít fel. Ez majd jön és megéljük, mindenki a magáét.Tovább →

Most már csend van és béke. Már nem figyelnek ádáz plüss-szemek, fellélegzett a lakás. Tovább →

Zavartan ültem le a kijelölt varrógép mögé, két idegen hölgy közé. Mit fogok én itt csinálni, azt sem tudom hogy kell nyomni a pedált. Szerencsére nem jutott időm belekeseredni a szokatlan helyzetbe, rögtön munkához láttunk.Tovább →

Ültem ebben a szelíd forgatagban, ringtam a hangjaikon, néztem hétköznapi arcukat, és egyszer csak felismertem, kik vagyunk. Mi voltunk a női lét napjai.Tovább →

A 47- es úton haladok Debrecen felé, hosszú kocsisorban a reggeli ingázók áramlatában. Újév kezdődött.Tovább →

Jöjjön kérem, épp most indul tárlatvezetésre egy csoport. Megmutatják önnek, hogyan legyen jó a párkapcsolata az összeköltözés után is.Tovább →

Ennyire összhangban még nem tudtam együtt dolgozni senkivel, és soha nem éreztem ilyen erősen, hogy ha mi hárman, nők összefogunk, előttünk nincs akadály.Tovább →

Ítélkezésmentes közösség, ahol könnyű volt lenni, ahol őszinte lehettem magammal is, és ahol kiderült, hogy minden, amit érzek az anyasággal kapcsolatban, teljesen normális.Tovább →

A ház, ahol élünk, rabszolgájává tett minket. Nem ő volt miértünk, hanem mi – érte.Tovább →

Néhány éve a szívemet olvasztotta meg kisebbik fiam. 7 éves volt. Az iskolából hazafelé sétálva elmesélte, hogy náluk járt a Mikulás, és mindenkinek hozott ajándékot. És hogy mivel este is hoz majd a csizmájába, biztosan nagyon fáradt lehet, ezért igazán megérdemelné, hogy ő is kapjon valamit. Főleg mivel rá senki sem gondol, ő senkitől nem kap semmit.Tovább →

Mert nekem, bennem ez mind ünnep. És ünnep még a díszített fenyőfa árnyéka, a sárba fagyott lábnyom karácsony napján, meg a reggeli kávé illata az újév első reggelén.Tovább →

A vérem áramlik tovább, az életem is folytatódik. Elhagyom a kórházat, viszont kilépve megfogadom, hogy VIP-ként érkeztem, VIP-ként kell távoznom is.Tovább →

Drága, Annikám! Mindig örülök társaságodnak, de most különösen fontosnak gondolom legutóbbi leveled kapcsán, hogy dobjunk félre mindent, s gyere hozzám látogatóba!Tovább →

Hasamhoz nyúlok – élet és halál vonala húzódik az alján. Egyikünknek az életkezdés vonala, másikunknak az anyává válásé. Véres határvonal.Tovább →

Szerződéses bolt! Ez kell nekem! Cukrász ugyan nem leszek, és a diplomámmal sem tudok kezdeni semmit, de sebaj! Hátha egyszer még leszek cukrász, de ezt most engedjük el, mert most ebbe az irányba kezdett pislákolni a fény!Tovább →

Nehéz társasjáték ez a családosdi, de ezzel együtt is egy csoda. Van egy 19 és egy 21 éves autónk, egy kutyánk. Egy közel négyszáz lelkes faluban élünk.Tovább →

Vasalok. Alaposak, pontosak a mozdulataim, szinte lélegzetvisszafojtva figyelek minden egyes apró sarokra, varrásra, nehogy hibát vétsek. Az anyag szótfogad, sima lesz, makulátlan a kezem alatt. Mégcsak be sem kell kapcsolnom a gőzölős üzemmódot – praktikus, hogy a könnyeim ráhullanak.Tovább →

Az igazi egyenlőség a méltányossággal kellene, hogy kezdődjön. Ez akkor történhetne meg, ha egy férfi rájönne és elismerné, hogy mennyire nehezített pályán mozog egy nő, főleg, ha anya is.Tovább →

Eltelt már pár hónap, s jött a rettegett Karácsony. Féltem, hogy életemben először teljesen egyedül töltöm majd.Tovább →

Ő volt a déja vu itt. Tucatnyi rácsodálkozást látott egyetemista korában. Jé, hát te vagy az? Ezek általában jó találkozások voltak.Tovább →

Tizenkét évig volt kitűnő bizonyítványom. Az elvárásokat az emberi kapcsolatok és a testi-lelki fáradtság elé helyeztem. Tovább →

A sárkányanya nyakán és otthonában eluralkodott a káosz. Az öt fej egyszerre mondta a magáét. Tovább →

Senki sem akar azon elgondolkodni, hogy ezeknek a betegségeknek milyen arányban vagyunk mi az okozói, azzal, hogy bántjuk egymást. A minket ért bántások gyommá nőnek bennünk.Tovább →

Még a férje sem tudja, hogy amikor hat hónaposan abbahagyta a szoptatást, íratott fel fogamzásgátlót. Csak nehogy még egyszer terhes legyen!Tovább →

Több tucat kivágott mondat hever a padlón. Mindenki választhat három olyan üzenetet, amit szívesen hallott volna édesanyjától kisgyermekkorában. Elkésett mondatok ezek, mégis sosincs késő meghallani őket.Tovább →

Nem anya vagyok elsősorban, hanem ember. Egy ember szükségletekkel, vágyakkal, álmokkal. Egy ember, aki szeretné örömmel élni az életét, nem pedig túlélni azt.Tovább →

Az első kör 15 percig tartott. Nem vették észre, hogy elmentem. A 15 percet nem. De az otthonunkba költözött örömet igen. És engem. Hogy mosolygok.Tovább →

„Hullámzóan vagyunk, egyik pillanatban nagyon optimistán látom a világot, a következőben pedig a poklok poklát élem. A tejem beindult, most azt apasztom.”Tovább →

Néhány napra újra azok a felszabadult huszonévesek lettünk, mint a mátrai kalandozásunk idején. Tovább →

„Nem értette, mi történik, miért csinálja ezt Havasi bácsi, aki apa üzleti partnere, és mit kell ilyenkor egy ilyen üzleti partnernek mondani.” Novella.Tovább →

Drága Nóra! Szombat lévén végre be tudtam húzódni szobám nyugalmába, hogy írjak neked.Tovább →

Régen megtanulhattam volna, hogy semmit sem lehet a szőnyeg alá söpörni. Úgyis jön egy kósza fuvallat, ami a legváratlanabb pillanatban fújja ki onnan, és akkor mindent el kell dobni, utánakapni, magamhoz szorítva lenyugodni, majd a helyére tenni.Tovább →

Azért nem fogjuk soha egymás kezét, mert így szoktuk meg. Azért nem megyünk soha sehova, mert nincs babysitterünk. Azért megyünk külön nyaralni, mert nem mindig összeegyeztethető a szabadsággal. Meg kell egy kis nyugi.Tovább →

Mert csak az a lényeg, hogy végre élőben is együtt legyünk. Ott ülünk majd a süti felett alkotásról, világmegváltásról, az élet nagy kérdéseiről sugdolózva minden másról elfeledkezve. Van egy közös titkunk: írók vagyunk.Tovább →

Mennyi idő van hátra? Még pár óra. Na jó, ennyit már fél lábon is… Tényleg, velem szemben üres az ülés. Felteszem az egyik lábam.Tovább →

A fiatalságát, a szépségét, az egész lényét tékozolta el, mert nem tudta, miként kell éljen egy szingli.Tovább →

Senki sem érti, de nem baj. Elég, ha ők tudják a levélpapír illatának, a postaládában talált levél örömét, és hogy az egész múltjuk, életük itt van lekötve nagy mappákban fényképekkel együtt.Tovább →

A húgom már vár minket a klinikánál. Olyan magabiztosan, és tekintélyt parancsolóan masírozik az épületek között, mint egy hadvezér.Tovább →

Szokásos reggeli forgatókönyv: a vonat begördül az állomásra – a felszállni igyekvő utasok sokszínűsége önmagában is egy demográfiai élőkép. Tovább →

A fiam arcát fürkészem. Szemében a boldogság fénye mögött bánat ül. Gyermekkorában hagytam el, alig volt kilenc. Tudom, hogy sokáig haragudott rám. Ahogy azt is, hogy amit a hiányom összetört, a mellette álló lánnyal ragasztgatták össze.Tovább →

Szilvi úgy volt vele: biztosan elromlott Róbert kamerája, ezért nem keresi őt. A következő napokban nem futottak össze, nem volt lehetősége rákérdezni.Tovább →

Istenem, Lali, milyen régen találkoztak! Lali már tizenöt éve külföldön élt a feleségével és két fiával. Évente csak egyszer jártak haza, érthető, hiszen minek is jönnének oda, ami elől elmenekültek.Tovább →

„Micsoda? Nem a Marika néniékhez jött megint a mentő? – pattant fel a nő is, majd szemét megdörzsölve ő is az ablakhoz sietett. – Kimegyek. A kerten keresztül a kerítéshez csattogott.” Novella.Tovább →

A Főnixmadár egyedül maradt a fészkében, kiégve, magányosan, belül csak remélve azt, hogy volt értelme élve elhamvadni.Tovább →

És Laura csak kívülállóként szemlélte a kis életet, amibe egyetlen sejtet ő adott.Tovább →

Lélek nélkül egy csók sem ugyanaz. Lélek nélkül az egész csak annyi, amit az előbb felsoroltam. Vagy neked bárki nyelve, húsa, bőre megfelel?Tovább →

A négyessel kezdődő testsúly biztonságot adott neki, megnyugtatta a kontroll érzése. Tovább →

Ránézek a kislányomra, a lenyugvó Nap aranysárgára színezi mosolygós arcát. Megölelem és belekortyolok a hűsítő, kristálytiszta vízbe. Megtisztulok.Tovább →

Anya a múltkor azt kiabálta mérgében: „azon a nőn látszik, hogy bármit megtenne egy kolbászért”. Ebből tudtam meg, hogy Petra néni éhezik, mert aki bármit megtenne egy kolbászért, az nagyon éhes lehet.Tovább →

Divatba jöttek a hatalmas, felfújható színes- szagos strandállatok, ki ne találkozott volna velük a vízpartokon?!Tovább →

Marcsi nem akart többé a hivatásának élni. Istent szolgálni továbbra is tervezte, de más úton.Tovább →

Lajos tehetetlenül nézte az asszonyt. Az ágya mellett bizonytalanul téblábolva figyelte szuszogását. Edit három napja fel sem kelt.Tovább →

Mama nem volt egy tipikus nagymama; nem kötött, nem horgolt, nem mesélt, és süteményt sem sütött a gyerekekkel. Viszont hozott mindig a kocsmából itókát és mogyorós csokit, vagy a hentesboltból kolbászt és tepertőt. Örült neki, amikor az unokái nála jöttek össze, egy idő után mégis mintha inkább megbánta volna, hogy megint nála megy a randalírozás.Tovább →

Ma este én is rántott húst sütöttem. Nem karajt disznózsírban, nem borjú bécsit Canada Dry-jal, nálunk pulykamell sül bő olajban. Ahogy a hajszálvékonyra klopfolt, aranyló rántott szeletre citromlevet csorgatok, megjelenik előttem a Bécsi söröző retró berendezése. Vajon létezik még ez a hely?Tovább →

A pénteki dugóban araszolva az útmenti épületeket pásztázom. Közel tíz év telt el, mégis, a mai napig eszembe jut.Tovább →

Valami szerelmes dal is szólhatott volna, de ez nem az az előadó, és nem is az a helyszín. Ezen a fesztiválon nem nőnek a papír pálmafákon koktél cseresznyék és szex sincs a parton, itt a párok vizezett sört szívnak, túlárazott pálinkát tolnak és koca cigit inhalálnak, olyan öregesen.Tovább →

Én majd jobban csinálom, másképp, másképp, mint a felnőttek, hajtogatom, mint egy kamasz, akinek meggyőződése, hogy minden felnőtt hülye. Csakhogy történetesen ezek a felnőttek a barátnőim, akiket szeretek, és akikkel egykorú vagyok, mert ugye, én is idősebb ( bár egész jól karbantartott ) nő lettem.Tovább →

Kezelőorvosodnak részletesen leírtam állapotodat: tekintetedben félelmetes fény villog, miközben azt hirdeted, csoda történt, hogy a kertben medence építésbe kezdtél, előadóestet szervezel, amire meghívtad a miniszterelnökurat is.Tovább →

Utálom Lujzi nénit. Mindig ordít velünk. Főleg velem. Akármit csinálok. Nem értem miért. Én jó gyerek vagyok. De ő nem engem lát. Valaki mást.Tovább →

Minél több kalóriát elégetni, négy héten keresztül –egyszerűnek hangzik.Tovább →

A kismadár igazi túlélő volt, szépen cseperedett. Dobozból csináltunk neki fészket, és napról-napra figyeltük, ahogy erősödik.Tovább →

Most kezdek csak magamhoz térni; a testem eddig mintha öntudatlanul működött volna. Olyan hirtelen és olyan sebességgel menekültem el valaki mellől – és valami elől, hogy esélyem sem volt végiggondolni, jól teszem –e.Tovább →

Az ember ugyanazt zongorázza végig, meló, bevásárlás, kölykök, anyósék, anyámék, este sorozat. Szombat esténként van néha valami ÚGY, mindig csak akkor, mer’ a szombat a nagyié, másnap reggel hozzák a fiúkat haza.Tovább →

Nincs, aki ne ismerné Rácz Zsuzsa nevét. Az Állítsátok meg Terézanyut című regény sikerkönyv volt. Rácz Zsuzsa ezúttal egy novelláját osztotta meg velünk.Tovább →

Ebédre szendvicset eszünk, veszünk a pékségben meleg kiflit. Kettévágom, az alsó része a gyerekkorom, a teteje a gyerekem és én vagyok benne a vaj.

A patriarchális egyenlőtlenségek szülik azt a tudatalatti jogosultságtudatot, hogy nekik bizonyos dolgok egyszerűen járnak.Tovább →

Megbánta már azt az alkoholgőzös hirdetést, de mire másnap törölte, már négy anyajelölt jelentkezett. Mióta az eszét tudta, mindig vágyott egy anyára. Mindhiába. Képtelen volt lemondani a jelentkezőket.Tovább →

A kocsin egy piros cédula várt. Tilosban parkoltam. Nesze neked, jókislány. Hát, ez nem jött be. Büntetést fogok fizetni.Tovább →

Mindig is szerettem az iroda hangulatát, főleg a reggeleket, amikor nagy a nyüzsgés. Mindenki siet, mindenki nagyon fontosnak tűnik, mintha nélküle megállna az élet -miközben az egyetlen nélkülözhetetlen munkaerő a kávégép.Tovább →

Elegem van a pasikból, teszek rájuk, ezentúl nem leszek csinos, nem akarok bevonzani senkit, teszek a vonzó nő képére, kedveskedjen velük az öregördög, kisanyám.Tovább →

Zoltán életében háromszor mert lázadni az élete és a sorsa, vagy legalábbis az ellen, amit Panni mondott. Mindháromnak rossz lett a vége.
Tovább →

Mindent tömegelve, akarom mondani, mérlegelve, beugrott az ötlet: rántott sonka lesz!Tovább →

„Mégse szorongjuk véresre magunkat, nézhetjük az állásinterjút szórakoztató oldaláról is. Ilyen például az, amikor az embernek egy másik értelmes ember a következő örökzöld kérdést teszi fel, anélkül, hogy elröhögné magát: Mik a rossz tulajdonságai?”Tovább →

A szülei nem adták tovább a családi legendákat. Mindenhol sűrű, nehéz titkok áthatolhatatlan vászna feszült. Mintha nem létezett volna rokonság meg felmenők, mintha a teremtés utáni első generációk lennének.Tovább →

Egy pénteki nap volt, mikor tudatom legmélyén megszületett bennem Safranek. Tél volt. Hideg és színtelen tél.Tovább →

Akár fabódé, akár kőkocka, a csók és az ölelés az, ami minden embert a csillagokig repít.Tovább →

A nyúl nem vitázott, nem ítélkezett, nem kért számon, nem hazudott, nem csalt, nem követelt, zsarolt, hanyagolt vagy sajnáltatta magát. Elvárások nélkül árasztotta magából a szeretetet.Tovább →

Sütöm az öcsém szülinapi tortáját. Ezt a receptet anyám találta ki nekem, amikor igazán kicsi voltam.Tovább →

Ilyen pasival az oldalamon kávézgatva még jobban szégyelltem, hogy olyan vagyok, mint egy koravén kamasz vagy egy fiatalos nagymama, miközben a szemem köré már ránctalanítót kenek, a T-vonalamra jöhet a pattanások elleni tonik.Tovább →

„Véres lenne a takaró, a combom két oldalt, a lelkem összetörve, hogy hagytam magam meggyőzni.” Novella.Tovább →

Jelen volt a fehér macska is, a szomszéd háztető Vera felé eső oldalán billegett. A madarak is tudták, hogy ott van, gyorsan húztak fel-alá a fű felett és mintha zaklatottabban vették volna a kanyarokat. Ő is nyaralt, akárcsak Vera.Tovább →

Sokszor eljátszottam már a gondolattal, milyen lehet beköltözni a saját lakásomba, egyedül. Láttam magam egy tágas, üres szobában, ahogy dobozokon ülve kibontok egy üveg vörösbort, amit a hozzáillő öblös pohárból kortyolgatok.Tovább →

Fel kellene szállni arra a nagy sárga buszra, ott jön a következő! Vagy holnap. Holnap már felszállok úgyis, addig még kibírom valahogy.Tovább →

Húsz éve még azt gondoltam, egészen más dolgokra leszek büszke negyven felett. Mondjuk azt is gondoltam, hogy negyven felett már nem is élnek emberek.Tovább →

Amikor utoljára találkoztunk a nagy mamámmal, gyengélkedett. Nem is jutott eszembe a könyv, ő pedig nem kérdezett róla.Tovább →

Mostanra egésszé váltam, így tisztán és világosan meg tudom fogalmazni ebben a levélben, hogy milyennek szeretnélek.Tovább →

Lehetett-e volna más az élet? Ha választhatok? Ha én választok? Milyen lett volna az igazi Rózsa? Nem apám lánya, nem Vágány mérnök úr felesége, nem Magdi és Lujza anyukája. Csak Rózsa.Tovább →

Mióta havazik, a varjak is megjelentek a város felett, éppen itt sétálgat most is egy az ablak előtt, közben a térkőhöz verve töri a fák alól gyűjtött diót.Tovább →

Feri bácsi lassan hűlő holtteste pedig eközben már gondjai nélkül, csendesen feküdt a hirdetőparaván mögött, elnyúlva a posta hideg kőpadlóján…Tovább →

És ahogy lenni szokott: a történelem ismétli önmagát, akár generációkat átugorva. Én, az unoka ugyanazt csináltam végig alig nagykorúként, mint nagyanyám.Tovább →

Végre megérkezik az orvos, mosolyogva, megnyugtató hangon kérdezi, hogy vagyok, aztán mesél a műtétről. Megtudom, hogy nézek ki belülről és mik a lehetőségeim, merthogy a meddőségemen szikével sem lehet segíteni.Tovább →

Biztos vagyok benne, hogy anya volt. És üzenni akart nekünk valamit.Tovább →

Fel sem tűnt, de a férfi már akkor leosztotta a lapokat…Tovább →

Ülök a buszon, párás az idő, csúnya arcát mutatja a november. Nézek ki az ablakon és egyszer csak meglátom a járdán caplatni nagyanyámat. Megy át a szomszéd faluba vásárolni beteg nagybátyámnak. Náluk, a kis faluban már nincs bolt. Vagyis van, de egy héten csak kétszer, kedden és pénteken nyit ki. És piszok drága. Novella.Tovább →

Az apám. Ma már különösebb neheztelés nélkül képes vagyok elmenni a sírjához. Ahogy élt, úgy is ment el.Tovább →

Évek óta így ment ez. Már gyerekként is tudtam, hogy a mamának nem vagyok fontos.Tovább →

Minthogy lényegében a meddőségem a válóok, kiskorú gyerekről sem kell döntenünk. Novella.Tovább →

Az iskolában legalább volt egy kis karácsonyi hangulat, otthon semmi. Anyu hiába próbált mindent megtenni a meghittség kedvéért, apám megkeserített minden alkalmat. Rémálom volt.Tovább →

Fel kéne hívnom Apát, gondolta. Két hónapja nem beszéltek egymással. Sérelmek, félreértések, megbocsájthatatlannak tűnő szavak vontak falat kettejük közé. Novella.Tovább →

Hol van már az az izgalom, amikor gyerekként áhítattal nyúlt a sztaniolba bugyolált törékeny csodákhoz? Adventi készülődés. Novella.
Akkor még elhitte. A varázslatot. Hogy valami eljön. Hogy valami történik.Tovább →

Az adventi vásárhoz közeledve növekszik a népsűrűség a Kárász utcán. A szemünk sarkából figyeljük a szintén iskolából szabadult fiúkat. Az elkapott pillantások önkéntelenül változtatják meg a testtartásunkat. Érzem, hogy itt lesz, mérget mernék venni rá, hogy ma összefutok Vele.Tovább →

Alig tizenkét órája pillantottam meg először, és nagyjából négy órával ezelőttig le sem vettem róla a szemem. Nem hazudtam az önéletrajzomban, valóban könnyen megy a kapcsolatteremtés. Novella.Tovább →

„Hülyének érezte magát, hogy csak ő teper, és hogy reménykedik. Talán szeretni mégsem hülyeség.”Tovább →

Köszönöm a lelki sebeket, amik mára ugyan behegedtek, de mindig emlékeztetnek, milyen jelekre figyeljek. Levél a volt kedveshez.Tovább →

Tipikus jelenetek egy fériak által dominált világban: „Olyan jó látni, hogy felerősödtek benne a női energiák. Most már szereti a házimunkát, meg úgy az otthoni dolgokat, többet is takarít, mint korábban.” Novella.Tovább →

Hat óra lehet – konstatálta. Nem, nem! Vissza akart süppedni a jótékony álomvilágba. Novella.Tovább →

Mikor nyugdíjba ment, hirtelen szembe találta magát a végtelen idővel. Gyerekkora óta nem volt ebben része. Korlátlan mennyiségben elérhető órák saját magára! Novella.Tovább →

A pandémia alatt szoktam rá a hegyre. Általában futást imitálva vonszoltam magam a Hármashatárhegy erdei útjain, szentségelve, lihegve.Tovább →

„Az ex megint szidott, minden hülyeséget összehordott rólam, hogy verem őket, meg hogy elhanyagolom őket, meg alkalmatlan vagyok és elmebeteg, a gyámos meg le se bírta állítani. Szerintem félnek tőle.” – Novella.Tovább →

„Terhes vagyok! – mondta, nekem pedig megdobbant a szívem. A szememben öröm villant, de ránézve összeszorított szájára, komoly szemére és borús arcára, azonnal rájöttem, nem ünnepelni jöttünk.” Novella.Tovább →

Ilyennek kell lenni ennek a szilvának? – futott át hirtelen az agyán. Most jutott el a tudatáig, hogy elég puhának érezte a zacskón keresztül, amikor betette a nagy szatyorba.Tovább →

Játszani annyira nem tudok ott, mert nincsenek játékaim nála. Apukám azt mondta, hogy nem is kell játék. Nem baj, nálam szokott lenni a telefon. Novella.Tovább →

Élvezem, hogy meztelen karom végre borzong a hűvös levegőben. Megállok. Megjegyzem a jelentéktelen pillanatot, amikor átlépek az őszbe. Isten veled, Nyár!Tovább →

Büszke voltam, hogy csak sikerült, itt ez a hófehér szépség, pont ilyet szerettem volna. Sportos és vagány volt, a legjobban vezethető kocsi, amiben ültem. Novella.Tovább →

A nő a reggeli kávéja mellett ült.
Nehéz éjszakán volt túl.
Aggódott a lányáért – és közben a lelke hullott darabokra. Novella.Tovább →

Amíg úton voltunk, nyugalom volt körülöttem. A mindennapi élet gondjai, feszültségei tovatűntek, még a frusztrált szülőkből is. De amikor elértük a célt, vége lett az álmodozásnak, ott meg kellett érkezni a valóságba is újra, s az nehezen ment.Tovább →

Nem volt agresszív az én Józsim! Sose vert meg. Egyszer adott egy nagy pofont, hogy nekiestem a falnak, és felrepedt a szememnél.Tovább →

Nem tudom, anyám emlékszik-e erre egyáltalán. Nem kérdeztem. Neki biztos nem volt olyan jelentős az a reggel. Ketten maradtunk az unalmas lakásban mégis magányosan.Tovább →

Hajni igazából sohasem tudta, mi akar lenni. Idegesítette, amikor kisiskolás korában kérdezgették széles vigyorral a nénik és a bácsik: Naaa, és mi leszel, ha nagy leszel? Honnan tudjam??? – novella.Tovább →

Azt álmodom, hogy biciklivel tekerek egy lejtőn. Hajtom és hajtom. Hiába lejt az út, nem haladok. Novella.Tovább →

Ma kirúgnak a hámból, és igen is élvezni fogja a fagyit. Lehet még sütit is esznek utána, tesznek a kalóriákra. A gyerekeik apás hétvégén, dolgozniuk se kellett egyiküknek sem, a házimunka is várhat, és annyi megbeszélnivalójuk volt. – Novella.Tovább →

Tudta, hogy az anyja és a nagybátyja már beletrappoltak. Szétdúlták a megmaradt emlékmorzsákat. Hova ez a sietség? Persze, az örökség. Novella.Tovább →

Tudja, hogy miért hívtam ide? Sajnálom, de nekünk hivatalból el kell járnunk, hogy valóban veszélyeztetve van-e a gyermek. Gyakran van otthon egyedül Niki?” – novella. Tovább →

Mégis mi baj lehetne? Most is egyedül vagyunk a sötétben, és mégsem próbálkozik. Szinte nevetséges volt a gondolat, ahogy Szilárd kedves szemébe nézett.Tovább →

A színes szappanbuborék – akár az első néhány találkozás. Könnyű és tökéletesnek látszó, szépen csillog, és úgy tűnik, belefér az egész világ. Mégis, elég egyTovább →

Hajni igazából sohasem tudta, mi akar lenni. Idegesítette, amikor kisiskolás korában kérdezgették széles vigyorral a nénik és a bácsik: Naaa, és mi leszel, ha nagy leszel? Honnan tudjam??? – novella.Tovább →

Ebben a világban a gyerek szitokszó lett, vagy legalábbis egy-két-sok mínusz pont. A gyerekmentesek büszkén hirdették, hogy teljesen szabadok és függetlenek, szóval őket kell választani, ők majd ráérnek bármikor, nincs múltjuk se, amihez alkalmazkodni kellene. Haha, negyven évesen…Tovább →

Nem tudom azzal vádolni magam, hogy én vagyok a hibás, hát miért nem tettem fel, amíg lehetett?
Mert nem tudtam akkor még ezeket a kérdéseket, mert nem éreztem korábban ezeket az érzéseket.Tovább →

Lihegve nézett körül, amikor tekintete az ágyra esett. Az csúfolódva meredt rá a dupla ágyneművel. Kirohant a konyhába, felkapta a pultról a konyhakést, és őrjöngve vágta bele a párnába. Többször. A matracot is átszúrta. Átrendeződés, novella.Tovább →

Hajni igazából sohasem tudta, mi akar lenni. Idegesítette, amikor kisiskolás korában kérdezgették széles vigyorral a nénik és a bácsik: Naaa, és mi leszel, ha nagy leszel? Honnan tudjam??? Azt se tudom, mi lehetnék!Tovább →

„Jobban esett volna, ha óvja, és levesz róla a teherből. Nem így képzelte… Azt hitte, most máshogy lesz, mint Szabival. Mindegy, már kibírja ezt a kis időt. Munka után felrobogott a lakásba. A lépcsőfordulóban már érezte, hogy görcsöl a hasa. Berontott az ajtón.” Egy vetélés története.Tovább →

Arra gondoltam, mit szólna a srác, ha tudná, mennyire vágyom arra, hogy egy bármilyen hajnali úton, bármikor, az ő repkedő, tetőablakon hátradobott hot dogja legyen a legnagyobb problémám!Tovább →

Szóval, ki vagyok én. Inkább csak kivagyok. Lássuk csak. Zsófi vagyok, 45 éves matektanár. 3 gyerek, 16, 14 és 10 évesek. – Novella.Tovább →

Ő karikába hajlik minden nap egyedül, hogy minden meglegyen, nem csak ezen a szülinapon. Árpi meg begrasszál a hülye tortával, villant egyet, és mindenki hasraesik tőle. – Novella.Tovább →

Anna megijedt. Mi lesz, ha elveszíti Tamást, ha már túl késő? Hiszen nem akart ő mást, csak kis kedvességet, több szeretetet, mosolyt, ami annyira hiányzott! Most jött csak rá, hogy ezért neki is tenni kell valamit. Nem várhat mindig a másikra.Tovább →

Vártam, hogy elmeséljem, mi történt velem abban a néhány napban, ami aközött telt el, hogy meglátogattalak, és hazajöttél a kórházból, vártam, hogy hétvégén végre már nálatok találkozunk.
Ahogy megbeszéltük, amikor a kórházban a folyosóról integettem: Találkozunk otthon.
Szerettelek volna megölelni karácsonykor. Hiányoztál, novella.Tovább →

A lakásban már mindenfelé sorakoztak az aranyszínű kekszecskék, még ezután jön a díszítés. Szeret sütni, ezt mindenki tudja a környéken. De hát nincs, aki megegye, magának meg minek sütne ennyit.Tovább →

Szórakozottan bámulta a folyosó fehér csempéjét. Némelyik kissé ferde, és annyira szorosan vannak egymás mellett. Akkor még nem volt divat a fuga. Hetvenes évek? VagyTovább →

A telefon ébresztőjére kel reggel, feltolja. Újra csend. Ránéz a kijelzőre. Nincs új üzenet. Meghúzza a vállát. Visszafekszik.Tovább →

„Nagyapám csalfa volt. Apám erőszakos. Talán hűtlen is. Ki tudja, már nem számít igazából. Legalább megpróbáltam, az is valami, elmentem a randira. Ebben megnyugodott. Egyedül feküdt le az ágyba.” Merát Anikó novellája.Tovább →

Ágoston Andrea elképszetően korán, gyerekként tanulta meg, mit jelent a felelősség. Ma már saját gyermekei vannak, de testvéréről, és élete végén már az édesanyjáról is ő maga gondoskodott.Tovább →

Bihari Viktória csinált már két mozifilmet a haverjaival, írt három könyvet, megtöltötte párszor a Dumaszínházat és tanít is. Mindenkit az önismeret felé terel, pedig neki sem volt könnyű felállnia. Erről mesél a Terézanyu-pályázatra beküldött írásában, amivel elnyerte a Női váltó különdíját. Megrendítő történet következik. Tovább →

Azt hittem már sosem találkozunk. Elhittem, hogy nem is létezel. Már elfáradtam, lemondtam, csak onnan szabaduljak, meneküljek meg valahogyan a földi pokolból.Tovább →
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy médiacég sem. Ez adja a szabadságunkat, hogy olyan témákat is megírhatunk, amelyről máshol nem igazán olvashatsz. Megköszönjük, ha támogatsz minket, hogy továbbra is írhassuk cikkeinket.
2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Tudatosweb